Ha éppen nem abban az érzésvilágban vagy, hogy boldog vagy, akkor éld meg a boldogtalanág érzését, előbb-utóbb át fogsz esni rajta. És ha éppen boldog vagy, akkor élvezd azt, hogy létrejött! Van-e semleges tér, amikor egyik sem vagy? Igen, és annak is megvan a hozzátartozó jó érzésvilága! Csak Vagy!

A boldogságot nem lehet élvezni fókuszáltsággal, azt megérezni, felismerni, megélni lehet!

Ha állandóan fókuszálsz, akkor az a fókuszáltság érzése a tudatban, és nem a boldogságé! Nem is tudsz állandóan fókuszálni, hiszen benne vagy a napi tevékenységeidben, amikor arra kell figyelned!

Nézd csak meg, ha mindig arra fókuszálsz, hogy most éppen boldog vagy-e, hogy mid van vagy éppen mid nincs ….. kimerülsz, elfáradsz. Felismerni, hogy melyik létállapot merre visz, az nagyban segít jól érezni magad az életedben!

 

De vegyünk életpéldákat mindkettőre!

Vegyük egy boldogtalan embert – mert itt az a fontos hogy mitől az! Elveszített valakit, gyászol, trauma, tragédia érte vagy “csak” egy hétköznapi konfliktus…! Ha nem éli meg a boldogtalanság, rosszkedv, düh, harag, fáj érzését, ha nem megy végig a folyamaton, akkor el fogja magában nyomni azt, és később többszörös erővel üt vissza! Tehát hagyni kell, hogy ezek az érzések lejátszódjanak benne! Egyben lehet segíteni – ha kéri, – hogy idővel ebbe ne ragadjon bele! ÉS mindig a beleragadás az, ami elviszi attól, hogy utána tényleg már arra fókuszáljon, ami esetleg még lehet jó is!

 

Az elvesztésnek lehetnek mélységei (tárgyat, lakást, autót, kisállatot, szülőt, gyermeket)…. ugye-ugye hogy teljesen más a feldolgozása ezeknek a boldogtalanságnak még akkor is, ha a legnagyobb szeretettel van övezve maga az ember. Mert más élmények, érzések kapcsolódnak mindegyiknél. Ezért idő kell ahhoz, hogy ez a fókuszáltság megváltozzon! Ha megtörténik a feldolgozás, és nem történik beleragadás, önmarcangolás és önszabotázs, akkor át fog fordulni a fókusz arra, ami VAN, és boldoggá válhat!

Vegyük a másik oldalt a VAN-ra fókuszáltság boldogságát! Amivel egyébként semmi baj nincs, hiszen ha erre figyelünk, és értékeljük, akkor megjelenik a Hála érzése is, az, hogy milyen jó dolgok történnek velünk! Megengedni magunknak az örömöt, boldogságot, a jó dolgokat, sokaknál egy külön coachingtréning!

Az álfókuszáltság azonban akkor jön létre, amikor nincs feldolgozva egy helyzet, egy konfliktus, egy trauma, és álboldogságot színlelünk, hogy az majd kihoz egy helyzetből!

 

Amire fontos figyelni a boldogtalanság hossza, elhúzódása, ott lehet önfejlesztésre biztatni magunkat, másokat!

Nyilvánvalóan lehet pozitív dolgokat keresni, sőt a coachingban fel is hozzuk azokat az erősségeket, eszközöket, ami traumatikus helyzetekben segít kijönni az állapotból, de figyelünk arra, hogy ne legyen belőle önbecsapás!

Vannak dolgok, ami emberségünkből fakadóan igenis hiányzik, ez utóbbi szót is szétmarcangolta a spiritualitás! Csak a mértéke, mélysége nem mindegy, hogy marcangol vagy épít! Most felkaphatod a fejed, mi az, hogy egy hiány épít? Ezt most így itt hagyom, egy kis gondolkodásra!

És nem utolsó sorban van-e hosszabb távon fenntartható igaz, őszinte boldogság! Igen, Van! Ez nem azt jelenti, hogy nem jönnek az ember életébe kihívások, megoldásra váró hétköznapi feladatok, helyzetek, de Van! Miközben ne felejtsük el, hogy minden ember értékrendjében mást jelenthet ennek vagy annak lenni, és ezt sosem szabad elfelejteni, ezért nem húzhatunk egy általános megállapítást erre a témára sem!

 

Amire fel szeretném hívni a figyelmet, hogy bármi, amit közösségi oldalon, könyvekben, tréningeken, bárhol látsz, olvasol, észlelsz, érdemes a mélyére menni, hogy az mennyire általánosított, mennyire van jelen a Te életedben úgy, hogy azzal nem mész önmagad ellen!

Kívánom, légy boldog, amikor csak lehet, tisztán, őszintén! Ha úgy érzed, útmutatásra van szükséged egy problémában vagy akár több életterületeden is, jelentkezz ITT egy ingyenes konzultációs lehetőségre!

 

Namaste

Jakab Tündi Coach