A "mindegy" következményei -

Ugye Te sem akarod feltenni többé soha azt a kérdést magadnak,
hogy “Bizonytalan vagyok? Vagy mégsem?” 🙂

Ez az aranyos fotó késztetett arra, hogy írjak egy rövid cikket a témában.

Egyértelmű, hogy a mackó nem akart vagy nem tudott dönteni, így rábízta a nyuszikára az ebédet. De ezzel mi is történt tulajdonképpen? Minden lehetőséget és választást kiadott a kezéből, átadta a döntést és irányítást a nyuszikának, aminek az lett a következménye, hogy répát kapott a tányérjára, amit nem feltétlenül szeret, de a nyuszika viszont jól lakik!

Nyilván az állatokkal kapcsolatos hasonlatok nagyon képletesek tudnak lenni az emberi valóságban!

Sokszor a felnőttek tudattalanul vagy akár tudatosan döntve nem választanak, átadják ezt a jogot az idős szülőnek, a munkatársnak, barátnak, gyereknek. Legtöbbször ez abból ered, hogy gyermekkorban a szülő elveszi a választás, de akár a döntés jogát a gyerekétől még olyan esetekben is, amikor nem lenne probléma, hogy a koránál fogva mit választ. Az ilyen szülő “uralkodik” a gyermek felett, mindig irányítja, elvárja, hogy saját belátásai szerint nevelkedjen, viselkedjen, öltözködjön, építsen kapcsolatokat, és azokat a szokásrendszereket és gondolkodásmódot vigye magával a felnőtt életbe, amit Ő képvisel. A másik példa ere az, amikor dönt valamilyen formában a gyermek, de a szülő vagy azonnal felülírja a döntését, mégsem elfogadva azt, vagy elfogadja, de agyon kritizálja. Ilyenkor a gyermek visszagubózik a barlangjába, és arra jut önmaga kis gondolatai belül, hogy dehogy döntök vagy választok legközelebb, ha ez lesz az eredménye. És ezt cipeli magával évtizedekig!

Ennek két következménye lehet.

Első körben, ha a gyermek kap más viselkedésmintát a felnőtté válása szakaszaiban, meg fogja látni a különbséget attól, amit a szülő mellett átélt, és ha elég tudatos, eldönti, mit alkalmaz saját életében.

Második körben, ha nagyon mély a szülő hatása, akkor felnőtt korára kialakul a döntésképtelenség. Ez pedig mint tudjuk egyik élet területen sem a siker útja. Akár munkahelyi, akár párkapcsolati problémákat látok ügyfeleimnél ez ügyben, mindig halmozott hatásokkal nézünk szembe a coahingok során.

Nézzük a gyakorlati oldalát egy-két, a hétköznapokban mindenkinél előforduló helyzetben!.

Tehát miért baj az, ha a szülő nem engedi bizonyos dolgokban, akár már korosztályának megfelelő témákban dönteni egy gyermeket? Mert így nem tanulja meg a gyermek, hogy a döntéseinek súlya van, következménye van, és azt sem, hogy az életben akár hibázhatunk is, de abból rengeteg tanulhatunk, hogy majd később új és főleg jobb döntéseket hozzunk!

A szülőnek ez az igazából önző magatartási szokása egy önbizalom hiányos gyermeket fog elengedni az életbe, aminek két iránya lehet. Egy részt, ha elengedi a gyermeket, és többet nem törődik vele, nehezebb lesz megtanulni megállni a helyét a gyereknek az életben. Ilyenkor fenn áll a lehetősége annak, hogy párkapcsolatban egy olyan társat vonz be magának, aki átveszi úgymond a szülő szerepét, ha irányító személyisége magas.

Amiért érdemes erre leendő vagy már szülőként figyelnünk, hogy tudatossá vált felnőttként a saját gyermekeinknek mit adunk tovább?! Felismerjük-e esetleges tévedéseinket, hibáinkat, hiszen emberből vagyunk, de mindenképp javíthatunk, és ezt mutatjuk példaként a gyermekeknek. Bevonjuk bizonyos szinten a tudatos választásba.

Emlékszem, amikor a gyermekeim kisebbek voltak, és jöttek az unokatesók nyáron, mindig kérdeztem, mit szeretnének mondjuk ebédre vagy vacsorára enni. Mivel nem igazán voltak válogatósak, így széles volt a választék. Viszont, amikor azt mondták, hogy “nekem mindegy”, akkor bevezettük, hogy aki ezt mondja, az fizet 100 Ft-ot! Persze játékosságra ment az egész, de egy kicsit ösztönözte őket arra, hogy a Gazdálkodj Okosan játékban több pénzük maradjon, és mindig eldöntötték, mit szeretnének enni. Tehát gyerekeknél használjuk a játékosság erejét, mint a kényszeres döntésre való ösztönzést!

Amikor nem választunk, nem döntünk, akkor tulajdonképpen át adjuk a hatalmat önmagunk felett egy másik ember kezébe. Ennek az az egyik veszélye, ha olyan dologban és úgy dönt, ami utána nekünk nem tetszik, akkor a felelősséget képesek vagyunk áthárítani a másik félre, holott mi ruháztuk fel a lehetőséggel. A másik veszélye, hogy egy kényelmes komfortzónában ragadunk, hiszen így nem kell felnőtté válni, nem kell felelősséget vállalni. Harmadsorban viszont kiszolgáltatottakká tesszük magunkat, hiszen vannak olyan emberek, akik kapva kapnak az alkalmon és ezeket a döntési jogokat saját érdekeik alapján ki is használják, amiből lehetnek akár anyagi, érzelmi és emberi konfliktusok.

Másrészt a rosszabbik eset, ha a szülő a már felnőtt gyermeke felett is uralkodni próbál, irányítani akarja az életét. Nem tudom van-e kamasz vagy már szinte felnőtt gyermeked? És még mindig előfordul, hogy óvod az időjárás viszont tagságaitól! Egyet azonban érdemes szem előtt tartanunk! A fiataloknak teljesen más a hőérzete, mint az idősebb korosztálynak! Ha most visszaemlékszem magamra mondjuk úgy 30 évvel ez előtt, bizony én is sokkal lazábban öltöztem, még sem volt következménye. Úgy hogy szépen lassan leszoktam arról, hogy a gyermekeimnek szóljak, hogy vegyenek pulcsit, dzsekit, vigyenek esernyőt. Mind ezt azért, mert a tapasztalást nem vehetem el tőlük, hogy később önállóan döntsenek. Persze, ha megkérdeznek, válaszolok, de határozottságuk kialakulása nagymértékben köszönhető annak, hogy rájuk bíztam, mit hogyan cselekednek és választanak kamasz koruk óta!

Sok szülő súlyosabb esetben beleszól a már felnőtt, önálló életet élő gyermek munkájába, otthona kialakításába, de akár a párkapcsolatába is. Párkapcsolatoknál igen nagy probléma szokott lenni, ha a nagyszülők beleszólnak az új közös élet kialakításába, a későbbi unoka nevelésébe is.

Ilyenkor nagymértékben függ a helyzet változása attól, hogy milyen a párkapcsolat. A nő vagy a férfi a szüleinek megfelelve akar-e élni, vagy végre elkezdi párjával kialakítani az egyéni életterét, saját érték- és szokásrendszereit választásokkal, döntésekkel.

Nézzünk az előbbi példát felnőtt verzióban! Biztos Te is vagy úgy, hogy megkérdezed a családot mit főzzél? Igen ám, de gyerekekkel még csak-csak játszol egyet a témában, de a felnőtteknél elég idegesítő, hogy nem elég, hogy megfőzöd, még neked is kell kitalálni, és akár megvásárolni a hozzávalókat! Úgy hogy ilyenkor bevált az a módszer, hogy ez lesz a vacsora:

Érdemes a másik végletről is röviden szót ejteni, amikor egy gyermek erős akaratával még a szülőt is irányítja. Itt megfigyelhető, hogy a szülő a gyermekkorában nem kapott döntési jogot, de nem is ébredt arra rá, hogy felelősséggel merjen irányítani! Hiszen még a saját gyermeke is uralkodik rajta!

Igen, joggal kérdezheti az ember, hogy hol ebben az egyensúly? Akkor fog elkezdeni ez átalakulni, ha felismerésre kerülnek a problémák , élethelyzetek a témával kapcsolatosan – sokszor előfordul, hogy konfliktus árán, de képesek vagyunk változtatni a hozzáállásunkon és kommunikációnkon, önfelvállalással!

Furcsa, de ebben a témában is visszakanyarodunk az önszeretethez, hiszen fontos, hogy saját magunk életének urai legyünk, a megfelelő helyzetekben tudjunk határozott igent, vagy nemet mondani, lehetőségek közül határozottan választani.

Érdemes ebben egy kis önmegfigyelést tartani a különböző életterületeken, emberi kapcsolódásainkban!

És hogy miért érdemes a sok kis apró dologgal kezdeni a döntések és választások gyakorlását? A felsorolt példák nagyon egyszerűek, szinte olykor jelentéktelenek. De vannak olyan életterületek és élethelyzetek, munkahely, vállalkozói lét, párkapcsolat, egészség területén, ahol komoly dolgokról van szó, ahol nem szívesen akarunk hibázni, és bátornak kell lenni, hogy a kihívások elé álljunk!