Szeretetnyelv című cikkemben ígéretet tettem arra, hogy végig megyünk pár lehetőségen, amivel növelhető bennünk a szeretetnyelvre való ráhangolódás (minden spirituális allűr nélkül!) és azzal együtt, hogy a cikksorozat végén látni fogjuk, mennyire összefüggnek a kifejezési formák egymással! És hogy mi ebben a tudatosság a gyakorlatban? Talán érdemes kipróbálni, alkalmazni, átgondolni, és választani! Mert hogy lehet választani ezt a nyelvet is, és nem mindegy, mit adunk tovább másoknak!
A cikk végén egy kis önkéntes házi feladattal szeretnélek megajándékozni, illetve egy csodálatos filmmel a témában!
A Szeretet emberi létünk alapjává nőtte ki magát, nélküle elveszettnek érezzük magunkat! Természetesen nem csak az önfejlesztésben, hanem a másoknak való értékadásban is kiemelt jelentősége van a szeretetnyelv eszközeinek! Mint legtöbb esetben, itt is minden azon múlik, hogy mennyire vagyunk tudatosak és éberek a hétköznapi történeteinkre, párbeszédeinkre, és egónkon túl mennyire ismerjük fel egy adott helyzetben azt a választási lehetőséget, hogy hogyan vigyük bele az őszinte, tiszta szeretetet! Ez függ természetesen sokszor attól, hogy milyen ezzel kapcsolatos viselkedési mintákat láttunk születésünktől kezdve felnőtt korunkig, és utána azt használjuk, vagy változtatunk rajta!
Az elismerő szavak az egyik leges legfontosabb tényező emberi kapcsolatainkban! Alapvetően már gyermekkorban eldől, hogy milyen fókusz tanulunk és látunk szüleinktől, környezetünktől, melyek azok a tulajdonságok, cselekedetek, amelyekre helyezzük a hangsúlyt, milyen mintákban élünk és növünk fel! Nagyon lényeges momentum, hogy felnőttként felismerjük, képesek vagyunk a rossz helyre helyezett fókusz megváltoztatására.
Figyelem! Sok emberben van egy erős, végletbe menő személyiségjegy, amire ez a viselkedés jellemző: amikor mindenben és mindenkiben a hibát, a javítani valót keressük, a másik ember számunkra nem elfogadott tulajdonságait emeljük ki, akkor annak idővel meg lesz a nem túl pozitív következménye! Konfliktussorozatok, élhetetlenség! Persze ez nem azt jelenti, hogy motiváló és jobbító szándékkal nem adhatunk valakinek tanácsot, hiszen azok építő jelleggel is szólhatnak, de sok embernél megfigyelhető egy teljesen végletekig elmenő lehúzás, kritizálás, mintha csak saját maga formájára akarna nevelni, változtatni valakit, ami persze nyilván nem fog sikerülni. Benned megfigyelhető ez? Nálam sokáig volt, na de ezt felismerés után át lehet formálni magunkban!
Emberi mivoltunkban óriási szükségünk van a szeretetre, a dicséretre, az elismerésre! Azonban egy dolgot nagyon kevesen tanítanak meg nekünk életünk során, az az, hogy ezeket önmagunkon belül hogyan kell felszínre hozni, gyakorolni, hogyan kell önbecsülésünkkel saját magunknak is elismerésként adni elsősorban!
Kezdjük csak egészen onnan, hogy milyen boldog egy szülő, amikor a pici babáját fejlődni látja, milyen sokszor dicséri egy mosolyért, az első lépésekért, egy ügyes irkafirkáért, egy labdadobásért, egy kreatív fogalmazásért, egy jó érdemjegyért!
Saját életedben emlékszel gyermekkorod elismerő szavaira? Én például nagyon boldog voltam, és mai napig él bennem a kép, amikor megtanultam cipőt befűzni és megkötni! Egy egész álló hétvégén mutogattam mindenkinek, milyen ügyes vagyok, és zsebeltem be sorba az elismeréseket! 😊
Milyen jó lenne, ha szokásainkat az óvodába való lépéskor is megtartanák a szülők! Mert itt már sajnos belépnek az elvárások, a gyerekek egymáshoz való hasonlítgatása, az iskolára való felkészülés hajszája! A szülők rohanásban a munkahelyekre, a rengeteg külön óra, és máris valahogy elfelejtjük dicsérni egymást!
Mi az elismerő szavak előzménye? Az odafigyelés, a nyitottság, a másikra figyelés, a jelenlét! Felismerése annak, hogy társas lények vagyunk!
A legnagyobb mintát a gyermek a szülőtől látja, és valljuk be, milyen jól esik, amikor a gyermek dicséri meg a szülőt, egy-egy jó ebédért, vagy a rendért, ami hazavárja, vagy egy tanulmányi, esetleg üzleti sikerért. Felnőttként sem szűnünk meg örülni az elismerő szavaknak, és igenis jól esik, ha valaki büszke Ránk!
Éppen olvastam interneten egy cikket arról, hogy bizonyos munkahelyeken a vezetők nem azt nézik, hogy mik a hiányosságok, hanem hogy mivel bővíthetik a motivációt, az elismerést, a tudás bővítését ahhoz, hogy hatékonyabb eredményeket érjenek el! A mód és módszerek fontossága a szeretet nyelv kifejezésénél nagyon fontosak, mert kezdetekkor eldöntik azt az irányt, amerre a változás menni fog!
Az elismerő, bátorító szavak – ha őszinték, – tovább lendítenek, előre visznek minket, növelik önbecsülésünket és természetesen a tőlünk elhangzó szavak másokat!
Vannak-e olyan élethelyzetek, és emberi kapcsolataink, amikor a szeretetnyelv nem segít?
Ne áltassuk magunkat, ne legyünk ájtatos manók, és ne dugjuk homokba a fejünket, igen, vannak! Az utasítások, a követelések, a parancsolások ellentétben állnak a kéréssel, kedvességgel, biztatással! Vannak konfliktusok, amikor annyira kikelünk magunkból, annyira védjük a saját igazságainkat, vagy akár a hangunkat is felemeljük, hogy a szeretetnyelv éppen nem aktuális, mert egyik fél sem képes erre a frekvenciára éppen ráhangolódni. Ilyenkor érdemes inkább visszavonulni, lehiggadni, átgondolni, hogy érdemes-e mélyebben belemenni a vitába, veszekedésbe, vagy kompromisszum készek vagyunk egy közös megoldásra?! Van olyan ember, aki annyira bezárkózik a szeretet elől, hogy semmivel nem tudod Őt kimozdítani. Ez azért van, mert élete elején nagyot csalódott. Így nem engedi meg, hogy újra szeressék, ezért falakat von maga köré. Lehet kis időre valakit beenged, lehet hosszabb távra. Tudatosságának és félelme megszűnésének függvényében fogsz tudni vele beszélgetni erről!
Hiszen minden kapcsolattípushoz két ember jelenléte és egyező akarata kell, hogy hasonló szinten működjön, egyik a másik nélkül véget ér, és ilyenek is vannak az életünkben! Egyébként megfigyelhető, hogy az önismereti, önfejlesztő úton ez be is következik, de ahogy eltávolodunk emberektől, akár barátoktól, családtagoktól, úgy jönnek új ismeretségek is, akikkel tudunk együtt létezni!
Mi szükséges ehhez? Átgondolás, felismerés, elfogadás, tolerancia, intelligencia és valljuk be, sokszor türelem, és az egyik legnagyobb elismerés, a köszönet kifejezése! Egy próbát megér, ugye?
Cikkem végén engedd meg Kedves Olvasóm, hogy egy kis házi feladattal ajándékozzalak meg a témábankérdések formájában! Amit természetesen elég önmagadnak megválaszolni, de beszélgethetsz róla másokkal is!
Tudod-e, hogy mi a Te saját Szeretet nyelved?
Felismered-e családodban, munkahelyeden az emberekben az Ő szeretetnyelvüket?
Személyes életedben milyen jellegű elismerésekre vágysz igazán, és ezt kifejezed-e?
Tudod-e, hogy a körülötted élőknek mikor van szüksége az általad történő bátorításra, elismerésre? Felismered-e, ha jelzéseket adnak feléd?
Te általában kéréssel kommunikálsz vagy utasítással?
Gondold át, kivel változtatnál a Szeretet nyelv – Elismerő szavak szempontjából a kapcsolatotokon?
Tudtad-e, hogy összefüggés van abban, hogy elismered Önmagadat, és a mások fele kinyilvánított köszönő, és bátorító szavak között?
Van úgy, hogy nehezen boldogulunk a Szeretet nyelvünk megtalálásával, illetve a mások felé történő kifejezésével! Ebben is szívesen segítek Neked, ha úgy érzed, hogy ezen kommunikációs út megnyitásával könnyedebbé és örömtelibbé válik az életed!
A Levélíró című filmet pedig ajánlom figyelmedbe!
Konzultációért kérj bátran időpontot személyesen Budapesten vagy Egerben, online pedig vidéken és külföldön élőknek Messengeren!
Ideje írni róla! Hogy is van az egyensúly a szeretetnyelv mellett? Szóljunk a tudatos utálatnyelvről!
Videókedvelőknek:
A legtöbb tanítás csak nagyon keveset foglalkozik ezzel a témával. Pedig kell! Még pedig ráadásul az önfejlesztési folyamat és az önbizalom növelés legelején! Mert szinte minden problémáinknak része az elfojtás, a visszafogott véleménynyilvánítás, a lenyomott agresszivítás, a nem-et mondástól való félelem, megfelelési kényszer létrehozása a jó kislány, jó kisfiú szerepekben.
Minap egy munkamegbeszélésen az egyik férfi kolléga kicsit szabadjára engedte a mondanivalóját, majd elharapott egy szót, rám nézve tiszteletből nem mondta ki! Felszabadítottam ezen megfelelése alól, és elmondtam, hogy nem attól vagyok és érzem magam Nőnek, hogy nem káromkodom, nyugodtan mondja csak ki, amit gondol. Minden elfojtás, ki nem mondott szó negatív visszahatást ad rezgésben a fizikai szervezetre! Ez nem azt jelenti, hogy intelligenciahányadosunkat meg kellene tizedelni,vagy hogy egész nap ilyen kommunikációt kellene folytatnunk!
Utálatnyelv. Amikor utálsz, gyűlölsz, megfojtanád egy kanál vízben, mert ártott, mert bántott, mert leordított, mert megalázott, mert nem hallgatott meg, mert éppen tehetetlenséget érzel, mert nem mondtad ki, mert talán lehet megbántad, vagy visszacsinálnád, de nem lehet. Mormolsz magadban, párbeszédeket folytatsz gondolatban, de nem mondod ki! Ismerős élethelyzetek, ugye? Kell, hogy kiadd a véleményedet, az igazságodat, a dühödet, a haragodat! Abszolút alapvető emberi tulajdonság és jog! Nem kell megvárnod, míg összegyűlik! Hogyan is motiválhatnak embereket a szeretetre, míg a gyűlölet a szívükben él, és az táplálja talán mindennapjaikat! Sőt olykor a történetek megismétlődnek, csak más szereplőkkel!
Nézd csak meg milyen sok ember szenved emésztőszervi és légúti, asztmatikus problémáktól, és akár szenved önbizalomhiányban, önértékelési zavarban! Mert nem tudja mentálisan feldolgozni, megemészteni a múltat, a mát, inkább beszorítja, visszafojtja, lenyomja a problémákat, véleményt.
Hogyan is lehetne felszámolni akár több évtizedes, lenyomott frusztrációt? Hogy lehetne felszámolni akár erőszakot, szülői fegyelmezésből fakadó lelki sérüléseket, óvodai, iskolai megaláztatásokat, házastársi konfliktusokat? Mert ugye a tudatalattink kellőképpen eltárolta ezeket az élményeinket is. A kommunikáció az elsődleges eszköz ebben! Azzal beszélni meg a problémádat, akivel adódott, szemtől szembe!
Van, aki olyan embertől szenvedett el bántást, aki már nem él, de még hordozza a rossz érzéseket! Ennek megoldásához két út vezethet. Egy részt kicsit sérelmünk elcsendesítésével megérteni, hogy a másik ember akkor miért viselkedett úgy, megérteni, hogy az Ő tudása, tudatossága, vagy éppen tudatlansága éppen azon a szinten állt, amilyen, és annyit tudott kihozni belőle, mert senki nem volt neki, aki jobbat mutasson, vagy éppen nem volt a jobbra befogadó. Megérteni, hogy nem tudjuk a helyzetet és az időt visszaforgatni. Magunkat is nézni kell egy érintettségben, vajon mi hogyan viselkedtünk, és meg volt-e a kellő tudásunk ahhoz, hogy azt a helyzetet másképp oldjuk meg. Persze gyermekként valószínűleg nem éreztünk elég bátorságot, hogy szembemenjünk például szüleinkkel, vagy tanárainkkal. Másrészt meditációban vannak gyakorlatok, ami legalább semlegesen érzésbe hozza a múlt történését. Ki miben hisz és ki mit képes működtetni! Az önmagunkért való kiállás az egyik elsődleges feladat! Ezzel kapcsolatos egyik önfejlesztő tréningemet elhangzott pár gondolat, ITT meghallgathatod!
Azt gondolom, nincs lehetetlen, csak el kell kezdeni és fokozatosan, módszeresen a gyakorlatban megértést fog találni és el kerül egy olyan polcra lelkünkben, ahol már nem bánt többet. Semleges lesz. Igen, tudom, sokak számára van olyan dolog, amit a másik ember részéről megbocsájthatatlannak tart, amit elkövetett vele. Egyetértek, lehet ilyen!
Viszont elgondolkodtató, hogy az az energia, amit erre fordítunk, mennyire befolyásolja életünk további szakaszait? Mennyire von el a mindennapjainktól olyan energiát, amit másba fordítva valami kreatívat, alkotót, építőt tehetnénk! Én nem hiszek az elengedésben, mint filozófiai allűrben! Én a megértésben, és ez által az elfogadásban és legalább semleges érzésvilág kialakításában hiszek, amikor már nem frusztrál, nem bánt, volt, megtörtént, elmúlt, vége, és felkerülhet egy olyan polcra a lelkünkben, ahova való, vagy éppen már soha többet nem érdekel minket!
Ha hozzávetőlegesen képesek voltunk feldolgozni és helyére tenni múltunk sérelmeit, akkor ha tudatosak vagyunk, mától fogva nem gyűjtjük tovább a frusztrációt! Mindenkinél más válik be, a harag és a düh mértéktől függően. Van, akinek elég kiírni magából egy papírra, vagy elég ha valakivel megbeszéli, de van, amikor az energia olyan mértéket üt, hogy hangosan ki kell mondani, akár azt is, hogy valakit gyűlölsz, mert abban a pillanatban felszabadulsz egy nyomás alól! És ki kell káromkodni, ki kell futni és edzeni, oda kell vágni a kispárnát, szembe kell állni, fel kell vállalni! Önmagadat!
A véleményeddel, igazságoddal együtt vagy olyan, amilyen! Most kérdezheted, hogy van-e olyan, akivel képtelenség lerendezni egy konfliktust? Igen, van, eldöntheted, hogy otthagyod, vagy belemész a harcba, és végig viszed! Egy dolgot mindig érdemes szem előtt tartani: mindig van választási lehetőséged! Itt szeretném megjegyezni, hogy ezt a lehetőséget adjuk meg szülőként a gyermekünknek is! Rengeteg, hangsúlyozom, rengeteg kamaszkorban, fiatal felnőttkorban lévő esetet ismerek, ahol a szülő elnyomja gyermekét, és nem engedi kibontakozni! Bizony ennek az lesz a következménye, hogy ugyan ezzel a problémával fog felnőtt korában a gyermek szembekerülni az elfojtásai miatt!
Ami a másik fontos tényező, hogy a konfliktus helyzetekben érdemes önkritikát is mindenképpen gyakorolni, hiszen ehhez is két ember kell, az elkezdő és a fogadófél, aztán a harc, az igazságért. Az önvizsgálat oda is vezethet, hogy rájövünk, igazából saját magunknak volt kevés információja, tudása, hogy ne utálattal végződjön egy történet, egy párbeszéd. Ezen pedig mi önmagunk végezhetünk mentális edzést!
A Tudatos Élet a Gyakorlatban Projekt igyekszik az élet és emberi mivoltunk, természetünk minden oldalára rávilágítani, bevallani, szembesíteni és nézőpontokat, megoldási utakat javasolni! T.É.GY. Önmagadért!
Mi a cél? Felismerni az energiát, amit ezekre fordítasz, megélni a dühödet, de nem túlzásokba esni, és nem beleragadni az egónak az agresszivításába. Hanem menni tovább és törekedni arra, hogy minél kevesebb frusztrációt hordozzunk magunkban egyik napról a másikra! Kérhetjük ebben társunk, sőt gyermekünk, barátaink, munkatársaink segítségét is, de a problémát mindig azzal jó tisztázni, akivel a konfliktusunk volt! Cél az, hogy ne gyűjtsük össze, ne akarjunk pici lángból vulkánt robbantani!
Hogy el lehet-e érni, amikor már csak a Szeretetnyelv van jelen az életedben? Igen, el lehet érni, ha tudatosan élsz, önbecsapások, önáltatások nélkül, ha már jól kikommunikálod magadat emberi kapcsolataidban, munkahelyeden, bárhol. Igen, ez egy folyamat, amit lehet választani és ébernek lenni benne!
Szóval érdemes néha megállni, átgondolni, hogy érdemes-e harcolni, hogy kell-e, hogy mindig nekünk legyen igazunk, és a másik oldal, ébernek lenni azokra az élethelyzetekre, amikor ki kell állnunk magunkért, kijelölni határainkat és felvállalni a véleményünket!
Amennyiben úgy érzed, hogy ebben a témakörben külső segítségre van szükséged, keress meg bátran!
Személyes és online konzultációim arra hivatottak, hogy könnyedebbé, egyszerűbbé és nyugodtabbá tegyük az életed!
Vidéken, külföldön élő vendégeimnek messengeren tudok konzultációs lehetőséget biztosítani!
Várlak szeretettel, egyeztessünk időpontot, legyen könnyebb az életed!
Jakab Tündi
Jógapszichoterápia és életmód mentor
/Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/
Gyártja a tömeg a bakancslistákat, amivel persze nincs baj, hiszen nagyon sokan újra visszanyerték életkedvüket, motivációt, inspirációt kaptak. De vajon a lakás, az autó, az utazások vágylistája mellett észre vesszük-e ahétköznapokténylegjelentős csodáit! Az ember olykor gyarló, többet, többet és még többet akar. Vagy ez a normális?
És furcsa a természete is, legtöbbször már akkor reagál és kap észbe, mikor valami hirtelen nincs meg, amikor hiányzik, vagy baj van. De aztán jön a problémánál a mondat, hogy bár csak jobban megbecsültem volna az életem!
Videókedvelőknek ajánlom:
Egy életpélda: van egy szívemhez közel álló kedves ismerősöm, aki elment nőgyógyászhoz szokásos vizsgálatra. Megállapítottak nála egy kis méhszáj felmaródást, és várták a minta eredményét. Az ismerősöm eddigi beállítottsága alapján szétaggódta magát, már a lehető legrosszabbra gondolt, sír, reményvesztett volt, és sajnos beleesett abba a csapdába, hogy mindenféle cikkeket össze-vissza elkezdett a témáról olvasni a neten. Mivel nem volt még „szűrője”, így persze lelki állapotának megfelelően csak a rosszakat vette ki a leírásokból! Írtunk közben, és eljött az eredmény ideje, amikor kiderült, hogy minden rendben! Boldog volt, és hálás, és ujjongott örömében! Miért? Mert az aggódás alatti érzéseivel belegondolta magát, milyen lehetne és milyen következményekkel járna, ha rossz lett volna az eredmény! Ezek után azonban a gondolkodásmódjához is kapott egy jelet, amit ezentúl használhat a továbbiakban éles helyzetekben!
Ezek jó fordulatok!
Ezek után hajnalban felébredtem egy álomból, és ilyenkor jönnek gondolatok, csak úgy a semmiből. Az jutott eszembe, hogymilyen jó, hogy van két kezünk! Mert mennyi mindenre használhatjuk, és legfőképpen milyen jó, hogy olykor össze is kulcsolhatjuk. Egy hálára! Sorra válnak valóra bakancslisták, és én nagyon bízom benne, hogy van e mögött némi hála is. Bár tudom, hogya hála az egyik érzés, ami nem tanítható, elmével fel nem fogható, szívből, belső érzésből jön, hogy belekönnyezik a szemed is! Nem másnak, magunknak!
Kinek is vagyunk hálásak? Te kinek vagy az? Énmagamnak mondok mindig hálát, hogy nyitott voltam befogadni életembe egy tragikus életszakaszom után az életet. Hogy újra megengedtem magamnak, hogy nevessek, merjek boldog lenni, hogy ha éppen lezuhanó szakaszba kerültem, volt mindig, aki segített és emlékeztetett, hogy van erőm és kitartásom megoldani a rám váró kihívásokat.Hálás lenni mindenkiért, ki segítő szándékkal hozzájárul a mindennapjaim csodájához, akár a magánéletemben, akár a munkámban!
Van kedvedH Á L A oldalt írni? ugye, ez valamiért nem jut eszünkbe, persze nem azért mert kell, hanem mert olyan jól esik, hogy ez is, meg az is, megmennyi minden már teljesült az életünkben! Jó kapcsolatok, értékes beszélgetések, kedves emberek, hasznos tárgyak, finom ételek és még mennyi mindent ide sorolhatnánk! Észre kell vennünk, mennyi mindenünk VAN már!
Természetesen ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem törekednénk céljaink és vágyaink elérésére, hiszen ez is visz minket egyre jobban előre! És nem jelenti azt, hogy a hálát kell a feltételének szabnod, hogy további vágyaid teljesüljenek! Légy csak spontán!
Mire jó a Hálaoldal? Elkezded értékelni saját magad teremtőképességét, kreativitásodat, kitágítja a nézőpontjaidat és a hiányra való fókuszálás elismerése után a megvalósítandó tervek felé segít továbblépni!
Állj meg pár percre, és nézd meg, mi van körülötted, emberek, kapcsolatok, munkák, lehetőségek, események! Mert nagyon sok jó is történik velünk az életben, ami kiegyensúlyozza azokat a kihívásokat, amikkel nap, mint nap emberként igenis számolnunk kell!Ha pedig még szeretnél jobbat és többet, akkor nézd meg, mi az, amire ehhez szükséged van gyakorlati szinten!
Találkozásra Velem van lehetőséged, ahol személyes kihívásaidra, megoldásra váró élethelyzeteidre is válaszokat és megoldási utakat kaphatsz! Vidéki és külföldi érdeklődők részére Skype-on tartok konzultációkat!
Ha úgy érzed, hogy tanácsra, útmutatásra van szükséged a témában,
Kinek ne lenne az életében akár egy ilyen is? Amikor csak a nagy túrós jut …. Tudatosságunkat az igazán éles helyzetek, az azonnal megoldást, döntést kívánó események mutatják meg! Mit cselekszünk, mit mondunk, hogy kezeljük, hogyan viselkedünk, annak milyen érzései lesznek és főleg milyen következményei.
Persze, hogy van úgy, hogy minden probléma összeszalad, egyszerre kell megoldanod a családi dolgokat, a munkahelyi kihívásokat, a gyerkőc sem hagy békén, levegőt is alig kapsz, és egy dologra egyáltalán nincs időd! Magadra! Azaz egyetlen pillanatra talán, amikor belenézel a tükörbe, és döbbenten konstatálod, hogy még fésülködni sem volt talán időd, vagy hogy megigyál egy kávét, teát, netán kezedbe vegyél egy olyan könyvet, ami teljesen kikapcsol a terjedelmes mindennapokból! Aztán amikor valaki szól, hogy talán figyelj magadra, lehet még melegebb éghajlatra is küldöd! ! És nem csak a hétköznapi dolgokról van szó!
Kevés szó esik sajnos arról a motivációs trénerek körében a nagyobb kihívásokról, mert az élet nem csak a siker hajszolásából áll, jóval több emberi rétegen élünk! Összetettségében benne rejlik, hogy valaki éppen gyászol, vagy tartósan beteg, vagy ápolja beteg hozzátartozóját, vagy munka nélkül van, vagy éppen szétmegy a házassága, vagy kemény munkahelyi kihívásoknak van kitéve, vagy rossz döntéseket hozott, és nehezen viseli a következményeit, és/vagy mély érzelmi válságba helyezi magát, nem beszélve az anyagi problémákról! Legtöbb motivációs dolgok sajnos már nem emberi, hanem üzleti alapokra épül, így nem foglalkozik mélyen az emberekkel! Viszont a fent említett helyzetek azok, amikor igazán kell, hogy valaki erőt merítsen, hogy merjen segítséget kérni, hogy egy ilyen helyzetben képes legyen fenntartani magát mind lelkileg, mint fizikailag! Megélni, feldolgozni, felállni az igazi emberi kihívás ilyen helyzetekben! Ilyenkor megtalálni az igazi pozitív kapaszkodót, energiát, megoldásokat, lehetőséget! Sokszor annyira keresik, kutatják az emberek a megoldást, hogy már görcsössé válnak, ezért nem sikerül.
Mielőtt képes lennél kifutni a világból, és mindenkitől jó messzire elmenni, hajlandó vagy elismerni, hogy légy került a levesbe? Hajlandó vagy megengedni magadnak, hogy ellenállás nélkül merj gyenge lenni, hogy esetleg tényleg nem helyesen cselekedtél, és talán szégyenled magad, de ez is tapasztalat, ami közelebb visz dolgokat, vagy ha kell, mersz segítséget kérni? Mernél végre összerogyni, sírni, üvölteni, és megélni legmélyebb részeidet, ami nem a felszínen történő szép mosoly? Az önfelvállalásnak nagyon sok minden a része, legfőképpen önmagunk előtt érdemes őszintének lenni! Te az vagy? Mersz az lenni?
Igen, a legelső lépés ez! Mersz újra sírni, ordítani, és olykor kimondani, hogy eleged van? Hogy mindenki hagyjon békén, csak kicsit csendre vágysz, vagy egyszerűen rendezed a gondolataidat? DE! Az időhatározó itt a fontos, hogy ez meddig történik! Mert ha ez megtörténik, helyet csinálunk a megoldásoknak! Ezután dől el, hogy merre tovább!Hogy megoldásokat akarok-e, hogy elfogadom-e ha segítenek, és teszek-e másképp valamit, amitől változik még a legmélyebb probléma is! Még a legnagyobb pozitív megoldóképességgel rendelkező ember életében is jöhetnek olyan fordulatok, amivel kapcsolatban talán tudja a megoldást, de mégis kell valaki, aki segít! Így van ez rendjén, mindenki emberként él! Ez nem a Hősök Tere, hanem az Élet Tere!
Lehet-e mindig mindenkinek segíteni (nem megmentőként), és minden problémát megoldani? Igen van olyan, a veleszületett betegségek, akár szellemi, akár lelki, sokszor ilyenek, vagy a balesetből származó maradandó problémák nem mindig megoldhatóak! Ugyanakkor előfordulhat, hogy van olyan eset, amin éppen ma nem tudunk segíteni, de holnap igen! Mert olyan információt kapsz, olyan embert ismersz meg, akinél ott lesz a megoldás a Te problémádra is!A tudatossághoz igenis az embernek meg kell magát ráznia, hogy a régi berögzült mindennapok, szokásrendszerek, cselekvés- és viselkedési minták leperegjenek, mint a megszáradt föld a cipőről!
Töménytelen mennyiségű motivációs információ árad ránk nap mint nap, jómagam is azon dolgozom, hogy közérthető és egyszerű hétköznapi segítséget nyújtsak a hozzám fordulónak! Hogy miért? Mert én is túlontúl sokáig maradtam benne édesapám elvesztésébe okozott érzelmi traumába mindössze azért, mert még kevés tudásom volt ahhoz, hogyan lehetne másképp élni az életemet! Amikor ezek az információk megvoltak, és a legfontosabb, alkalmaztam is őket, akkor kezdődött a pozitív változás mind a lelki, mind a fizikai életemre vonatkozóan! Mert én is követtem el olyan dolgokat, amit később megbántam, de megnéztem, miért csináltam, és eldönthetem, kell-e legközelebb is nekem!
Az egyik legfontosabb mentális tényező, hogy elismerjük, mi történt velünk, de tudunk érdemes, hogy nem hivatkozhatunk egész életünkben (hivatkozhatunk, de kinek-minek) a tragédiáinkra, traumáinkra! Nem bújhatunk a múltunk mögé!
Ami elengedhetetlen a változtatáshoz a maximális nyitottság új tudásanyagra, információra, módszerre, nézőpontra, és ahhoz, hogy önmagunkkal őszinték legyünk! Ebben a videómban is beszélek erről:
Mit lehet tenni, hogy megelőzzünk egy stresszhelyzetet, vagy ha már észleljük a robbanást, hogyan vezethetjük végig a folyamatot? És miért hasznos, ha tudatosak vagyunk a stresszmentesítő programunkkal?
Egyáltalán hajlandó vagy elhinni és megengedni magadnak, hogy minimálisra csökkentsd életedben a stressz tényezőket, legalábbis bőven tenni azért, amire hatással lehet ez ügyben, vagy hogy képes vagy megtanulni kezelni azt, amikor berobban?
Első sorban mindig a stressz helyzet felismerése fog segíteni, ha az adott pillanatban felismerjük, hogy közeledik a káosz, a konfliktus, vagy már benne vagy egy vitában, harcban!
Másodsorban bátran tegyél fel egy kérdés magadnak, hogy tényleg hozzád tartozik-e ez az egész, vagy beléptél mások életszínpadára, párbeszédébe, élethelyzetébe, panaszkodásába és vele együtt az érzelmeibe, és azonosultál velük? Az egó persze oly szívesen hárít másra, légy éber rá!
Ha önfejlesztéssel megerősíted magad az éberségben, ön- és emberismereted emelkedni fog, átlátod a helyzeteket! Egyre rövidebb idő alatt leszel képesebb döntéseket hozni, felismerésekre jutni, és választani a között, hogy egy stressz helyzetben érzelmileg meddig tartod magad benne!Évek hosszú során azt hittük, hogy a másik ember tart minket az idegességben, szomorúságban, érzelmi traumákban, holott mindig saját magunk döntünk arról, hogy így legyen. Figyeld meg pár napig magad, az élethelyzeteidet, a párbeszédeidet, esetleges konfliktusaidat. Ülj le utána, és elemezd ki bátran a helyzetet! Ne feledd, a színpadra Te lépsz fel és Te léphetsz le!
Harmadsorban, ha hosszútávon nem jutsz eredménye és változásra, kérj bátran segítséged, képezd magad, szerezz információkat!
Amennyiben szeretnéd az önismereted és az ehhez kapcsolódó egyszerű, de tartós eredményekre vezető, gyakorlati lépéseket felfedezni, és minden napjaidba beépíteni, várlak Téged szeretettel egy személyes konzultációra, vidéki és külföldi beszélgetésekre Messsengeren vagy Skypen kerülhet sor! Írj e-mailt bátran, ezek a lehetőségek Téged szolgálnak!
Sokan olvastunk már róla, de vajon a hétköznapokban felismerjük-e, hogy önmagunknak és a másik embernek mi a szeretet nyelve, és kapcsolatainkban mi a közös szeretetnyelv?
Vajon mi a szeretetnyelv? Semmiképpen nem a gejles majomszeretet, ahol ajnározzuk a másikat, egymást, önmagunkat! A szeretetnyelvek kifejezési eszközök, melyekkel önmagunk, és mások tudomására hozzuk mitől érezzük magunkat jobban! Eddig is léteztek, de emberi értékként fontossága napjainkban került a fókuszba!
Szeretek az olyan témákról cikket írni, ami kapcsolódik a Tudatos élet a gyakorlatban projekthez, hiszen változásainkat csak az által tudjuk létrehozni, hogy információkat szerzünk, és azokat beépítjük a mindennapjainkba! Kipróbáljuk, alkalmazzuk, és ha beválik, akkor tényleg elmondhatjuk, hogy figyelünk az életünkre és annak minőségi megélésére! Sikerélmény esetén egyre éberebbé válunk minden olyan jól hasznosítható tudásra, amitől örömtelibb életét élhetünk még akkor is, ha kemény kihívásokkal kell olykor szembenéznünk!
Azt gondolom a siker skáláján akkor fogunk magas értéket mérni, ha egy nagyon éles élethelyzetben vagyunk képes alkalmazni a tanultakat! Ezen múlhat az önmagaddal, az emberekkel való szorosabb vagy tágabb kapcsolatod, de akár egy üzleti projekted megvalósítása is!
Szóval a Szeretetnyelv, amitől jobban működik, amitől szebbé válik, ami segít kiegyenlíteni azt az oldalt, ami éppen átmenetileg rosszul sikerült, rossznak tűnik, szomorú. Felismerjük-e, hogy a másik embernek hol az életét segítő impulzus, amit ha megnyomunk, akkor egy kicsit kibékülnek az ellentétek, könnyedebbek lesznek a minden napok!
Vajon lehet-e több szeretetnyelve egy embernek? Természetesen igen. És vajon hozzájárulhatunk-e a másik ember életéhez azzal, hogy erősítjük azt, amitől Ő szeretve érzi magát, és azt szívből tesszük? Miért esik olykor nehezünkre, hogy erről az oldalról közelítsünk meg egy embert, egy aktuális probléma megoldását?
Gary Chapman Az 5 szeretetnyelv – Egymásra hangolódva című könyvében a következőket sorolja fel: Elismerő szavak, Minőségi idő, Ajándékozás, Szívességek, Testi érintés. A könyv nagyot tud lendíteni tudatosságunkon azzal, hogy emlékezteti az olvasót ezekre az emberi értékekre, melyek minőségében segíthetik életünket önmagunkban és kapcsolatainkban!
Miért is önmagunkban elsősorban? Mert sokkal könnyebb kapcsolatainkban kifejezni, vagy akár elmondani, hogy mi a saját szeretetnyelvünk, ha ezt önmagunkon belül fel is fedezzük.
Az önismeretünk egyik szerves része, hogy tisztában legyünk érzéseinkkel, erősségeinkkel, és gyengeségeinkkel, és azokkal a lelki, testi, érzelmi vágyakkal, melyek másoktól kapva lendítenek akár önbecsülésünkön, önértékelésünkön, vagy akár egy hétköznapunkon.
Személyes szeretetnyelvem egyike például a testi érintésből az ölelés. 18 éves voltam, mikor Édesapámat veszítettem el. Ő mindig ölelt, szeretett, imádott, és természetesen az ember részévé válik. Kaptam általa egy apai mintát, ami kísér engem, és ezt választom, míg örömöt ad. Természetesen nem csak kapom, hanem adom is. Bizonyára sok olvasónk emlékszik arra, hogy a fiatalok körében milyen divat volt három puszit adni egymásnak. Ezt viszont lassan felváltja az ölelés, és a szemükben látszik, hogy ezt örömmel, szívből teszik találkozásaik alkalmával. Nagyon sok tudatos fiatal van, akik szívesen viszik tovább az emberi értékeket!
Önfejlesztő tréningek során sokszor tapasztaltam, hogy a nő és a férfi is feltételezi, hogy a másik fél gondolatolvasó, és fejből tudja, kinek mire van szüksége egy párkapcsolatban.
Ez az esetek óriási százalékában nem így van, nem mindig tudjuk, mire vágyik a partnerünk, szülőnk, gyermekünk. de akár barátaink, munkatársunk is. Érdemes tehát az önfelfedezés után erről beszélgetni, kifejezni a másik felé, mire van szükségünk, mi az, ami lelkünknek és testünknek kedves, és bátran megkérdezni ezeket viszont is. Vannak élethelyzetek, amikor ezen információk birtokában, egy-egy konfliktusban, szituációban jól tudjuk ezt hasznosítani, ha ismerjük a másik ember szeretetnyelvét.
Egy apró példa erre a kommunikáció területéről!
Kapcsolatainkban vajon hova helyezzük a fókuszt, amikor nézeteltérések vannak, amikor veszekszünk, vagy mindenáron a saját igazságainkról akarunk meggyőzni valakit?
Észrevesszük-e, ha ugyan azok az élethelyzetek ismétlődnek, csak más szereplőkkel, és ugyan azokkal a reakciókkal, érzésekkel és ugyan úgy konfliktushoz vezet.
Vajon mit erősítünk meg a másikban a szavainkkal, és azt hogyan használja tovább partnerünk, amikor megérkezik hozzá a szó, milyen érzéseket vált ki belőle?
Régóta tudjuk, ha a másik ember, általunk negatívnak ítélt részeit erősítjük, szinte beleégetjük, hogy Ő csak olyan lehet! Ha nem elég tudatos, akkor ez végképp önbizalom romboló, és akit állandóan piszkálunk, szidunk, elidegenítjük magunktól, és egy idő után a kapcsolat kapui bezáródnak! Legyen az párkapcsolat, baráti kapcsolat, gyermek-szülő kapcsolat, munkatársi kapcsolat, emberi kapcsolatok általában.
Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, ha a szeretetnyelvet használjuk, akkor sokkal több megoldásra váró probléma hamarabb és gördülékenyebben oldódik meg, akár a felnőttek, akár a gyerekek világát nézzük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem hívhatjuk fel a figyelmet a minket bántó vagy éppen rossznak minősülő helyzetekre, de a kommunikációnak a szeretet nyelvével jóval több energiát és időt takaríthatunk meg, elkerülve stresszes helyzeteket.
Még nem ismerted fel a saját szeretetnyelvedet? Nehezen tudod befogadni vagy adni a szeretetet? Szeretnéd ezt a témát jobban körül járni? Célirányos, megoldásközpontú beszélgetésre invitállak! Melyik életterületed, érzelmi vívódásodra keresel most megoldást?
Személyes találkozásra Egerben van lehetőség, vidéki és külföldi ügyfelemként online Messengeren vagy telefonos megbeszélést folytathatunk!
Egy idő után rájön az ember, hogy teljesen felesleges törekedni a másik ember megváltoztatására, inkább arra, hogy megértsük a másik ember álláspontját!
Sokan azért nem tudják ezt kezelni, mert CSAK végletekben gondolkodnak, megértem-nem értem, vagy egyiknek lehet igaza, vagy másiknak. Holott van egy köztes állapot, a semlegesség, amikor felismerhető, hogy minden ember a saját életútjából szerzett addigi tapasztalatai után alakítja ki a saját életigazságait! De hol van itt a probléma?
Van azonban, aki rugalmas, és hajlandó felismerni, hogy ezeket változtatni lehet, vannak, akik betonba vésik az egyirányú nézőpontjukat! Spirituális filozófiai utak, jönnek és mennek, és némely new ages módszer olyan károkat okozhat, amire nagyon nem hívják fel a figyelmet! Szóval azt tanítják, hogy önfelvállald magad, de közben ne ítélkezz? Hogy van ez? Hát ezért akarom én erre a csapdára felhívni a figyelmet!! Egyszerűen azért mert az én nézőpontomból ez nem hogy fejlődni segíti az embereket, hanem nagy százalékban még rosszabb állapotba sodorja őket! A közösségi média millió szám árassza magából a lehetőségeket a gondolkodásmód megváltoztatására, de igazán azt, hogy ezt jó megszűrni, azt kevesen tanítják! Az üzletpolitika, a mindenkinek a saját technikája, módszere stb a a legtutibb (?).
Miért van a mai világban, így Magyarországon is rengeteg olyan ember, aki visszafogottsága, „jóembervagyok-mindenkitszeretek” szerepe, megfelelési kényszere, a szeretet és törődés elvesztésének félelme, bűntudata, vagy bármi más miatt nem meri megfogalmazni és KINYILVÁNÍTANI saját igazságait másokéval szemben? Inkább lenyeli, beszorítja, elnyomja, meghunyászkodik, megalázkodik! Miért van ennyi torokbeteg, asztmás, epeproblémás, emésztési betegségben szenvedő ember? Hol fogták magukat vissza és miért, és főleg ezek után milyen alternatív módszerhez, technikához folyamodnak, amikor már nagyon-nagyon rosszul érzik magukat!
Elnyomó és elnyomottak! Egyik nem létezik a másik szerepe nélkül!
A spirituális út és az ezt övező, üzleti szempontból igen széles körben beáramló információt a legmagasabb mértékben meg KELL szűrni!
Mint minden kérdésben a legfontosabb, MI LEHET AZ EGYIK MEGOLDÁS?
Ha el kezdünk egy módszert alkalmazni egy bizonyos problémára, kötelező odafigyelni, hogy állapotunkban tartós és állandó pozitív változást hoz-e, vagy csak felületesen egy ideig jó lesz, és visszazuhanunk saját körforgalmunkba, ahol nem tudjuk, melyik kijáratnál indexeljünk újra! Tapasztald meg bátran akár a végleteket is, és nézd meg, mit okoz benned, ha végtelenségig ítélkezel, vagy végtelenségig nem mondasz véleményt? Milyen érzéseid lesznek tőle?
MEGTALÁLNI AZ EGYENSÚLYT
A KIMONDÁS ÉS HALLGATÁS KÖZÖTT!
Igenis jogunk van véleményt mondani, hiszen mindenkinek van saját igazságérzete, igazsága! Hogyan is tudnánk dolgokban nevezőre jutni emberi kapcsolatainkban, ha nem egyeztetnénk nézőpontot, főleg, ha közös célokért folyik a munka! Ahogy mondunk véleményt, abban viszont eltérőek lehetnek a kommunikációbeli erőviszonyok, hangnemek, energiavesztések, de legfőképpen a legfontosabb: hogy NE ragadjunk bele durván egy-egy véleménynyilvánítás helyzetbe, érzésbe.
Mit kell mérlegelni? – egyáltalán hozzád tartozik-e az adott téma, vagy hagyod magad valamiért belerángatni, – számít egyáltalán, hogy részt vegyél benne? – miért van szükséged a párbeszédre? – van tétje a kinyilvánításodnak? – a megfelelő helyen és időben kommunikálsz? – érdemes harcolni? Ha igen, mire vezet, ha nem, mire vezet?
Gondoljunk csak bele, mi történne azzal az emberrel, aki évtizedekig elnyomta magában – bármi végett – a kinyilvánítást, lett belőle egy visszahúzódó, mindenkinek inkább megfelelésben lévő – inkább így van nyugalom – ember, és most azt tanítják vele, hogy ezután még annyira se ítélkezzen, mondjon véleményt, mint eddig! Igazából ezzel az is a probléma, hogy nagyon vékony mezsgyén van a határvonala ezeknek a megközelítéseknek! Próbálja a társadalom meghatározni az „ítélkezés-véleménynyílvánítás-kritizálás” közötti különbséget!
Mi lehet még a megoldás?
Rámenni a kommunikációra! Kinyilvánítani! Mi történik egy beszélgetésben, párbeszédben, vitában? Szinte már az egyik ember meg sem hallgatja a másikat, mert a fejében az egója már túrja az épp aktuális témában az ő igazságát, így vezet arra egy párbeszéd, hogy szépen el mennek egymás mellett! Ilyenkor azt szoktam javasolni, legyen 10 perc az egyik emberé, 10 perc a másiké, de addig kölcsönösen nem szólhatnak bele egymás mondandójába! Csak megjegyzem a szülőknek, hogy nagyon figyeljenek oda erre a gyermekük nevelésekor, meghallgatni kölcsönösen egymást nagyban hatással van a gyermek jövőre, viselkedésére!!!
El lehet érni azt az állapotot, amikor már tényleg nem ítélkezel, nem kritizálsz? Igen, el! De az addigi le nem zárt, sértődő, nem kimondott dolgokat időszerű lerendezni, mert az bizony ott bolyong benned! Elérhetjük azt is, hogy egyáltalán nincs igényünk és feleslegesnek tartjuk, hogy más emberekkel foglalkozzunk, mert rájövünk, a saját dolgaink életünk, lehetőségeink, megoldásaink jóval fontosabbak ennél!
Van-e olyan ember, akivel bármit tehetsz, soha nem fogsz zöld ágra vergődni a véleményeteket illetően? IGEN, van. Vannak olyan emberek, akikkel sosem fogjátok megérteni egymást, mert teljesen másért élnek ezen a Földön!
Hiteltelenségnek tartom, amikor a tréner társadalom egyes tagjai inkább azt hirdetik, hogy ne ítélkezzen az emberek, ezzel kizárván, hogy ő róluk se mondjanak véleményt! Miért csapda ez? Mert sokszor az építő kritikákból, ítélkezésből, véleményekből is nagyot lehet előbbre – jobbító szándékkal profitálni, ha képesek vagyunk megállni, megnézni mire és mit mond a másik, van-e bennük igazság, örömtelibb lesz-e a további életszakasz! Tehát gondolkodjunk el ezen is! Hogyan is jutunk előbbre sokszor az életünkben? IGEN úgy, hogy meghallgatjuk mások véleményét is, sokszor kritikáját és kiszedjük belőle, amit kell!Ehhez természetesen kell elfogadó intelligencia!
INTELLIGENCIA
Természetesen ne feledjük az emberi alaptermészetet! Élethelyzetek, kommunikációk, kapcsolatok jönnek, és vannak helyzetek, amikor igenis érdemes magunkért kiállni, véleményünket elmondani, és bátran „körbepisilni” a határvonalainkat! Ettől még nem leszel sem rossz ember, sem rossz szülő, gyermek, munkatárs,barát, társ!
Gondolkodó:
Kivel van kommunikációs problémád?
Önmagaddal kommunikálsz? Önmagadat képes vagy kívülről nézni?
Ki vagy kik azok, akiknek nem mered elmondani a saját gondolataidat?
Gyakorold, hogy tudsz-e csak megfigyelő lenni?
Van-e benned hajlandóság a másik ember meghallgatására, miközben Te elvárod másoktól, hogy meghallgassanak Téged?
Elfogadod-e a többi ember nézőpontját, mint egy lehetséges új nézőpontokat az életedben?
Felismered-e, hogy nézőpontjaidon túl milyen széles a világ?
Hajlandó vagy-e észrevenni, ha egy Téged ért kritika, ítélkezés, vélemény építő jellegű lehet életedre nézve?
Szeretnéd kiértékelni a kérdésekre adott válaszaidat? Szeretnél fejlődni a kommunikációban? Vedd igénybe az első ingyenes beszélgetést, ahol elmondhatod mi a célod, és megbeszéljük Én miben tudok ezen az úton Számodra segíteni!
Konzultációs lehetőségek:
Személyesen: Egerben, a Tudatos Életmód Egészség Stúdióban
Online: Messengeren, illetve telefonon is
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
