Szerző: Shiamand | 2020. július 19 | Uncategorized
Ugye Te sem akarod feltenni többé soha azt a kérdést magadnak,
hogy “Bizonytalan vagyok? Vagy mégsem?” 🙂
Ez az aranyos fotó késztetett arra, hogy írjak egy rövid cikket a témában.
Egyértelmű, hogy a mackó nem akart vagy nem tudott dönteni, így rábízta a nyuszikára az ebédet. De ezzel mi is történt tulajdonképpen? Minden lehetőséget és választást kiadott a kezéből, átadta a döntést és irányítást a nyuszikának, aminek az lett a következménye, hogy répát kapott a tányérjára, amit nem feltétlenül szeret, de a nyuszika viszont jól lakik!
Nyilván az állatokkal kapcsolatos hasonlatok nagyon képletesek tudnak lenni az emberi valóságban!
Sokszor a felnőttek tudattalanul vagy akár tudatosan döntve nem választanak, átadják ezt a jogot az idős szülőnek, a munkatársnak, barátnak, gyereknek. Legtöbbször ez abból ered, hogy gyermekkorban a szülő elveszi a választás, de akár a döntés jogát a gyerekétől még olyan esetekben is, amikor nem lenne probléma, hogy a koránál fogva mit választ. Az ilyen szülő “uralkodik” a gyermek felett, mindig irányítja, elvárja, hogy saját belátásai szerint nevelkedjen, viselkedjen, öltözködjön, építsen kapcsolatokat, és azokat a szokásrendszereket és gondolkodásmódot vigye magával a felnőtt életbe, amit Ő képvisel. A másik példa ere az, amikor dönt valamilyen formában a gyermek, de a szülő vagy azonnal felülírja a döntését, mégsem elfogadva azt, vagy elfogadja, de agyon kritizálja. Ilyenkor a gyermek visszagubózik a barlangjába, és arra jut önmaga kis gondolatai belül, hogy dehogy döntök vagy választok legközelebb, ha ez lesz az eredménye. És ezt cipeli magával évtizedekig!
Ennek két következménye lehet.
Első körben, ha a gyermek kap más viselkedésmintát a felnőtté válása szakaszaiban, meg fogja látni a különbséget attól, amit a szülő mellett átélt, és ha elég tudatos, eldönti, mit alkalmaz saját életében.
Második körben, ha nagyon mély a szülő hatása, akkor felnőtt korára kialakul a döntésképtelenség. Ez pedig mint tudjuk egyik élet területen sem a siker útja. Akár munkahelyi, akár párkapcsolati problémákat látok ügyfeleimnél ez ügyben, mindig halmozott hatásokkal nézünk szembe a coahingok során.
Nézzük a gyakorlati oldalát egy-két, a hétköznapokban mindenkinél előforduló helyzetben!.
Tehát miért baj az, ha a szülő nem engedi bizonyos dolgokban, akár már korosztályának megfelelő témákban dönteni egy gyermeket? Mert így nem tanulja meg a gyermek, hogy a döntéseinek súlya van, következménye van, és azt sem, hogy az életben akár hibázhatunk is, de abból rengeteg tanulhatunk, hogy majd később új és főleg jobb döntéseket hozzunk!
A szülőnek ez az igazából önző magatartási szokása egy önbizalom hiányos gyermeket fog elengedni az életbe, aminek két iránya lehet. Egy részt, ha elengedi a gyermeket, és többet nem törődik vele, nehezebb lesz megtanulni megállni a helyét a gyereknek az életben. Ilyenkor fenn áll a lehetősége annak, hogy párkapcsolatban egy olyan társat vonz be magának, aki átveszi úgymond a szülő szerepét, ha irányító személyisége magas.
Amiért érdemes erre leendő vagy már szülőként figyelnünk, hogy tudatossá vált felnőttként a saját gyermekeinknek mit adunk tovább?! Felismerjük-e esetleges tévedéseinket, hibáinkat, hiszen emberből vagyunk, de mindenképp javíthatunk, és ezt mutatjuk példaként a gyermekeknek. Bevonjuk bizonyos szinten a tudatos választásba.
Emlékszem, amikor a gyermekeim kisebbek voltak, és jöttek az unokatesók nyáron, mindig kérdeztem, mit szeretnének mondjuk ebédre vagy vacsorára enni. Mivel nem igazán voltak válogatósak, így széles volt a választék. Viszont, amikor azt mondták, hogy “nekem mindegy”, akkor bevezettük, hogy aki ezt mondja, az fizet 100 Ft-ot! Persze játékosságra ment az egész, de egy kicsit ösztönözte őket arra, hogy a Gazdálkodj Okosan játékban több pénzük maradjon, és mindig eldöntötték, mit szeretnének enni. Tehát gyerekeknél használjuk a játékosság erejét, mint a kényszeres döntésre való ösztönzést!
Amikor nem választunk, nem döntünk, akkor tulajdonképpen át adjuk a hatalmat önmagunk felett egy másik ember kezébe. Ennek az az egyik veszélye, ha olyan dologban és úgy dönt, ami utána nekünk nem tetszik, akkor a felelősséget képesek vagyunk áthárítani a másik félre, holott mi ruháztuk fel a lehetőséggel. A másik veszélye, hogy egy kényelmes komfortzónában ragadunk, hiszen így nem kell felnőtté válni, nem kell felelősséget vállalni. Harmadsorban viszont kiszolgáltatottakká tesszük magunkat, hiszen vannak olyan emberek, akik kapva kapnak az alkalmon és ezeket a döntési jogokat saját érdekeik alapján ki is használják, amiből lehetnek akár anyagi, érzelmi és emberi konfliktusok.
Másrészt a rosszabbik eset, ha a szülő a már felnőtt gyermeke felett is uralkodni próbál, irányítani akarja az életét. Nem tudom van-e kamasz vagy már szinte felnőtt gyermeked? És még mindig előfordul, hogy óvod az időjárás viszont tagságaitól! Egyet azonban érdemes szem előtt tartanunk! A fiataloknak teljesen más a hőérzete, mint az idősebb korosztálynak! Ha most visszaemlékszem magamra mondjuk úgy 30 évvel ez előtt, bizony én is sokkal lazábban öltöztem, még sem volt következménye. Úgy hogy szépen lassan leszoktam arról, hogy a gyermekeimnek szóljak, hogy vegyenek pulcsit, dzsekit, vigyenek esernyőt. Mind ezt azért, mert a tapasztalást nem vehetem el tőlük, hogy később önállóan döntsenek. Persze, ha megkérdeznek, válaszolok, de határozottságuk kialakulása nagymértékben köszönhető annak, hogy rájuk bíztam, mit hogyan cselekednek és választanak kamasz koruk óta!
Sok szülő súlyosabb esetben beleszól a már felnőtt, önálló életet élő gyermek munkájába, otthona kialakításába, de akár a párkapcsolatába is. Párkapcsolatoknál igen nagy probléma szokott lenni, ha a nagyszülők beleszólnak az új közös élet kialakításába, a későbbi unoka nevelésébe is.
Ilyenkor nagymértékben függ a helyzet változása attól, hogy milyen a párkapcsolat. A nő vagy a férfi a szüleinek megfelelve akar-e élni, vagy végre elkezdi párjával kialakítani az egyéni életterét, saját érték- és szokásrendszereit választásokkal, döntésekkel.
Nézzünk az előbbi példát felnőtt verzióban! Biztos Te is vagy úgy, hogy megkérdezed a családot mit főzzél? Igen ám, de gyerekekkel még csak-csak játszol egyet a témában, de a felnőtteknél elég idegesítő, hogy nem elég, hogy megfőzöd, még neked is kell kitalálni, és akár megvásárolni a hozzávalókat! Úgy hogy ilyenkor bevált az a módszer, hogy ez lesz a vacsora:
Érdemes a másik végletről is röviden szót ejteni, amikor egy gyermek erős akaratával még a szülőt is irányítja. Itt megfigyelhető, hogy a szülő a gyermekkorában nem kapott döntési jogot, de nem is ébredt arra rá, hogy felelősséggel merjen irányítani! Hiszen még a saját gyermeke is uralkodik rajta!
Igen, joggal kérdezheti az ember, hogy hol ebben az egyensúly? Akkor fog elkezdeni ez átalakulni, ha felismerésre kerülnek a problémák , élethelyzetek a témával kapcsolatosan – sokszor előfordul, hogy konfliktus árán, de képesek vagyunk változtatni a hozzáállásunkon és kommunikációnkon, önfelvállalással!
Furcsa, de ebben a témában is visszakanyarodunk az önszeretethez, hiszen fontos, hogy saját magunk életének urai legyünk, a megfelelő helyzetekben tudjunk határozott igent, vagy nemet mondani, lehetőségek közül határozottan választani.
Érdemes ebben egy kis önmegfigyelést tartani a különböző életterületeken, emberi kapcsolódásainkban!
És hogy miért érdemes a sok kis apró dologgal kezdeni a döntések és választások gyakorlását? A felsorolt példák nagyon egyszerűek, szinte olykor jelentéktelenek. De vannak olyan életterületek és élethelyzetek, munkahely, vállalkozói lét, párkapcsolat, egészség területén, ahol komoly dolgokról van szó, ahol nem szívesen akarunk hibázni, és bátornak kell lenni, hogy a kihívások elé álljunk!
- Sokszor vagy döntésképtelen?
- Nagyon megrágsz mindent, és tudod, hogy már rég dönteni kellett volna?
- Halogatsz, pedig minden lehetőséget átgondoltál?
- Hibáztál, és azért nem mersz újra dönteni?
- Úgy érzed mások irányítanak Téged?
- Szeretnél határozott és magabiztos önbizalommal rendelkezni?
Ebben tudok számodra segítő tanácsadást nyújtani!
Egy idejében elkapott problémával egy egész káoszt előzhetünk meg, én ehhez minden gyakorlati lépést és utat megmutatok!
Válaszd ki a számodra legkedvezőbb konzultációt EZEN az OLDALON!
Írj nekem, keress bátran! Közösségi oldalon ITT, e-mailben a shiamand@gmail.com címre!
JAKAB TÜNDI
Jóga pszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens
/Yoga psychoterapy and lifecoach consultant/
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban
Szerző: Shiamand | 2019. december 30 | Uncategorized
Olyan sokan kedveltétek ezt a felsorolást a közösségi oldalon, úgy éreztem, írok erről egy kis bejegyzést, kicsit bővebben kifejtve a nézőpontokat! (A fotó internetről ered!)
Kezdjük azzal, hogy miért is kell bizonyos szempontból meghúzni saját határaidat? Hogyan maradhatunk önazonosak, azaz hogyan teljesül az önfelvállalás adott állapotunkhoz képest?!
Nekem úgy kb 20 éve nem voltak határaim. Mindenkit elfogadtam, befogadtam, mindenkinek segítettem, aztán ebből persze ramazuri lett, mert mindenkire volt időm, csak magamra nem, mindenkinek megfeleltem, csak magamnak nem, mindenkit szerettem, csak magamat nem, nem tudtam nemet mondani, és sok mindenben bezárt falak mögött rejtőztem!
Aztán persze ezeknek megvoltak mélységében az okai, de önfejlesztéssel foglalkozva, és tapasztalataimból adódóan kijöttem a barlangomból, rájöttem, hogy bizony meg kell tennem azt, amit addig nem tettem meg, ki kell alakítanom saját értékrendjeimet, s ebbe keményen beletartozik az is, hogy meghúzom a határaimat! Meddig és ne tovább! Érdekes nézőpont azonban, hogy ezt nem csak mások fele érdemes megtenni, hanem saját magunk fele is! A határok mindig szűkíthetők vagy növelhetők, hiszen minden körülöttünk és olykor bennünk változásban van, így ehhez képest alakíthatjuk, választhatunk mindig más határokat is!
Nézzük csak pontonként!
1. Mások dolga nem az enyém!
De nem ám! Nézzük csak meg fordítva: Akarom én, hogy az én dolgom másoké legyen? Akarom, hogy mások beleavatkozzanak kérés nélkül az életembe? Nem! Akkor a mások dolgához igazából önmagunknak sincs semmi, de semmi köze. Nem az én életem, nem az én történetem, nem az én tapasztalásom, nem az én érzéseim, nem az én ruhám, nem az én pénztárcám, nem az én ennivalóm, nem nekem kell megoldani, az eredmény sem az enyém lesz! Ugyan akkor ha kérik, és akarok segíthetek, egy határig! Szokták kliensek kérdezni, hogy felnőttekkel ez még rendben is mehet, de mi van a gyerekünkkel szemben? Igen, természetesen egy ideig igenis felelősséggel tartozunk értük, de érdemes átgondolni, hogy ténylegesen meddig? Hol kell egy kicsit elengedni a kezüket, merni bennük bízni, merni hagyni őket dönteni, elmondani a véleményüket! Nincs titkolni való abban, hogy életrevalónak csak így tudjuk őket nevelni! És ebbe beletartozik, hogy mikor hagyod rá, hogy magától öltözzön, hogy bevonod-e a házimunkába, hogy mikortól jár egyedül az utcán, hagyod-e véleményt mondani családi ügyekben, és még ezer hétköznapi apróság, amiből egyszer csak észrevétlenül felnőnek a gyermekeink! És eljön az idő, hogy az Ő dolga nem a Tied lesz!
Ehhez ITT találsz egy remek videót, ami segítségedre lehet a gyerekekkel kapcsolatosan!
Szóval visszatérve az eredeti első ponthoz, sokszor, amikor kéretlenül segítesz, akkor a másik embert gyengíted! Nyilván mondhatunk véleményt, elmondhatjuk mi mit tapasztaltunk az adott témában, de átvállalni a másik embertől teljes egészében egy probléma megoldását …… hát lehet …… de minek? Közben megint oda lyukadok ki, ahova szoktam. Megy a TE ÉRTÉKES ÉLETIDŐD! Van ám mivel foglalkozni abban is! Ne cipeld mások cuccát, ne akard, hogy azok halmozódása esetén még testi fájdalmad is legyen a gerinceden, hátadon, válladon!
Mindenhol, ahol mások terheit, életét magadra vetted, és ezzel saját magad életétől terelted el magadat, hajlandó vagy megváltoztatni? Mi más lehetséges még?
2. Nem baj, ha valaki haragszik rám!
De nem ám! Hányszor, de hányszor haragudtál már meg Te is valakire, mert valami nem úgy sikerült, ahogy Te szeretted volna, vagy nem találtatok közös utat, nézőpontot, megoldást! A másik ember érzéseiért önmaga a felelős, nem Te, a sajátod viszont a Tied ! Természetesen zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy valakit direkt, tudatosan, nárcisztikusan megbántasz! Bár hozzá kell tegyem, ebben az esetben sem vállalhatsz felelősséget a kiváltott érzésekért! Viszont ha kellően erős emberrel próbálkozol, ne lepődj meg, hogy a falról vissza fog szállni a labda, és jól arcon vág! Lágyabban kifejtve Te nem tudod irányítani a másik embert! A benne mélyről, önmagából feltörő érzelmek, legyen az egyébként akár harag, düh, vagy öröm, nevetés, ezeket mind önmaga generálja, ahogyan elér hozzá információ, és ahogyan arra reagál!
Van itt még egy nézőpont! Van úgy, hogy valaki annyira megharagszik Rád, hogy nem áll veled szóba! Hiába tudod, hogy neked van igazad, és csak kivetítettek Rád valamit, talán még meg is hazudtoltak, ettől még a másik nem beszél Veled, és nem szól hozzád! Ilyenkor két lehetőség van általában: megpróbálsz nyitni az illető felé, őszintén, nyíltan beszélsz arról, amit érzel, és meglátod merre megy a kapcsolat. Ha viszont erre nincs másik fél részéről befogadókészség, akkor ezt a helyzetet egy kicsit fel kell tenni a polcra, és nem foglalkozni vele, s bízni benne, hogy egyszer megérik az idő a megbeszélésre!
Tehát a lényeg, mindenkinek joga van haragudni! A kérdés az, meddig érdemes és mire vezet?! Mi más lehetséges még?
3. Mondhatok nemet is!
Ezer és millió embernek van ezzel problémája! Amiért nem mondunk nemet, annak egyértelműen oka az önszeretet hiánya, az önfeladás, nincs önfelvállalás, megfelelési kényszerbe esünk, felvállalva az ügyeletes jó kislány vagy jókisfiú szerepét, és képesek vagyunk olykor a lelkünket, testünket is eladni az igenekkel, csak hogy kapjunk figyelmet, törődést, szeretetet, bármit, hogy el ne veszítsük azt az embert!
Ki kell mondani azt a nemet, megfelelő időben és helyen! Ha nem mondod ki, akkor a többiek azt is hihetik, hogy nem vagy magadnak elég fontos, és kihasználhatnak! Azt lehet kihasználni, akit lehet, aki hagyja magát, aki nem elég éber! A ki nem mondott dolgokkal végtelen számú lehetőségtől is képesek vagyunk elvágni magunkat!
Ha úgy érzed, hogy képtelen vagy nemet mondani, kezd kicsiben! De erre legyen megengedés benned! Úgy tudod megtapasztalni a nemet mondás felszabadító erejét, ha belemész abba! Tehát ha már nagyon fáradt vagy, és valaki kér tőled valamit, mond el, vállald fel a fáradtságodat, és mondj nemet! Sőt, arra is invitállak, hogy jogod van arra, hogy ne magyarázd és indokold meg, miért mondasz nemet. Elmondok egy példát! Reggeli rohanás, elkésel az iskolából, munkahelyről! Betoppansz, nyilván tisztában vagy a késéseddel! Csak annyit elég mondani, elnézést, késtem. Érdemes a reakciókra figyelni, a berögzült elvárásokra vagy elfogadásokra!
Egyáltalán nem lázítani akarlak! De ha nem állsz ki magad mellett, az olyan, mintha egy önbüntető programot futtatnál! Milyen önbüntető programjaid futnak még? Érdemes ezt ízlelgetni és kioldani! Úgy gondolom, aki tényleg elfogad Téged olyannak, amilyennek vagy, az megbízik benned mindenféle magyarázkodás nélkül is! Ezzel tiszteled önmagadat is! Tartsd tiszteletben azt is, ha Te kapsz nemeket! Nézd meg, milyen pontokon, érzelmeidben sért, vagy egyszerűen tiszteled a másik embert akaratában!
Mindenhol, ahol eddig önbüntetés programjaként nem mertél vagy akartál nemet mondani valamire, ami egyébként számodra abszolút érzésellenes volt, hajlandó vagy ezentúl felismerni, megváltoztatni, átfordítani? Mi más lehetséges még, ami a javadat szolgálja?
4. Nem kell mindenkit megmentenem
De mély ez, és mennyi Teréz Anyu rohangál a piacon! Pedig így van! Milyen könnyen látjuk mások sorsában, mit és hogyan csinál, vagy csinálhatna másként, vagy jobban! Nyilván kezdő koromban én is beleestem ebbe az öncsapdába! Természetesen válasszuk külön, ha valakinek segítő foglalkozása van, önkéntelenül is ad olyan információkat másoknak, amitől könnyebbé válik az életük a hozzá fordulóknak! DE megmenteni senkit nem tudunk! Egy kivétellel! Önmagunkat! A megmentő személyiség szerepe nagyon könnyen csapdába tud minket csalni, olykor egyetlen hívószóra ugrunk! Persze különítsük el a kéretlen és kérésre elhangzó segélykiáltásokat! Sokszor párkapcsolatoknál is nagyon megfigyelhető például, hogy a Férfi tudattalanul ki akarja emelni a sorsából a Nőt, vagy a Nő akarja a férfit megmenteni!
De miért is akarjuk a másik embert megmenteni? Talán nem is megmenteni, hanem megmutatni, hogy szélesebb körben, több nézőpontból érdemes ezt a világot, az életet élni! Talán át szeretnénk adni a tapasztalatainkat, hogy lássa a másik ember, lehet örömtelibb az élet, hogy lehet dolgokat könnyebben megoldani! Egy dologgal biztos nem fog sikerülni, ha mindenáron meg akarjuk a másik embert változtatni saját formánkra, nem fog sikerülni!
Ne feledjük, hogy amikor gyerekkorunkban azt mondta anyukánk, hogy ne nyúljunk a sütőhöz, mert meleg, nem tudta átadni nekünk a forró érzést! És Te hozzányúltál, ahogyan én is! És Anyukánk nem tudott megmenteni minket a fájdalomtól sem.
Meg kellett tapasztalni. Így van ez az élet más területein is, egyszerűen nem tudod és nem is kell elvenni a tapasztalást a másik embertől, amin át kell mennie, azon át fog menni! Nem beszélve arról, biztos láttál már olyan példát az életben, hogy segítségnyújtás után nem jól sült el a dolog, és a hibáztatás megtörtént, mert az illető a kéretlen jótanácsra hallgatott a saját döntései helyett! Be kell járni ezt az utat, és be kell látni azt, hogy a kéretlen segítségnyújtásunkkal egyszerűen gyengítjük a másik embert! Holott a cél pontosan az lehet jobb esetekben, hogy mindenki határozott és felelősségteljes lépésekre szánja el magát, következményeivel együtt! Tehát jó átgondolni, hogy erősíted, vagy gyengíted a másik embert (lásd első pontnál is)!!
Jusson eszedbe: megmentők addig lesznek, míg az áldozatok is léteznek, de eldöntheted, részt veszel-e a játékban! Ha Te pedig áldozat vagy, mindig mástól várod a segítséget, a menekvést, akkor mindig befogsz vonzani megmentőket,amíg önmagadban is erős nem leszel! Addig is érdemes eldönteni, hol a saját értékrendünk az együttérzésben, az empátiában, a segítségnyújtásban és a megmentésben!
Mindenhol, ahol eddig nem voltál figyelmes és éber a megmentő szerepedre, annak csapdáira, hajlandó vagy megváltoztatni? Hajlandó vagy abszolút nyitottan ébernek lenni a pillanatra, és felismerni, amikor ebbe újra belelépnél, és hajlandó lennél azonnal mást választani? Mi más lehetséges még, amivel ki tudod tölteni értékes életedet? Mi történik a Te életedben?
5. Nem kell kitalálnom, kinek mi kell
Így van, hiszen ezt mindenki önmaga tudja. És vagy képes kifejezni felém, vagy sem! Ha van szinkronicitás és összhang, akkor ez simán megy, tényleg talán egy gondolatból is megértitek egymást és tudod, hogy mire van szüksége a másiknak! Amennyiben nincs, akkor kérdéseket tehetünk fel! Ne találgassunk, kérdezzünk bátran!
6. A boldogságom az én dolgom
Erről már sokszor írtam, de nem árt felfrissíteni az információkat! EBBEN a videóban is kifejtem a témát!
Ami még fontos, az elvárásaid tisztázása. Általában akkor csalódunk, ha megszabjuk a többi embernek, hogyan tegyenek boldoggá, mit adjanak, hogyan közeledjenek vagy fejezzék ki azt. De nem biztos, hogy a másik emberben ezek a szándékok ugyan úgy benne vannak! A boldogságod megteremtése, jelentsen is Neked az bármit, Rajtad múlik! Nyilván vannak kapcsolataink, kapcsolódásaink emberekkel, akik valamilyen szinten hozzájárulnak ahhoz, hogy boldog légy, és Te is hozzájárulsz az Ő boldogságukhoz! Van olyan is, hogy a másik ember örömöt akar szerezni és boldoggá akar Téged tenni, de Te annak az eseménynek, tárgynak éppen nem örülsz! Mert különbözőek vagyunk! De nyíltan fejezd ki, és ne játszd meg magad, ha valami csak semleges marad számodra érzésben. Erről lehet szépen beszélgetni! De amikor valami, vagy valaki boldoggá tesz közvetve vagy közvetlenül merj örülni, felszabadult lenni, sokat nevetni, és kifejezni azt, ami benned ez által zajlik! A Szeretetnyelvről itt és itt olvashatsz bővebben!
Mindenhol, ahol a boldogságod megteremtését másoktól vártad el, és ha nem kaptad meg, csalódtál, dühös voltál, hajlandó lennél a nézőpontodat megváltoztatni?
7. Senkit nem kell meggyőznöm!
Az egó (akarat) egyik mérhetetlen és türelmetlen tulajdonsága, hogy azt hiszi, mindig igaza van, és csak az ő egy igazsága a szent. Ebből aztán nagy bonyodalmak, konfliktusok, viták származnak! Több féle embertípus létezik, többek között olyan is, aki egész életét így éli le, és nem változtat semmit! Az önfejlesztők világában azonban általában a célok között van a lelki béke, amit nem feltétlen úgy jön létre, hogy nem lesznek nézeteltéréseink másokkal, inkább képesek vagyunk megnézni, miért érdemes kiállni igazságainkért! Megszűnik a mindenáronság, megjelenik a másik ember igazságának tisztelete. Még akkor is, ha esetleg a mienkkel nem egyezik, vagy nem jön létre kompromisszum! Az önfejlesztésnek egyik kiemelkedő pontja, hogy saját igazságainkat is képesek vagyunk felülvizsgálni, de semmiképpen nem visszaszorítani vagy elnyomni!
Meggyőzés helyett inkább javasolnám a miértek megnyilvánulását! Miért az a Te igazságod, mire vezet, mit ad? És lehet a másik ember is meglátja benne a szikrát, ami neki is jó lehet benne!
Mire érdemes figyelni? Párbeszédeknél, amikor két ember beszélget, lehet látni, hogy egyáltalán figyelnek-e egymásra, értő-e a hallgatás, vagy már az egó túrná a saját válaszát, kontráját! Megfigyelőnek lenni ilyen helyzetekben a legjobb.
Tapasztald meg, mi az eredménye, ha mindenáron meg akarsz győzni valakit, és tapasztald meg, amikor hagyod történni a dolgokat. Melyik Neked a könnyebb, hasznosabb, örömtelibb? Mi más lehetséges még?
8. Jogom van az érzéseimhez! – és azok elhagyásához?
Felvállalod az érzéseidet? Felvállalod azt, legyen bármi? Sok ember tele van érzésileg elfojtással, mert azt hallotta, hogy ne sírjál, hogy férfi nem sír, hogy jó után úgy is rossz jön, ne légy ennyire boldog? MINDEN emberi érzésedhez jogod van! Megélni, kifejezni, elmondani! Bizony legyen az düh, feszültség, öröm, nevetés, bánat, aggodalom, fájdalom, vidámság, bármi más, ami felszínre kerül! Bátran vállald fel emberi érzéseidet, és biztass erre másokat is! Természetesen ebben a témában is érzéseink megnyilvánulásának végletei okozhatnak még önmagunkon belül is bizonyos feszültséget, ha elmegyünk egy végeláthatatlan azonosulásba! Van azért ezzel kapcsolatosan egy másik nézőpont is! Az érzéseid elhagyásához is jogod van! Végletek! Amikor nagy trauma ér, és még hosszú idő után is világfájdalomként éled meg, belemész mindig az érzésbe, az agy elkezdi termelni az azokhoz tartozó vegyületeket, és megragadsz benne! Egészen addig, míg azt mondod, elég, állj, nem választod tovább, kiszállsz a szerepből, a hozzátartozó érzésből, mert már szenvedsz tőle, és képes vagy tudatosan véget vetni egy sírásrohamnak is, mert egyszerűen áttevődik valami jóval jobb dolog felé a figyelmed, fókuszod, céljaid, terveid, és arra kell az időd és az energiád!
Mindenhol, ahol nem vállaltad fel emberi érzéseidet bármi okból, és ezzel beszorítottad önmagad, hajlandó vagy a nézőpontjaidat és cselekvéseidet megváltoztatni?
9. Pont jó vagyok!
Jó vagy! Úgy, ahogyan vagy! Az már Rajtad múlik, hogy szeretnél-e még jobb lenni! Nem másoknak! Magadnak!
De ha másoknak is akarsz, mert Téged az motivál, hát tedd! Végtelen számú nézőpont van, végtelen úttal és sorssal! Csak egyet ne fogadj el, ha lenéznek, degradálnak, lealacsonyítanak, lebecsülnek! Mert az a másik ember véleménye! Az a fontos, hogy TE minek és hogyan érzed magad! Ma!
Nem boldogulsz valamelyik életterületeden?
Úgy érzed kell egy kis lendület, egy külső segítség átmenetileg?
Konzultációért keress fel személyesen (Budapest és Eger), vagy online elérhetőségeim egyikén!
Várlak szeretettel!
Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens
/Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/
Telefon: +36209793670
E-mail: shiamand@gmail.com
Facebook – Tudatos élet a gyakorlatban
Rólam ITT olvashatsz többet!
Személyes vagy online konzultációra jelentkezés:
Telefon: +36209793670
E-mail: shiamand@gmail.com
Facebook – Tudatos élet a gyakorlatban
Mai üzenetem:
