Az Önszeretet tanulás felnőtt korban……

Azonnal felvetődik a kérdés önfejlesztők körében, és ez valahol egy belső félelem is, hogy vajon egós önimádóvá fogok válni, ha elkezdem ezt az egész folyamatot? A válaszom az, hogy ez csak Rajtad múlik! Rajtad múlik, hogy a megszerzett tudást hogyan és mire használod, mert önszeretet lehet bölcsen, alázattal, de tapasztalatok szerint az egós önimádó emberek a legritkább alkalommal kezdenek bele önfejlesztésbe, maximum akkor, ha valami akkora érzelmi csapás éri őket, amitől meginognak addigi életfelfogásukban!

Egyetlen dolog mindig, ami mindkét személyiségtípusnál biztos: a választás lehetősége!

Világítsunk rá az önszeretet és az egós önimádás közötti különbségekre…

Az önszeretet és az egós önimádás közötti különbség fontos, mert bár első ránézésre mindkettő kapcsolódik önmagunkhoz és önértékelésünkhöz, alapvetően más alapokra építenek. Az önszeretet a belső békével, a valódi önelfogadással és a személyes fejlődéssel áll kapcsolatban, míg az egós önimádás inkább a külső elismerésre, a figyelemre és a hatalomra fókuszál. Nézzük meg a főbb különbségeket:

1. Belső béke kontra Külső elismerés

• Önszeretet: Az önszeretet belső harmóniát és békét jelent. Az önmagunkkal való kapcsolat nem a mások véleményétől függ, hanem a belső elfogadásra és szeretetre épít. Az önszeretet abban segít, hogy elfogadjuk magunkat a hibáinkkal, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel együtt. A cél nem az, hogy mások elismerését szerezzük meg, hanem hogy önállóan értékeljük magunkat.

• Egós önimádás: Az egós önimádás a külső elismerésre alapoz. Az önértékelés itt attól függ, hogyan látják mások a személyünket, és gyakran keresünk visszajelzéseket vagy csodálatot a környezetünktől. Az egós önimádás célja lehet, hogy másokat lenyűgözzünk, vagy kiemelkedjünk mások fölé, miközben az igazi önértékelés hiányzik.

2. Önelfogadás kontra Öndicséret

• Önszeretet: Az önszeretet az önelfogadáson alapul. Nem szükséges mindig tökéletesnek lenni ahhoz, hogy szeresd magad. Az önszeretet abban segít, hogy megbecsüld a személyiségedet, felismerd a saját értékeidet, és képes legyél megbocsátani magadnak. Ez egy belső békét teremt, amely nem függ mások véleményétől.

• Egós önimádás: Az egós önimádás gyakran az önimádatból és a folyamatos önfényezésből áll. Az ilyen típusú “szeretet” arra összpontosít, hogy mások is észrevegyék a saját nagyságodat. Itt nem a belső elfogadás, hanem a folyamatos dicséret keresése a cél, és gyakran igyekszünk másokat aláásni, hogy a saját értékünket kiemeljük.

3. Fejlődés és növekedés kontra. Megmaradás a komfortzónában

• Önszeretet: Az önszeretet a fejlődésről és a folyamatos növekedésről szól. Az önszeretettel rendelkező személy tisztában van a saját hibáival és tökéletlenségeivel, de ez nem akadályozza meg abban, hogy folyamatosan dolgozzon magán. Az önszeretet a tanulás, a hibák elfogadása és a fejlődés iránti vágyat hozza elő.

• Egós önimádás: Az egós önimádás gyakran megakad, mert a cél az, hogy mindig tökéletesek legyünk a szemünkben vagy mások előtt. Az ilyen típusú hozzáállásban a változás vagy a fejlődés nem jellemző, mivel az önimádás inkább azt szolgálja, hogy megőrizzük a jelenlegi “tökéletes” képet magunkról, még akkor is, ha az nem tükrözi a valóságot.

4. Alázat kontra Felsőbbrendűség érzése

• Önszeretet: Az önszeretettel rendelkező személy alázatosan elismeri a saját erősségeit, de nem tartja magát felsőbbrendűnek másoknál. Az igazi önszeretet nem azt jelenti, hogy másokat lenézünk, hanem azt, hogy tisztelettel bánunk magunkkal és másokkal egyaránt.

• Egós önimádás: Az egós önimádás gyakran azt eredményezi, hogy valaki úgy érzi, hogy mások fölé emelkedik. Az ilyen személyek hajlamosak arra, hogy elutasítsák mások érzéseit vagy szükségleteit, ha azok nem egyeznek meg a saját magukéval, mivel úgy érzik, hogy ők másoknál fontosabbak.

5. Függetlenség kontra Függőség mások figyelmétől

• Önszeretet: Az önszerető személy képes arra, hogy a saját társas kapcsolatait, döntéseit és életét önállóan irányítsa, miközben tisztában van azzal, hogy mindenki másnak is megvan a saját értéke. Az ő értékelése nem függ mások elismerésétől, hanem belső megerősítésekből ered.

• Egós önimádás: Az egós önimádás gyakran függőséget eredményez mások figyelmétől. Az ilyen személyek gyakran igyekeznek elnyerni mások figyelmét és jóváhagyását, és ezáltal a saját értéküket mások véleményére alapozzák.

Az önszeretet valóban nem mindig kapja meg a kellő figyelmet a gyermekkorban,

és sokan felnőttként élik meg a hiányát.

Az önszeretet tanulása és gyakorlása azonban egy folyamat

amely segít abban, hogy harmóniában éljünk önmagunkkal és másokkal.

Gyermekkor: A szeretet fogalma
A gyermekek számára a szeretet gyakran külső forrásokból származik – a szüleiktől, családtagjaiktól, barátaiktól. A szeretet és elfogadás érzését az őszinte figyelem, a biztonság és a gondoskodás adja meg számukra. Azonban az önszeretet fogalma gyakran hiányzik a tanulási folyamatból, mert sokszor nem kapják meg azt az oktatást, hogy hogyan értékeljék saját értékeiket és erősségeiket.

Felnőttkor: A keresés kezdete
Felnőttként sokan tapasztalják, hogy a gyerekkori minta, miszerint mások elvárásai és szeretete fontosabb, mint a saját, már nem elégséges. Ez sokszor vezethet önkritikához, önbizalomhiányhoz, vagy akár önelfogadás hiányához. Az önszeretet folyamata ekkor kezdődik: az emberek elkezdhetik felismerni, hogy az igazi szeretet és elfogadás belülről kell, hogy jöjjön.

A változás első lépései: Türelmes önvizsgálat
Az önszeretet nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem egy folyamatos, tudatos munka, amelyhez elengedhetetlen a türelem. Az első lépés az önismeret: figyelmesen meg kell hallgatnunk belső hangunkat, észrevenni a negatív gondolatokat és felülírni őket. Ezzel párhuzamosan fontos az önmagunkkal való kedvesség gyakorlása – a hibák és kudarcok elfogadása a fejlődés természetes részeként.

Belső megerősítések és pozitív önbeszéd
Az önszeretet erősítésének következő lépése a pozitív megerősítések beépítése a mindennapokba. Az önelfogadás aktusai, mint a naponta elmondott kedves szavak, a saját értékek és képességek elismerése, segíthetnek abban, hogy megteremtsük az egészséges belső párbeszédet.

Az önszeretet végső célja: Belső egyensúly és harmónia
Az önszeretet nem csak a saját jólétünk növelésére szolgál, hanem abban is segít, hogy másokkal is harmonikusabb kapcsolatokat alakítsunk ki. Minél inkább képesek vagyunk szeretni és elfogadni magunkat, annál inkább képesek leszünk szeretni másokat is, és ezt az egészséges egyensúlyt fenntartani.

Hogy kell ezt a hétköznapokban csinálni, beinvesztálni az életedbe?

Ehhez tudok Számodra szakmai és emberi útmutatást nyújtani személyreszabottan, igényeidnek és kihívásaidnak megfelelően!

Foglalj időpontot bizalommal konzultációra, várlak tisztelettel!

jakabtundi.info@gmail.com

Következő írásomban arról fogok szólni, hogy miért kerülnek családon (vagy akár munkahelyen, baráti társaságban) kirekesztett, fekete bárány helyzetbe azok, akik igazán mély önfejlesztéssel foglalkoznak, és mit lehet tenni, ha ezt valaki az első időszakban nem tudja kezelni…. várlak újra!