Szerző: Shiamand | 2019. szeptember 28 | Önfejlesztés
Minden spirituális és filozófiai irányzat rengeteget foglalkozik azzal, hogy takarítsd ki a múltadat, felejtsd el a hozott mintáidat, iszonyú erőket, programozásokat, törléseket, oldásokat, energiákat és kérdéseket megmozgatva sokan évekig csak ezzel foglalkoznak és szinte elvesznek a múltban! Természetesen múltunk bizonyos összefüggéseire szeretnénk megértést nyerni, hiszen ebből levonva következtetéseket, tanúságokat lehet ezek után választani, mit csinálunk ugyan úgy, de min érdemes változtatni! A dolgunk az, hogy az egészséges egyensúly közeli állapotot megtartsuk, és legfőképpen a jelen megéléseivel, és jövőre néző terveinkkel foglalkozzunk!
Bármennyire is tolják ránk a filozófiák a jelen, a MOST megélését, mindig jönnek fel olyan hatások, emlékek, érzések, körülmények, ismétlődések, amire tagadhatatlan lenne azt mondani, hogy nem foglalkozol vele, a kérdés az, mennyi ideig. Tehát ne essünk abba a filozófiai, spirituális csapdába, hogy kizárjuk eddigi tapasztalásainkat, már csak azért sem, mert amit ma csinálunk, az már holnap a múltba tartozik bele, mint racionális értelmezés, és valamilyen szinten bizony felhasználjuk a jövőnk bizonyos fokú tervezéséhez is! Mert ez olyan, mintha egész életünkben csak a számunkra kedvezőtlen dolgokról beszélnénk örömeink helyett!
Én arra szeretnélek kérni, hogy azt írd össze, hogy milyen jó dolgok történtek Veled gyerekkorodban, illetve egészen addig, ahol most tartasz életkorod szerint!
Sőt, továbbmegyek és azt kérem, írj össze minden olyan remek és jó tulajdonságodat, amit a szülői házban, óvodában, iskolában, munkahelyeden láttál, tapasztaltál VAGY magadnak alakítottál, fejlesztettél ki, és nagyon hasznosak a saját életedben is!
Azok az emberek, akiket kiskorukban keveset dicsértek, vagy senki nem volt rájuk büszke, netán még megalázva is érezték sokszor magukat, még nagyobb kihívásként élik meg erősségeik felismerését, de ez is átfordítható!
Vajon hányszor fordulunk a saját belső erősségeinkhez, a helyett, hogy kívülről várnánk segítséget? Annyira természetesnek vesszük, hogy olykor eszünkbe sem jut tudatosan használni! De nézd csak meg, mennyi olyan élethelyzetben kellett helyt állnod már eddig is?! Akkor milyen lelki és fizikai erőket mozgattál meg, hogy talpra állj, hogy előbbre juss, hogy elérd a célodat? Mert ezeket a tulajdonságainkat úgy kellene használnunk, mint a légzést!
Számtalan erősséget fedeztem fel magamban, amikor leültem ezt komolyan átgondolni! Először igen nehezen ment leírni, mert igazán erre sosem fókuszálunk igazán annyira, mint amennyire kellene, senki nem tanította, hogy ez még jó lehet! Rengeteg erényt, erőt, hitet, jó szokásrendszereket hoztam a múltamból, amit minden napjaimban felhasználtam, amik által is olyanná váltam, amilyen ma vagyok!
Pár dolgot megemlítenék: a rendszeretet ma már maximalizmus nélkül, az emberekhez való hozzáállás, a tisztelet, alázat, a szeretet, ,a másokról való gondolkodás – ma már nem eltúlozva, a nyitott gondolkodásmód. Viselkedésminták, amiket felnőttektől láttam különböző helyzetekben, szituációkban! Hányszor kerül az ember élete során egészen mélypontra, és mindig van önereje, amiből merít a külső segítségen felül! Ezt érdemes a dicséretfaladra felírni, hogy mindig tudd, képes vagy problémákat, kihívásokat megoldani, továbblépni! A jó szervezőkészségem, a dolgok, helyzetek, szituációk gyors átlátása, megoldásra való törekvés mind előnnyé vált munkáim során!
Én mit tettem? Nagyon elgondolkodtam, és legbelül el tudtam fogadni az élet dualitását, hogy történhetnek számomra kevésbé jó dolgok is. Az elfogadással kioldottam magamból az ellenállást, és mertem újra változni, változtatni, bevállalni.
Mitől válunk felnőtté? Elég sok összetevője van, de a fontos, hogy értsük, ez nem valami kiváltság, kötelezettség. Ezt választhatjuk, és élhetjük! Na persze emlékezzünk csak vissza saját gyerekkorunkra, amikor attól éreztük magunkat felnőttnek, hogy felnőttes ruhákat, cipőket akartunk venni, hogy idővel nagyobb lett a szánk, és visszafeleseltünk, a frizuránkat is olyanná akartuk varázsolni, vagy rászoktunk a cigire, vagy amikor elmentünk szórakozni, alkoholt ittunk vagy szexeltünk! Ne, ne javítsuk ki, a szeretkezést sem tanították igazán sehol, saját tapasztalataink alapján formáltuk ki ezt is azzá a színtiszta szexből! Tagadhatatlanul szinte minden fiatalnak van egy ilyen életszakasza, amikor átmegy ezen! Hát őszintén igazából még fogalmunk sincs a világról! Mondjuk úgy az események, a körülmények sodornak minket, egyszerű hétköznapi tudatosságú szintet, ösztönszintet élünk! És ez után jöhet az eszmélés! Szóval a felnőtté válás nem feltétlen a szülőktől való elköltözéstől számítódik, bár az igen jelentős lépés lehet ebben!
Hogyan függ össze az erős jellemvonásainkkal a felnőtté válás? Igazából minden fiatal már kamasz kora óta önállóságot akar, szabadságot akar, ehhez viszont szükségük van arra, hogy jó legyen a megoldóképességük, taníthatóak legyenek, és a hétköznapokban legyenek képesek helytállni, nem csak ösztönszinten!
Biztos vagyok benne, hogy Neked is vannak erősségeid, vedd a fáradtságot, írd össze, nézd át, ismerd fel, döbbenj rá, és használd bátran! És figyelj arra, hogy min is van igazán a mindennapokban a figyelmed!
Tehát fontos, hogy az önismereti úton, az önfejlesztés útján minden oldalt, nézőpontot figyelembe vegyünk, hogy utána el tudjuk dönteni, tudjunk választani megfelelően az adott életszakaszunk és életkörülményeink tükrében, de nem kiszolgáltatottá válni abban!
Mindannyiunkkal előfordulhat, hogy különböző életszakaszainkban kisebb vagy nagyobb traumák, konfliktusok, önértékelési kihívások érnek minket. Ez minden életterületünket érintheti! Az ember, mint egész, lelkileg-testileg összefüggéseiben hordozza a problémák megoldását is, a különböző betegség állapotok újra egészségessé tételét!
Ehhez kínálok a hozzám fordulóknak lelki terápiás beszélgetésekkel megoldásközpontú találkozásokat!
Személyes konzultáció időpont foglalása Lelki terápiára a megadott elérhetőségeken lehet!
Helyszínek: Budapest és Eger
Online konzultáció Messengeren!
Írjon nekem, keressen bátran!
JAKAB TÜNDI
Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens
/Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/
Masszázsmegoldások
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban
Szerző: Shiamand | 2019. szeptember 27 | Uncategorized
Hogyan halmozódik fel a stressz hatása az érzéseiden keresztül, fájdalom formájában a testben, és hogyan mutatkoznak meg az öröm rezgései?
Amikor különböző hatások érnek Téged a mindennapi életben, az érzelmi formában is megmutatkozik Benned. Erre reagál a tested azonnal, különböző élettani folyamatokat indít be a kémiai vegyületek hatására! Ezek az érzések különböző rezgéssel is bírnak! Ha ideges, feszült vagy, gombóc lesz a torkodban, ahhoz társul egy érzés a gyomrodban, ami összerándul, izmaid befeszülnek, védekezésként összehúzódsz! Rekciók láncfolyamata!
Amikor izzad a tenyered vagy lelki hatás ér, vagy amikor nem adod ki magadból a véleményedet és frusztrált leszel, megakad a kommunikációd, de ide sorolhatnánk azt is, amikor nincs kielégítve a szexuális szükséglet, és ok nélkül egymásnak esnek a párok. A hormonális hatások, az idegrendszer, a test válaszai mind-mind összefüggnek!
Brandon Bays a Jelenlétben így fogalmazta ezt meg:
„Ha egy erős érzelmet, traumát, fájdalmas emléket elnyomunk, letuszkoljuk, elfojtjuk, a szőnyeg alá söpörjük, kémiai anyagok mérhető mennyisége szabadul fel a testben, amelyek blokkolni tudják az egyes sejt receptorokat. Ez a bezáródás megakadályozza a sejt természetes kommunikációját a többi sejttel, és ha ezt a bizonyos érzelmi problémát, vagy sejtemléket hosszabb időn keresztül elraktározódva hagyjuk a testünkben, a sejtjeinkben, a sejt receptorok zárva maradnak, és megbetegítik a test adott területét.”
Sokszor azonban csak napok, hetek, hónapok és néha évek múlva jelez testünk, kinek mennyi a tűrő- és befogadóképessége, testünk ad először kisebb jeleket, rosszabb esetben fájdalmasakat arról, hogy valamit tennünk kell! Ezért kiemelten fontos az önfejlesztésben a tudatos jelenlét, figyelem, felismerés ezekre a szituációkra!
Biztos Te is tapasztaltad már, hogy különböző emberi érzelmeink testünk különböző pontjain váltanak ki hatást! Az érzelmi hatások alól senki sem kivétel! Először tudatlanul egyszerűen csak azt látjuk és érezzük, éljük, hogy éppen boldogok vagyunk, vagy szomorúak, nevetünk, vagy éppen sírunk! De nem tanítottak senki, hogy figyelj, ezek az érzelmeid, ami igen erős kihatással lehetnek lelkedre, testedre!
Amikor örömöt, boldogságot engedünk be az életünkbe, akkor az agyunk dopamint, oxitocint és szeratonint termel. Amikor viszont trauma ér minket, konfliktusban, stresszben tartózkodunk, akkor kortizol keletkezik. A kortizolról azt is érdemes tudni, hogy a mellékvese termeli, legfőképpen reggelre, segít az ébredésben, estére viszont lecsökken a termelés, ezért tudsz elaludni! Ha különböző okok miatt ez a termelés felborul (folyamatos stressz, több műszakos munkarend, gyógyszer mellékhatások, zaj, stb), akkor különböző testi tüneteket vélhetsz felfedezni!A helyes életritmus kialakításával (éjfél előtti sok alvás), étrenddel, sport, a szokásrendszerek következetes betartásával ezen tényezők csökkenhetnek!
Érdemes az ügyben elgondolkodni, hogy mi adja számodra a stressz tartalmát? Mi a reakcióképességed, tűrőképességed, minek mennyire adsz jelentőséget, vagy képes vagy már nem foglalkozni vele!
És mi a helyzet az örömmel? Megenged, hogy legyen örömöd? Mersz nevetni? Mersz boldognak lenni? Fontos, hogy mások mit mondanak Rólad? Te irányítod az életedet? Mindig tudod mit akarsz, és mersz döntéseket hozni?
Nagyon érdekes ez a finn kutatók által megalkotott érzelmi test térkép, amely jól ábrázolja, hogy különböző hatásokra hogyan reagál a fizikai testünk! Mind a stressz, mind az öröm szempontjából!
Felhalmozódás esetén a stressz kémiai következménye fájdalomként jelenik meg a testben. Az eltúlzott napirendek és szabályok, a magas elvárások, megfelelési kényszerek, komoly stresszhelyzeteket okozhatnak, melyeket azonban inkább megelőzni érdemes, mint részt venni benne! Ehhez kellő önismeret szükséges, amit folyamatosan fejleszteni lehet!
De előbb vessünk egy pillantást az ábrázolásra, és képzeld el magad különböző élethelyzetekben, amikor TE reagálsz így! Neked melyik legjellemzőbb hatásod Önmagad irányába?
Mi a fontos? Meghatározzuk, hogy az adott fájdalmat mikor érezted először, meghatározzuk mi lehet a kiváltó mentális oka, melyik személyiségjegyedben, szokásrendszeredben, érzelmi reakcióidban kell keresni a megoldásokat, mik a lehetséges utak a változtatásra, akár gondolkodásmódban, akár életmódban! A megelőzés, a lehetőségek szerinti napi feldolgozás, megoldáskeresés, hozzájárul a fájdalom megszűnéséhez, ami már lehet Számodra is megszokássá vált!
De ha már meg van a fájdalmad, az javaslom, ne hagyd, hogy a tested sokáig szenvedjen, hogy fájdalomcsillapítókon élj, hanem derítsük fel az igazi okát, legyen az fizikai vagy lelki ok.
Legfőbb célunk a lelki vagy testi fájdalmad kiváltó okának megszüntetése, és egy erősebb mentális állapot létrehozása azért, hogy további problémák ne alakuljanak ki Nálad, illetve a kapott módszereket utána önállóan is tudd alkalmazni!
Az egész testre vonatkoztatva meg tudjuk keresni a lelki traumák jelentéseit, meg tudjuk keresni az okokat, az ismétlődéseket, és azokat a nézőpontokat, amik tartós, a testi és mentális egészségben való változást tudják felszínre hozni!
Leginkább elhatározásra, szándékra van szükség! Várlak tisztelettel!
Személyes konzultáció időpont foglalása
Személyesen: Egészség Stúdió Eger
Online konzultáció: Messengeren
Írj nekem!
JAKAB TÜNDI
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Szerző: Shiamand | 2019. szeptember 27 | Uncategorized
Két dolgot tesznek meg a nők az életben! Mindent elkövetnek, hogy legyen gyermekük és azt, amikor ne legyen!
Mai cikkemben egy nagyon fontos és mindig aktuális témáról szeretném Veled megosztani a gondolataimat, de legfőképpen tapasztalataimat!
A gondolatok megosztása lehet tanult nézőpont, amikor átvesszük valakitől (emberektől, könyvből,tanfolyamról) mások életmeglátásait, életigazságait, és azt közvetítjük tovább!
Ez esetben saját tapasztalati érzéseink nem kapcsolódnak ahhoz, amit leírunk!
A tapasztalat átadása, amit sokkal jobban szeretek azonban ettől egészen eltérő, mert igazán és az életben átélt saját történetekre, valós élményekre, a hozzájuk kapcsolódó érzésekre és mindenképpen az abból levont következtetésre alapul, amiből azután eldönthetjük, hogy legközelebb adott vagy ismétlődő szituációban ugyan úgy cselekszünk-e!
A témám az Anyaszerep viszontagságai, amit nem tanítanak iskolában, hogy valamelyest fel tudjunk készülni – legalább fejben – a gyermekvállalásra! Ha újrakezdeném a gyermekeim nevelését a mai tapasztalatommal, bizony vannak dolgok, amiket tudatosabban csináltam volna, de nyilván át kell élnünk az adott életszituációkat élesben!
Legtöbb Nőben ösztönszerűen és érzelmi elvárás szintjén kialakul, hogy Anya szeretne lenni! Ezzel és a megélésével addig nincs is baj, míg Anyaként el nem megyünk egy teljesen szokatlan szerepbe! Nagyon sokat számít, hogy mit hoz az Anya az Ő szüleitől, nagyon sokszor és sokban befolyásolja a saját gyermek nevelését az, hogy a szülőket milyen módon nevelték! Fontos, hogy a szülő mennyire magabiztos, kiszűri-e az óvoda, iskola, nagyszülők, háziorvos, védőnő tanácsaiból azt az esszenciát, amit a gyermeke javára fordíthat!
Hogyan mérhető ez le? Egyszerűbb, mint gondolnád kedves Olvasó!
Az eredményhez öröm, jókedv, lendület, eredményesség és siker társul!
Amit a gyakorlatban tapasztalok lelki segítőként az az, hogy nagyon ragaszkodunk az Anyaságunkhoz, aminek később a gyermek, sőt mi önmagunk is – “áldozatul” esünk…, ha nem elég tudatos és lép ki az Anya/Apa elől! Mire gondolok? Az önállóságra nevelés, az önálló döntéshozatal megengedése a gyermeknek, a saját gondolkodásmód, életstílus kialakításának támogatása, a döntések megengedésének következtében a felelősségvállalás megtanulása, az őszinte kommunikáció!
Tényleg véletlen a pubertás, a kiskamasz és nagy kamasz korral járó lázadás? (amit természetesen ne keverjünk össze a követelőzéssel) Vajon miért alkotta így az élet, hogy ezzel a szülőknek bizony szembe kell néznie?
Anyaként ezen nagyon sokat gondolkodtam, és túl kellett lépnem az Anyaszerepem egóján! Sokszor szülőként azt hisszük, hogy inkább mi tanítjuk a gyermekeinket, holott ez a nézőpont igen csak megdőlt, mert nagyon-nagyon sok tanítást, nézőpontot kaptam a 17 éves és 23 éves fiamtól egyaránt! Valahol a születés és az önálló felnőtt élet között elveszítjük a szabadságunkat, a szuverenitásunkat. A szülők, nagyszülők, óvoda, iskola mind-mind hatással van a gyermekre és valamilyen szinten a saját irányvonalát szeretné a gyermekre rakni, korlátokba, elvárásokba behatárolni, ait a mai gyerekek nagyon nehezen viselnek. És bár ezt az élet így alkotta meg, be kell látnunk, hogy évtizedek alatt nagyon sok minden megváltozott, de igazából a szabadság visszaszerzése kezdődik meg, kinél előbb vagy utóbb kamaszkorban.
Gondoljunk csak vissza saját gyerekkorunkra, kamaszkorunkra és viselkedésünkre! 🙂 Itt tényleg érdemes megállni egy pillanatra, és saját időszakainkra visszaemlékezni! Vajon mennyi korlátot állítunk a saját gyerekeink tapasztalásába ahhoz, hogy tanuljanak, fejlődjenek mi szülők csak azért, hogy nekünk legyen igazunk???
Egy egészen apró példa: “Ne nyúlj a sütőhöz, meleg!” Igen, hozzányúl, és meg kell tapasztalja, hogy meleg, hogy tudja, legközelebb hogyan dönt! Szülőként rá kell jönnünk arra, hogy hagyni kell gyermekünket tapasztalni, hogy kialakuljon saját értékrendje, életlátása, életmódja!
Itt van például az egészség kérdése! Az egyik szülő sportol, a másik nem. Az egyik szülő alternatív megoldásokban gondolkodik, a másik hagyományos orvoslásban! A két példából a gyermek megtapasztalja, hogy számára mi a jó és elfogadható, azt az utat fogja követni! De ha bármelyik szülő erőszakolni kezdi a maga módszerét, ellenállást fog kiváltani a gyermekben!
Merre menjek?
DE fordítsuk meg az időt! Tizen, huszonéves gyerekek szülei fordulnak hozzám, hogy valami elromlott, valamit nem jól csináltak, túlontúl kiszolgálták a gyermeket, nem vonták be az alapvető házimunkába, családi életbe, mindig elvették a döntés jogát, nem hagyták elmondani a véleményét, visszahúzódó, önbizalom hiányos gyermekek kiáltanak segítségért! IGEN, mi Anyukák és Apukák is ilyen gondoskodóak és törődőek vagyunk, néha majomszeretettel, de tisztában kell lenni azzal, hogy Nekünk kell ÉLETRE nevelni gyermekeinket! Időben megtanítani őket a fogmosáson kívül a napi teendőkre, az önellátásra, önfenntartásra! Igen, tudom, hogy képesek vagyunk túlgondoskodni, de nem lehetünk önzőek! Ahogy mi kirepültünk a szülői házból, a gyermekeinknél is ez fog következni, és erre szülőként érdemes tudatosan előkészülni!
Mi az amire érdemes figyelni, természetesen a különböző korosztályoknak megfelelően?
Önállóság: mennyire engedjük meg, hogy a gyermek saját egyénisége szerint mondjon véleményt, öltözködjön már óvodás korától (nem arról van szó, hogy télvíz idején egy szál pólóban lézengjen) Mennyire vesz részt a családi életben, háztartásban – játékos formában együtt főzni, barkácsolni, porszívózni stb. Találni egy elképzelést arra, hogy mit lehet megbeszélni a gyermekkel és mi az, ami még nem tartozik rá, őszintén beszélgetünk-e vele, felnőtt problémákat ne előtte beszéljünk meg, merünk-e előttük gyengének lenni, sírni, nyújtunk-e neki egy problémájára többféle megoldást, hogy elmondhassa a Ő véleményét is, miért azt választja, támogatjuk-e elképzeléseiben? Ha a két szülő egy témában eltérő véleményen van, megadni a lehetőséget, hogy közelítsenek a megoldásban!
Hajlandóak vagyunk-e nem bejáratni vele azt az életutat, amit mi szülőként esetleg nem élhettünk meg, de vele akarjuk bepótoltatni azt, amiről lemaradtunk (sport, művészetek, szakmák)
Egyik kiemelkedő helyzet általában az általános iskola vége, amikor a gyerekek már megunják a 8 éve történő ugyan olyan impulzusokat, embereket. Ilyenkor adni kell nekik egy kis időt, és kivárni, míg középiskolások lesznek, mert ott elég sok újdonsággal fognak találkozni, ami tapasztalatok szerint nagy kihatással van az egész további kamaszkorra. Pályaválasztásnál – legyen az középiskola, egyetem- sokat találkozok olyannal, hogy a szülő dönt a gyermek helyett, ami ahhoz vezet, hogy később iskolát kell váltani!
Megmutatjuk-e nekik nagyobb korukban, hogyan lehet bánni a pénzzel, mik a bevételek, kiadások, mik a családi tervek? Be tudnak-e vásárolni, mernek-e idegennek beszélgetésbe bocsátkozni ilyenkor, kérdezni, kommunikálni?
És itt a mai kor egyik legérzékenyebb pontja, mely 180 fokos fordulatot vett a szülők gyerekkorához képest! Mikor engedjük el szórakozóhelyre a gyerekeket? Bízunk-e gyermekünkben? Fel tudjuk-e venni ennek a kornak a változásait?
És jön a barátságból lett szerelem, egyre többet nincs otthon a gyerek…és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem velünk él, és ráeszmélünk, hogy pillanatok alatt elszálltak az évek.Hirtelen rádöbbenünk, hogy nincs ránk szükség, de nem azért, mert nem vagyunk szeretve, vagy mert megszűnnénk szülőnek lenni. Egyszerűen maga az élet hozza azt a nagyszerűségét, hogy gyerekeink jó esetben teljesen önállóvá válnak!
Mit szeretnénk szülőként? Hogy egy stabil, határozott, életszerető gyermeket engedjünk ki az Életbe, aki képes önállóan megállni a helyét az életben! De akkor miért csinálják szülőként sokan pont az ellenkezőjét, hogy magukhoz kötik a gyereket? Ez bizony ragaszkodás, amivel nem teszünk túl jót a srácoknak, lányoknak!
Egyértelműen megfigyelhető, ahogy a gyermekek “leszakadnak” a szülőkről – nagyon sok szülő nem tud mit kezdeni a felszabadult idejével, hiszen a gondoskodás és törődés csökken, mert a gyerekek saját lábra állnak! Ilyenkor bizony a szülőnek megváltozik az életszakasza, életmódja, és ha igazán jót akarunk a gyermekeknek, hagyni kell őket a saját életüket élni, és jelen lenni annyira, amennyire kialakítjuk, a szülőknek pedig bizonyos szinten újra az kezdődik, ami a gyermek megszületése előtt!
Ehhez kapcsolódik egy videófelvétel, melyet élő bejelentkezésként tartottam a közösségi oldalon, ITT tekintheted meg:
https://www.facebook.com/tudatoseletagyakorlatban/videos/1088487471362471/
Életemben hálát adok az egészséges gyermekeimért, és azért a felismerésekért, amikor rajta kaptam magam önzőségemen, azon, hogy olyanná akarom formálni Őket, mint amit én szeretnék! Időben kaptam azokat a nézőpontokat, amik ezt megváltoztatták! Tudom, hogy ez olykor a szülők részéről lemondással jár, főleg ha már a gyermek kirepül, vagy legalábbis máshol tanul! De higgyétek el, megéri! Látni, hogy nélkülünk is biztonságban van, hogy elboldogul az élet nagy kihívásaiban, van erő, ahonnan meríthet, és mindig visszajöhet oda, ahol kérdezhet! Hogy ez érzelmileg minket mélyen érint? Igen! De boldoggá teszi az embert, ha gyermekeit látja felnőni, és meg kell tanulnunk utána a felszabaduló idővel jól bánni, és élvezni!
Kifejezetten fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb szülő igazán megtesz mindent a gyermeknevelés során is, hogy ez így legyen, viszont ennek ellenére mégis előfordulnak olyan esetek, amikor a szülők önmagukat hibáztatják, ha valami nem sikerül! Én hiszem és tudom, hogy minden szülő az éppen aktuális tudásához képest a legtöbbet adja, de lehet, hogy hiányoztak információk és nézőpontok, a gyakorlati tapasztalás, hogy még jobb legyen!
Sosincs késő tenni azért, hogy jól működő kapcsolatunk legyen gyermekünkkel! Egy dolog biztos, ha változtatni akarunk valamin, nem elég róla gondolkodnunk, hanem másként kell kommunikálnunk és cselekednünk!
JAKAB TÜNDI
Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens
/Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/
Masszázsmegoldások
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban
Szerző: Shiamand | 2019. szeptember 27 | Uncategorized
A kérdések és válaszok ma is aktuálisak, és a gyermekneveléshez a mai világban fontos információkat közvetíthetnek!
“Tintafolt: Szia! Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!
Jakab Tündi: Szeretettel köszöntöm az olvasókat! Jakab Tündi vagyok. Sok mindennel foglalkozom, nem is igazán kedvelem a sok címkét, amibe be lehet magunkat kategorizálni. Röviden lelki tanácsadó, személyiségfejlesztő, rajzelemző vagyok, gyermekek és felnőttek fordulnak hozzám, e mellett a keleti és nyugati masszázskultúra módszereivel segítek embertársaimnak a lelki-testi egészségük megtartásában, visszaállításában.
Tintafolt: A rovat decemberi témája az érzékek, érzékelés. Szerintem sokan összekeverik az érzéket az érzéssel. Mi a kettő közti különbség?
Jakab Tündi: Érzékelem, érzem többek között az intuíciót, az érzékszerveimmel az illatokat, ízeket, szagokat, hangokat, melyeket egy külső vagy belső inger vált ki. Hideg – meleg – erős – savanyú – édes – hangos stb. Az érzelem pedig a belső gondolati világomból jelenik meg, kapcsolódik történethez, eseményhez, emberhez. De, fogalmazhatjuk úgy is, hogy egy gondolat és az ahhoz kapcsolódó „pozitív vagy negatív” élményünk kémiai megnyilvánulása.
Tintafolt: Hallani olyat is, hogy egy gyerek nem képes valamire, mert nincs érzéke hozzá. Szerinted helyes ez a kijelentés?
Jakab Tündi: Az érzékek fejleszthetőek, ezért ebben a formában ezt így kijelenteni nem lehet. Fontos, hogy ezt ne erőszakkal végezzük. Mivel sok személyiségjegy uralkodik a gyermekeken belül is, inkább úgy fogalmaznám, hogy nem várható el minden gyermektől, hogy a felnőttek által meghatározott tevékenységre kötelezően legyen a gyermeknek érzéke. Itt az elvárásokat érdemes kivenni, és hagyni a gyermeket saját tempójában fejlődni. Fontos kiemelni, hogy mindenképp kerüljük a gyermekek egymás közötti összehasonlítását, akár testvérpárról, akár közösségben való részvételnél van erről szó. Minden gyermek egyedi, egyikük ebben, másikuk abban tehetséges, a dicséret, a megerősítés fogja a gyermeket előbbre vinni, és természetesen a jól kommunikált építő jellegű kritika. Itt az egyik útravaló lehet a befogadó szülőknek, hogy hagyjuk kibontakozni a gyermekünket, nem szorítjuk korlátok közé akár a saját, akár a társadalmi elvárásokhoz képest.
Tintafolt: Hogyan lehet fejleszteni az érzékeket egy gyermek esetében? Összefügg ez a képességgel?
Jakab Tündi: A gyermekek alapvetően jó érzékeléssel születnek, igazából a fizikai világ az, ami ezt az érzéket egy idő után elnyomja bennük. Ezt újra lehet különböző gyakorlatokkal fejleszteni, akár már gyermekkorban, játékos formában akár rajzolással, vizualizációs játékokkal, sporttal. Ha az intuíciós képességre gondolok, nagyon sokat segít már gyermekkorban is az Agykontroll alapok elvégzése gyermekek részére, mely a tanulásban is óriási segítséget jelent, ezt tapasztaltam saját gyermekimnél is. A képesség mindenkiben kibontakozhat, és összefügg az érzékkel. Erre egy példa: nagyon sok gyermek nehezen tanul verset. A memóriafogasokkal való verstanulás, vagy az, hogy a szülő elmutogat egy verset és együtt tanulják meg, később azt eredményezi, hogy ezt önállóan is tudja a gyermek használni, és nagy segítség lesz későbbi tanulmányai során is.
Tintafolt: Mit jelent, ha egy gyerek érzékeny valamire? Lehet ezt a későbbiekben korrigálni?
Jakab Tündi: Érzékeny lehet egy gyermek akkor, ha addigi élményei valamiért érintették lelkileg, és legközelebb másképpen, érzékenyebben reagál rá. Igen, lehet korrigálni, sőt meg lehet állapítani melyik volt az az életkor, amikor az első érzékenység kialakult.
Tintafolt: Van egy buddhista tanítás, mely szerint bölcsen tesszük, ha nem látjuk és nem halljuk meg a gonoszt, és nem beszélünk gonoszat. Én ezt a tanítást butaságnak tartom a mai világban, Szerintem jobb, ha nyitott szemmel és füllel járunk, és adott helyzetekben kimondjuk a véleményünket. A cikkem végén arra hívtam fel a figyelmet, hogy a bölcsesség nem a tanítás szó szerinti értelmezésében rejlik, hanem abban, hogy képesek legyünk bizonyos helyzetekhez mérten viselkedni, képesek legyünk eldönteni mit és mikor, kinek és hogyan mondunk el. Milyen korán lehet vagy kell elkezdeni egy gyereknél ennek a képességnek a fejlesztését?
Jakab Tündi: Azt gondolom, hogy fontos meghatározni, hogy kinek mit jelent, és hol kezdődik a gonosz. Véleménynyilvánítás? Ítélkezés? Építő jellegű kritika? Káromkodás? Agresszivitás? Ordítás? Legtöbb felnőtt emberen és gyermeken is észrevehető, hogy pont a szülői, óvoda, iskola nevelés miatt nyomják el magukban a vélemény bizonyos szintű kinyilvánítását, ami utána komoly önértékelési problémákhoz vezet. A világ dualitása jelen van. Mindenképpen fontos megnyilvánítani a jót és kevésbé jót is. Ennek persze meg lehet találni a különböző levezetési formáit.
A legfontosabb a szülői minta, a gyermekkel folytatott kommunikáció és párbeszéd. Amit lát a gyermek, az rögzül a tudatalattiban, attól függően, hogy később tudatos lesz-e a minta követésére, vagy átértékelésére fog megváltozni saját megnyilvánulása. Azt hiszem ez nem feltétlen egy képesség, hanem a megélése és kinyilvánítása véleményünknek. Egy idő után a szülő észre fogja venni, hogy gyermekének kezd kialakulni saját identitása ezzel kapcsolatban is. Sajnos sok spirituális tanító tanítja, hogy ne ítélkezzünk, és itt már jön a kérdés, hogy hol kezdődik a különbség a véleménynyilvánítás és az ítélkezés között. Tényleg érdemes ennek a két szónak ennyire a mélyére menni? Én azt gondolom, hogy ki kell nyilvánítani az igazságainkat, és persze ez lehet, nem mindenkinek tetszik, ezek az emberek ezt rögtön ítélkezésnek veszik. Tehát én maradnék azon, hogy mondjuk ki, és ne fojtsuk le és el a véleményünket, merjünk nemeket is mondani, megelőzve ezzel sok lelki teherből adódó betegséget.(asztma, gyomor- és epeproblémák, emésztési problémák, stb.) Fontos, hogy megnyilvánuljunk, és ne fojtsunk el magunkban semmit. Sokszor egyéni beszélgetések során megkérdezem a kliensemet, hogy mikor veszekedett, kiabált, sírt utoljára. Néznek nagy szemekkel, és van, aki bevallja, hát ő azt nem meri, mert mások mit szólnak. Ilyenkor egy kicsit felszínre hozzuk a megoldási utakat, amik kibontják a korlátokat. Kérdésedre konkrétan válaszolva, ezt már igazán a szülő egészen a gyermek megszületésekor elkezdi tudatosan, vagy tudattalanul. Az irányokon változtatni természetesen bármikor lehet. És ezt szem előtt kell tartanunk, ha boldog gyermeket akarunk felnevelni.
Tintafolt: Tény, hogy a gyerekek a legőszintébbek. Minden körülöttük zajló eseményről beszámolnak. Válhatnak ettől fecsegővé, úgynevezett pletykálkodó felnőtteké vagy idővel megtanulják, hogy nem szabad mindent mindenkinek elmondaniuk?
Jakab Tündi: A gyerekek igazán őszinték. Nem félnek attól, mint a felnőttek, hogy őszinteségükkel elvesztik a rájuk fordított szeretet, törődést és figyelmet, kapcsolatot, munkát. Bármivé válhatnak, de az biztos, hogy olyan élethelyzeteket fognak kapni, amiből kialakíthatják és megtanulhatják a saját és mások határait. A felnőtteknél sok esetben a nem megfelelő kommunikáció okozza a legtöbb konfliktust és ezekből adódó érzelmi feszültséget. Igazából bárki bármivé válhat, de menet közben változhat.
Tintafolt: Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik egy külső negatív hatás következtében megnémulnak? Nem a szó általános értelmében hanem, hogy annyira megijednek valamitől, valakitől, hogy nem akarnak, nem mernek többet beszélni. Milyen lehetséges módok vannak ennek a kezelésére?
Jakab Tündi: Legfontosabbnak azt tartom, hogy a megnémulás okát tárjuk fel, azt az okot, vagy felhalmozott ismétlődő impulzust, ijedtséget, élethelyzetet, ami a megnémuláshoz, bezárkózáshoz vezetett. Nagyon sok gyermeket a felnőttek nem hallgatnak meg, lehurrognak, és nem hagyják, hogy a gyermek a saját igazságait elmondja, közzé tegye. Óvodás, iskolás korban is előfordul, hogy egy közösségben valamiért egy gyermeket nem fogadnak be, kiközösítik. Történhet nagy lelki trauma, ami miatt a gyermek ezt választja, jelezve mindenki hagyja békén. Van olyan ismerősöm, aki inkább gyermekkorában „lesüketítette magát”, csak hogy ne kelljen a szülei veszekedését hallgatnia. Így válik egy gyermek befelé fordulóvá.
Mindenképp tényfeltárás szükséges, különböző játékok, rajzolás, színezés, beszélgetés, sportolás megnyitni a gyermeket újra a kommunikáció felé. Fontos, hogy sikerélménye legyen a gyermeknek, hogy újra értékesnek érezze magát, és fontosnak tartsa, hogy kimondhassa gondolatait, van, aki meghallgatja és elfogadja őt. Tapasztalataim szerint a legtöbbre ilyenkor azt értékelik, ha egy olyan felnőttel találkoznak, akivel tudnak játszani, aki kizárja az elvárásait, aki képes a humor oldaláról megközelítve, teljes bizalommal melléjük állni.
Tintafolt: Létezik az úgynevezett hatodik érzék, amikor valaki előre megérez valamit, ami később be is következik. Olvastam egy olyat, mely szerint a pszichológusok szerint a hatodik érzék a korábbi élmények felbukkanása a tudatalattiból egy olyan pillanatban, amikor ennek semmilyen logikus oka sincs. Neked mi a véleményed?
Jakab Tündi: A hatodik érzék, intuíció, megérzés fogalmát és létrejöttét többféle irányból megközelíti a tudomány és a spiritualitás. Az intuíció számomra az az érzet, ahol megengedjük, hogy jöjjön egy sugallat anélkül, hogy bármit is gondolnánk hozzá. Abszolút jól használható a gyakorlatban, a tanulásban, az életben. Ez a képesség is velünk születik, és attól függően kerül felszínre az életünkben, hogy megengedjük-e a megjelenését, és akarjuk-e használni. Hogy igazából honnan ered? Azt gondolom nincs ebben végső igazság, hogy honnan. Ennél sokkal fontosabb, hogy mire és hogyan használjuk. Ezt kell – lehet jól elsajátítani a gyakorlatban mindamellett, hogy a racionális énünket is tudatosan használjuk, ha szükséges. Ezek nem kőbe vésett szabályok, csak lehetőségek. Hogy ebből ki mit és mire használ, és hogyan működteti, az teljesen eltérő lehet. Egészen onnantól fogva, hogy keres valaki a városban egy terméket, de nem tudja, melyik boltba menjen, és egyszer csak egy hang a fejében azt súgja, fordulj balra, és lám ott a bolt a termékkel. De van, aki minden életterületén nagy szerepet ad az intuíciónak. A saját tapasztalat a legfontosabb.
Tintafolt: Azt is mondják, hogy a racionális gondolkodás és az intuíció ötvözése a hasznukra válhat például egy állás elfogadása előtt vagy az iskola megválasztásában a gyermekink számára. Mit üzensz az olvasóknak ez ügyben? Maradjanak racionálisak vagy hallgassanak a megérzéseikre?
Jakab Tündi: Én a hozzávetőleges középút híve vagyok, de a választás szabad. Használom mindkét utat. Iskolaválasztásban abszolút beigazolódni látszik, hogy a szülők racionális akaratát érdemes kivenni a játékból. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a saját életükben be nem teljesült utat kívánják a gyermekkel bejáratni, ezért a szülő számára megfelelő iskolába íratják a gyermeket. Ebből aztán később lesznek problémák, hiszen a gyermek lehet teljesen más egyéniséggel és életúttal fog rendelkezni, mint a szülő. Én hasznosnak tartom, ha nem legfőképpen csak iskolát, hanem tanárt választunk, az nagyon meghatározó alapokat fog adni. Érdemes pro és kontra felírni az előnyöket, hátrányokat, a képességeket, megnézni mi az, ami a választást segíti. Ha a gyermeket és a szülőt is jó érzéssel tölti el, akkor ott lesz fejlődési út a gyermeknek.
Egy fontos gondolatot engedjenek meg az olvasók: Sokan a választás felelősségétől óriási lelki terhet vesznek magukra. Akár párkapcsolati, akár egy új munkahely kapcsán, de bármilyen döntésről beszélhetünk. Ha viszont elismerjük, hogy ha valami nem válik be egyik döntésünkkel, léphetünk tovább, képesek vagyunk változtatni, újra dönteni, váltani, akkor ez a teher nem lesz többé teher. Emberek vagyunk, és a mai világban lehetőségek sora áll előttünk. Vonjuk le a megfelelő tapasztalatokat és merjünk változtatni, így a döntés terhe lekerül rólunk.
Tintafolt: Milyen más tanácsaid vannak az olvasók számára témával kapcsolatban?
Jakab Tündi: Éberséget és tisztánlátást kívánok az olvasóknak! A különböző módszerek, filozófiák, spirituális utak és az internet teljes kinyílásával szembe kell néznünk a különböző módszerek üzletpolitikai oldalával is. Ezért fontos ez a két tényező. A spiritualitás is csak egy része az egésznek, tele mesékkel, de tele használható módszerekkel. Tegyenek fel magukban kérdéseket az olvasók, ha valamit el szeretnének dönteni, hogy számukra egy adott dolog „könnyű vagy nehéz”? Mit éreznek? Mit tudnak működtetni? Ki az, aki segítségükre lehet a megoldásokat felkutatásában? Előbbre haladnak vele? És itt fejleszthető az intuíció is. Például neki való-e az a könyv, szolgálja-e a fejlődését az a bizonyos tanfolyam, találkozó, munka? Van-e öröm, szenvedély, kihívás? Mi a válasz és az érzet, ami hozzá kapcsolódik? Egyetlen, de fontos gondolat még: Szülőként nagyon érdemes arra figyelni, hogy a gyermekink mennyi mindenre tanítanak minket.
Kívánok minden kedves olvasónak örömteli napokat, és bármilyen kérdésük van, vagy más témában kérik véleményemet, szívesen állok rendelkezésükre!
Ez az interjú 2016-ban készült, amikor is felkérést kaptam a Tintafolt blog megalkotójától, Nagy Tündétől egy vendéginterjúra, köszönet érte!
JAKAB TÜNDI
Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens
/Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/
Masszázsmegoldások
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban
