Mai üzenetem: Kell-e mindenkit szeretni?
Ki kell ábrándítsalak ama filozófiai és spirituális válaszból, hogy kellene! Nem kell! Persze lehet elvonulva az emberektől távol, vagy kis közösségekben nyugalomban élni. De a nagy átlag nem ez, valljuk be. Lehetsz tényleg egy nagyon szeretetreméltó és szeretetteljes ember, ezzel semmi probléma!
Bármennyire is nem akarsz véleményt alkotni, előfordulhat, hogy a környezetedben élnek olyan emberek, akiknek értelmi szintjük sajnos annyira alacsony, hogy bármit mondasz, teszel, képtelen megérteni Téged! Akkor sem, ha Te türelmes, megértő, elfogadó vagy!
Szóval ezek az emberek harcba hívnak, és bizony lehet olyan, hogy csípőből ordibálós a párbeszéd.
Mert a türelem egyébként elfogy, egy ideig képes vagy dolgokban kompromisszumot kötni, empátiával lenni.
Aztán elérik a határodat, és robbansz. Felvállalod végre magadat, mert nem bírod már nézni és élni az agyatlan közeget.
Nem kell és nem is lehet mindenkit szeretni, az mátrix szinten önbecsapás.
Persze lehetsz békében annyira magaddal és teheted semlegessé a reakcióidat, hogy fát is lehetne vágni a hátadon.
Szóval amikor felvállalod önmagadat /hm….ide először önmagod-at akartam írni/, szóval akkor derül ki igazán a környezetedben, hogy mi az igazság emberi kapcsolataidban.
A duális világot szeretnék sokan megszüntetni, egység szintre hozni. Én azt látom, de nyugodtan cáfoljatok meg, hogy ellebeghetünk a fényben, de még nagyobb ellenpólusok alakulnak ki társadalmi és egyén szinten a hétköznapi valóságban.
Biztos vagyok abban is, hogy sokan megtalálták a lelki nyugalmukat, és emelkedtek olyan tudatossági szintre, hogy megerősödtek.
Mert harc nélkül is képesek megoldani kihívásokat! De ezt elérni egy önfejlesztő folyamat eredménye!
A kérdés mindig az, hogy a Te harcod-e igazán, vagy azé, aki bele akar vinni! Azzal,hogy belevisz, előszeretettel táplálja a kapcsolatotok tüzét. Eldöntheted,hogy teszel a tűzre vagy eloltod végre!
Itt minden a választásodon múlik, mert ahhoz képest lesz a következmény. Egy dolgot azonban mindig tudj, hogy jogodban áll a döntéseidet megválasztani, ami a lelki békédhez visz közelebb. És ehhez fel kell magad vállalni, és minden lenyomott érzést kirakni, megélni.
A lényeg, hogy éld meg önmagad, emberi érzéseidet, csak tanulj meg nem beleragadni! Szólj az egódnak, hogy mi az elég, tedd barátoddá, és tápláld olyan örömforrásokkal, ami minőségi értéket ad az életednek!
Nem. Nem kell mindenkit szeretni csak azért, hogy Téged szeressenek! És Téged se kell mindenkinek, mert az sem igaz. De tudnod kell, hogy a másik ember viselkedéséért nem tudsz mit tenni, azt ő generálja, de azt, hogy ezt meddig tűröd, az egyszerűen a Te döntésed!
Sok ügyfelem problémája volt, hogy bármit megtett, bármennyire “jó” volt, valahogy nem kapta meg azt a figyelmet, törődést, szeretetet, amiről azt hitte amúgy, hogy Van, hogy azt megérdemelné, és megkerestük az összefüggéseket, mi lehet ennek az oka a családjában! Igen, vannak megdöbbentő felismerések, okok, és miértek, de a lényeg, innen hogy lehet továbblépni, tovább menni!
Önmagam is átéltem ezt az életszakaszt, és egyszerűen bármit tettem, csináltam, nem volt válasz. Felhívták a figyelmem kívülállók, hogy vegyem már észre, engem nem szeretnek. Persze ezt a szeretettel teli szív nem érti. Míg nem rájöttem, sorozatos felismeréseim voltak. És odajutottam, hogy sikerült ezt az egész témát elengednem, felraknom egy polcra, ahova való, és ma már le sem akarom venni! Vannak emberek, akinek semmi nem elég, és lehet nem is az a szerepe az Életedben, hogy szeressen Téged! Ez mindenképpen megrázó, ha közeli rokonaidról van szó, de van egy folyamat, amin végig mentem, és szívesen megosztom konzultációkon ügyfeleimmel!
Alapvetően azt tanítják a coach-iskolákban, hogy a magánéletünkről ne beszéljünk! Van amiről nem, de azok az életpéldák, amik kapcsolódnak az adott konzultációhoz, minden esetben, hangsúlyozom minden esetben egy támogató és felismeréseket adó helyzet az ügyfél számára! Egy részt tudja, hogy mások is kerülnek hasonló helyzetbe, másrészt van rá megoldás, és ez a tudat már az első lépés arra, hogy valóban meg akarja oldani az önfeláldozó szerepét egy ilyen helyzetben!
Mennyi szembesülést kapunk erre ugye? Szinte felnőttként újra kell tanulnunk az élet bizonyos részeit! Mert nem igazán tanította meg senki, hogy magunkat hogyan kell szeretni, hogy hol van a határ az önző egoizmus és az egészséges önszeretet között…. Vagy a szeretet és törődés, amit másoknak adunk, az meddig fair, még ha önzetlen is! És az önfejlesztő út során csupa paradoxonnal találkozunk!
Várlak tisztelettel az első ingyenes, 30 perces egyéni konzultációra,jelentkezz EZEN a LINKEN!
vagy a shiamand@gmail.com e-mail címen!
Jakab Tündi
