Szerző: Shiamand | 2019. december 7 | Uncategorized
Már-már megint olyan szóval van dolgunk, ami az önfejlesztésben olyan nagy hangsúlyt kap, hogy közösségi oldalakon sokan menekülnek tőle! Pedig a komfortzóna az én megközelítésemben több szempontból értelmezhető!
Vegyünk egy egyszerű célokért küzdő, cselekedettel teli embert, aki megtesz mindent a célért, eljut A pontból B pontba! Pontosan ekkor kialakít egy komfortzónát, hiszen megérkezett, végre abban jól érzi magát! Aztán egy idő után el akar jutni a C pontba, megint sikeres lesz, majd a C pont állomásán megint elidőzik! Remek körülmények, egészségessé válik, öröm, szabadság, szeretet, pénz, vagy szellemi állomás, minden meg van neki benne, amiért elkezdett munkálkodni! Ez tényleg olyan rossz? Nem, mert a szó igaz értelmében komfortos, örömteli érzéseket ad!
Tehát azt mondom, hogy pontosan azért is élünk, hogy merjük élvezni az elért eredményeket, és nagyon ne hallgassunk azokra, akik ilyenkor a nagy segítőkészség szándékával azt mondják, hogy komfortzónában vagy, elkényelmesedsz, miért nem mész tovább! Annak is meg van az oka és ideje, ha tényleg lépni kellene!
Az interneten megjelent két ábrát szeretnék kielemezni, segítve ezzel mindenkinek, aki lendületet szeretne venni!
Vegyük az első ábrát! Sokszor látom, hogy közösségi oldalon milyen sokat beleesnek abba a csapdába, hogy nem nézik meg részletesen, mélységében mit is jelent, amit látnak! Pedig önismerettel itt az első ábrán is érdemes megnézni, kire mi vonatkozhat saját életére vonatkozóan, vagy mi nem!
Bevezetőmben már írtam, és itt utalok a kör belsejére, nem csak negatív értelemben lehetünk a komfort zónában, ezért ezt a kört még egy cikkelyre osztanám, ahol már az elért eredményeidet mered élvezni, és az igenis nagyon-nagyon komfortos és kellemes (akár egy jól felépített házikó)!
Azt gondolom azért az túlzás, hogy az embereknek a 90 %-a tartozna ebbe a középső zónába, szerintem jobban megoszlik ez! Eleve kérdőjeles, hogy kinek mi a középszerű élet, ki viszonyít mihez? Hihetetlen változatokban és változatosan éljük le az életünket a Földön! Nyilván a körön belül leírt emberi tulajdonságok, életviteli következmények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ne lépjünk ki ebből a zónából! Egy félelemmel teli zóna egyáltalán nem komfortos, sőt, inkább ha megnézzük milyen érzéseket hoz fel, inkább kellemetlen! Igazából akkor teszi meg valaki az első lépést, ha már nagyon szenved vagy nagyobb a célja, mint a félelme! Azon kívül egyáltalán nem biztos, hogy egy depressziós állapot valakinek komfortos, inkább azt mondanám, nem ismerte fel, vagy nem mutatta meg senki számára, hogyan is kell értelmezni vagy abból kijönni! Pláne azt, hogy hogyan ne kelljen abba az állapotba visszamenni! Az természetesen más kérdés, hogy a depresszióba süllyedés és azzal való hosszú azonosulás már oka lehet annak, hogy információ vagy cselekvési erő hiányában benne marad a zónában!
Két fontos dolog kimaradt a kör belsejéből!
Ez pedig a halogatás és a lustaság! Ezek nagyon-nagyon fontos önismereti részei a továbblépés lehetőségének! Nekem egyébként a legnagyobb kihívást az jelentette, amit mindig halogattam, hogy újra el kezdjek sportolni, vagy hogy elmenjek fogorvoshoz! Nyilván nem igénytelenségből, hanem előbbinél a lustaság, a másodiknál az okozati félelem volt a múltban megélt mintáim alapján! Ezeken egyetlen dologgal léptem túl: tudatosan akartam motivációt keresni, mert az egóm túllépet önmagán, kapott egy másik impulzust, elővettem egy másik személyiségjegyem, nagy levegőt vettem, és elindultam , belevágtam! A mozgás teljesen hozzátartozik az egészségi állapot egyensúlyának fenntartásához, a jó keringéshez, a stabilitáshoz, feszültségek levezetéséhez, kellett magamat újra “önszeretnem” és összerendeznem ahhoz, hogy elkezdjem! Nyilván a fogorvosi példánál hatalmas bátorságot merítettem a céljaimért, a jobb fogakért, azért, hogy sokáig legyen mivel rágnom motiváció adta! Itt vizualizációs gyakorlatokat végeztem, és ezzel felülírtam azokat a kémiai vegyületeket, amik az agyamban jöttek létre, amikor először megjelent ezzel kapcsolatosan a félelem gyerekkoromban! Ezek mindig aktiválódtak, amikor szóba jött a fogorvos! Ebből is elegem lett, mondhatni a régi rögzültségeket kikötöttem magamból, és hoztam létre motiváló újakat jó érzésekkel a gyakorlat során!
Amikor döntöttem, olyan szakorvost vonzottam be, aki minden bizonyos fokú kérésemben és elvárásomban a mai napig a lehetőségekhez képest partner, emberileg is! De ugye látszik, hogy mindkét esetben saját magam önálló, felelősségteljes elhatározása és döntése volt szükséges a mozduláshoz??!! Mi lett még ennek a következménye? Hogy olyan információk birtokába jutottam, ami a további életszakaszomban az életemet, az egészségemet szolgálja prevencióként! Ilyenkor visszanézve az alap félelmekkel teli komfortzónába látszik, hogy milyen jó döntés volt felülkerekedni saját magamon! Ami fontos, hogy nem másokért, nem bizonyításként, hanem magamért! És igen, büszke lehetsz magadra, hogy bátor voltál, amikor megteszed a lépést, azért meg hálás, ha még más is büszke Rád!
ÖNSZERETET = NEM ÁRTASZ MAGADNAK SEM LELKI, SEM FIZIKAI SZINTEN TUDATOSAN
Tudattalanul persze ártunk, egészen addig, amíg el nem kezdjük az önfejlesztő, önismereti beszélgetéseket, felfedezéseket, felismeréseket, amikor lesz információnk saját magunkhoz, hiszen ezek alatt, amikor tudatosul az önbántalmazás, azonnal, hangsúlyozom, azonnal választhatjuk, hogyan élünk tovább, mi az amit csinálunk tovább, és mi az, amit befejezünk! Kialakítjuk saját értékrendünket, képesek vagyunk meghúzni a határainkat, megértjük és kezeljük adott esetben az érzelmeinket!
Te mi az, amiben komfort zónában érzed magad? Nem olyan, amiben mások látnak Téged, hanem amiben önkritikusan Önmagadat látod, hogy már lépned kellene?!
Vannak olyan helyzetek, amikor ezeket a komfort zónás jellemzőket különböző életszakaszainkban más embereknél láttuk, és önkéntelenül átvettük őket, egyáltalán nem tudatosan!
Ki vagy kik voltak az életedben azok, akiknél Te is látod, láttad, hogy halogatnak, hogy nem döntenek, hogy nem merik vállalni a döntést, a felelősséget, vagy éppen hagyják magukat másoktól irányítani? Tipikus példa erre, amikor a szülő a gyerek felett nagyobb korában is át akarja venni az irányítást, és nem hagyja úgy mond felnőtté válni a gyereket, aki e miatt nagyon sok problémával fog megküzdeni a valós életben!
Mindenhol, ahol a lustaság és a halogatás igazából nem Te vagy, hanem csak utánoztál másokat, ezzel elzárva magad előtt a végtelen számú lehetőséget, hajlandó vagy megváltoztatni? Hajlandó vagy a saját értékrendjeit kialakítani? hajlandó vagy a saját rugalmas zónádat megalkotni? Élni a lehetőséggel, az önálló, szabad függetlenségeddel?
A második ábrán egy folyamaton szeretnélek végig vinni!! Ez a szemléltetés már sokkal valósághűbb, azaz az életben ezeket a fokozatokon megyünk keresztül! Nézzük balról jobbra a köröket!
Komfort Zóna kör: valamiért még itt vagyunk, tételezzük fel, hogy egyébként már lépnünk kéne, munkahelyben, kapcsolatban, kommunikációban, önfejlesztésben, sportolásban, életmódban, bármiben! De ez így kényelmes, nem vagyunk itt sebezhetőek, beburkolózunk! Lusták vagyunk, nincs elég célunk, motivációnk, és így a szenvedély, a tűz is elmarad a lépéshez! Ide érdemes megint belevenni a lustaság, a megszokottság momentumát!
A második zóna a Félelem, halogatás zóna: Nem vagyunk magunkban biztosak, nincs talán elég tudásunk sem. Voltak már lépéseink, de kudarccal végződtek, ezért most kézifékkel indulunk, nem akarunk újra csalódni, fájni, de így megáll az életünk áramlása, élményei is. Állandóan eltereljük magunkat a cselekvéstől, változtatástól, kifogásokat keresünk, a külső környezetre, másokra hárítunk, csak ne kelljen megtenni végre a lépést! Ebben a zónában nagyon sok ember véleményét szokták kikérni, mint egy önigazolást keresve, miért kellene még maradni! Félelem attól, hogy mit fognak szólni mások, fel kell számolni a megfelelési kényszerünket, talán ellent is kell vagy nemet mondanunk valamire, szembesülnünk kell önfelvállalásunkkal! Talán valaki el is marad mellőlünk, mert nem az elvárásainak megfelelően döntünk! Megfigyelésem szerint az önbizalom hiány mellett attól van félelem, hogy mi lesz a változáskor, az ismeretlentől való félelemre nagyon sok kivetítést tehetünk, ami igazából még meg sem történt, csak odaképzeljük, eldöntjük, mielőtt még meg sem történt a változtatást! A halogatás már itt megmutatkozik, a különböző okok miatt!
És akkor elkezdődik, hogy találunk valami olyan célt, amiben már kezdünk motiváltak lenni, amiért érdemes csinálni valamit, akár tanulni, fejlődni, változni, új kapcsolatokat teremteni! Ez a Tanulás Zóna! Az egónk képes az előző zónák jellemzőit háttérbe szorítani, taníthatókká válunk, új ismereteket szerzünk, és bár lehet még nagyot nem lépünk, de tágítjuk határainkat! Erre a szakaszra már jellemző lehet, hogy legalább már dobra mentünk, de nem kell egyből sziklát mászni!
A Fejlődési Zóna, amikor már egyáltalán nem foglalkozunk honnan kezdtük, miért voltunk hátráltatva, a fókuszunk és figyelmünk a kitűzött cél elérésén, az odáig tartó út tartalmán van! A sikerélményen felbuzdulva itt már lehet elég motivációnk ahhoz, hogy ne essünk vissza az alap Komfort Zónába, sőt további célokat tűzzünk ki! Itt már felteheted a kérdést: mit kell tennem ahhoz, mit kell tanulnom, hogy jól haladjak a terveimben!
Abszolút vannak olyan életszituációk, amikor még valaminek nem jött el az ideje, még nincsenek a dolgok szinkronban, nincsenek azok a szereplők a színpadon, akik egésszé tegyék az indulást!
Mit tehetsz?
Érdemes leülni és sorra venni, mik azok a dolgok, amiket már tényleg és igazán legbelül érzünk, hogy változtatnunk kellene, vagy kik azok az emberek, akik befolyásukkal a mi fejlődésünket hátráltatják?!
Étkezésünkön? Mozgásunkon? Gondolkodásmódunkon? Alvási szokásainkon? Kommunikáción? Emberi kapcsolataink rendezésén? Munkahelyet kéne váltani? Párkapcsolatunkat kellene tisztázni? Több szabadidőt kellene teremteni magunknak egy jobb időbeosztással? Számtalan példája van ennek, de a személyre szabottság itt is mérvadó, mert ami az egyik embernek fontos, a másiknak korántsem! Így érdemes saját értékrendjeinket kialakítani ahhoz képest, mit akarunk elérni életterületeinken, vagy összességében?
És mi van akkor, ha a környezetünk már lépten-nyomon sugallja, hogy változtatnunk kellene, de még mindig nem érezzük, vagy nem merünk? A Te életed a Tied, minden döntésével együtt, a jó dolgok és a kellemetlenségek is a maguk dualitásában! Ehhez érdemes tehát leülni, átgondolni, ha kell megtervezni azt, mi az a pont, amikor már nem kényelmes, amikor már nyomasztó, amikor már betegségeket okozunk magunkat, lelki nyomás alatt vagyunk, és egyáltalán nem vagyunk sehol semmilyen szinten boldogok, öröm nélkül tengetjük a napokat! tehát a döntés legyen mindig a Tied, ha maradsz a Komfort zónádban, vagy ha kilépsz onnan!
Legfőbb feladatunk a Veled folytatott coachingok során, hogy felkutassuk Benned azokat a célokat, vágyakat, amiért érdemes ezzel a két fontos összetevővel felhagyni, el kezdeni másként gondolkodni, cselekedni, tervezni, fókuszálni! Megnézzük, mik azok a tényezők, érzelmi belső konfliktusok, amik okozzák a halogatást, a változtatásra való cselekedet meglétét! Ezeket a coachingokon lépésről-lépésre, a személyes fejlődésnek a tempójában végezzük, és megnézzük, hol lehet fordulópontokat képezni! Egyáltalán nem kell évekig terápiákra járni, ha az alapokat elölről, jól felépítve kezdjük a beszélgetések során! Ha új tapasztalatok gyűjtünk a komfort zónánkon kívül, megérezzük az ízét, az eredményét és a jóságát a lépéseinknek, legközelebb! Álljunk itt meg egy szóra! Ne ejtsük csapdába azokat, akik még csak most kezdenek foglalkozni a témával! Van, amikor kilépünk a komfort zónából, de nem biztos, hogy jól fogunk magunkat érezni! De ez nem előírás szerű! Itt a bátorság a lényeg, amivel legközelebb újra ki tudsz lépni, mert legyőzöd a félelmed, hogy csak kudarccal végződhet egy változtatás! A nem mozdulásnál, az állóvízben, poshadt dagonyában levésnél túl minden jobb! Kimozdít a semmiből!
Elég tudatossággal azonban nyilván olyan dolgokat fogunk tenni a célok eléréséért, amiben örömünket leljük, és felfogjuk felelősséggel, hogy tapasztalunk, amit ezek után is beépíthetünk a további életünkben!
Ezen folyamatok felismeréséhez, rendezéséhez tudok segítséget nyújtani Neked, ha elindulsz ezen az úton, legyél akár a Komfort Zónád belső körében is!
Személyesen Budapesten és Egerben találkozhatunk, ha vidéken vagy külföldön élsz, online konzultációt lehetőséged van Messengeren! Az első beszélgetések másfél órát vesznek igénybe, egy lelki-életviteli állapotfelmérést követően döntöd el, milyen irányban dolgozunk tovább! Beszélgetéseink végén szeretettel adok olyan feladatokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy életviteli szinten, a mindennapokban hamar történjen változás, ezt a Te befogadó képességed határozza meg!
Időpont egyeztetése e-mailben, a közösségi oldalon üzenetben, vagy mobil elérhetőségemen lehetséges!
Egy idejében elkapott problémával egy egész káoszt előzhetünk meg, kérj időpontot bátran!
JAKAB TÜNDI
Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens
/Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/
Masszázsmegoldások
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban
Fotók: internet
Szerző: Shiamand | 2019. december 6 | Uncategorized
A sorozat ezen, második részében szó lesz miért és meddig érdemes külön kezelni a lelki erőt és a testi erőt, és hogyan lehet mindkét oldalt egymás segítségével erősíteni?!
A cikksorozat bevezető első részében: Az önerő, önbecsülésében arról volt szó, hogy általánosan mit tehetünk akkor, ha valamelyik életterületünkön problémák adódnak, és mennyire fontos adott esetben egy külső segítségnyújtás kérése!
Vegyük figyelembe, hogy minden nappal egy új lehetőséget kapunk, hogy felismerjük az Életidőnk és Életenergiánk fontosságát!
Külön kell választanunk – egyenlőre – azt, amikor valakit lelki, vagy testi trauma, fájdalom ér!
A lelki erő konfliktus, csalódás, trauma, sikertelenség hatására meggyengülhet, adott esetben önbizalmunk is veszíthet erejéből! Nem a lélek sérül! A lélek önmagában tiszta, nem megfogható! Személyiségeink sérülnek, az érzelmeink sérülnek, emberségünk sérül! Igazából a lélek, mint olyan, a testünkkel ellentétben nem fogható meg fizikailag, ezért csak sejtésünk lehet arról, hogy a lelkünket érte a hatás! Fizikai jelei összefüggéseiben, hogy kedvetlenek, frusztráltak, depressziósak, pánikosak, zavartak vagyunk, érezhetjük, hogy nem találjuk a helyünket a világban, hogy nem szeret minket senki. Ezekből adódóan testünk, agyunk reagál, különböző kémiai vegyületek termelődnek, aminek különböző hatásait érezzük!
Jobb esetben az ember képes ilyenkor önerejére, erősségeire támaszkodni, de előfordul, hogy bezárkózik, még a közeli hozzátartozónak sem beszél problémáiról! Sokan azonban élnek azzal a lehetőséggel, hogy egy teljesen kívülállóval tudják megosztani ezeket a gondolatokat, és megoldásra váró élethelyzeteket, és impulzusra várva képesek lesznek újra életvidámak, örömtelik és jókedvűek lenni! Ebben tudok segíteni!
A fizikai problémák egyértelmű jele, hogy testünkön fájdalom jelentkezik, akár külsőleg látható, akár csak belsőleg érezhető formában! Ilyenkor szinte már nem is figyelünk lelkünk jelzéseire, hanem azonnal megoldást akarunk találni arra, hogyan legyünk újra egészségesek! Azonban, amikor a fájdalom megismétlődik és szinte már sorozattá válik, akkor érdemes megállni és mindenképpen, tudatosan már az első alkalomnál is, átgondolni, mi vezetett a fizikai fájdalomhoz!
A betegségeket, fájdalmakat nem a légből kapjuk, nem teszi úgymond belénk senki, hanem valami ok által felszínre kerül! A mentális, stresszes problémák kihatnak az agyra, és minden más szervrendszerünkre! Sokan elkövetik a hibát, hogy csak a tüneteket kezelik, kezeltetik, holott az már egy okozat! És itt kezdődik el, hogy lelki problémáink vonulatát érdemes összefüggéseimben megnézni az adott fizikai problémával! Testi erőnk csökkenésével is rosszkedvűvé válhatunk, amely kihat mindennapi életünkre, munkára, kapcsolatokra!
Végletek:
Amikor lelki problémánk van, hajlamosak vagyunk csak a problémákra fókuszálni a nap 24 órájában, elhanyagolva sokszor az étkezést, a munkát, kapcsolatainkat, és észre sem vesszük, hogy élünk, hogy van fizikai testünk! Legyengülünk, el kezd szervezetünkből hiányozni a nélkülözhetetlen vitamin és ásványi anyag! A másik véglet, amikor testi fájdalmunk van, azon felül, hogy természetes módon szeretnénk megszüntetni, sokszor annyira azonosulunk a fájdalommal, hogy életünk megszokott részévé válik, és mentálisan fejben nem vagyunk jelen sem önmagunknak, sem a környezetünknek!
Hogyan lehet a lelki és testi erőnket egyensúlyba hozni, és hogyan tudja egyik a másikat támogatni?
Amikor bármilyen problémával fordul Hozzám a beszélgetés során a vendég, akkor kitérünk az eltolódásokra! Te mennyit töltesz a nap 24 órájában szellemi dolgokkal, és mennyit fizikai tevékenységek végzésével! Ezek tartós és nagymértékű eltérése egy idő után a testben is megmutatkoznak! Sokan esnek abba a csapdába, hogy az önismeret, önfejlesztés mellett elfelejtenek a testük igényeire figyelni, ami később problémákhoz vezet! Az egyensúly megtalálni pedig tudatos odafigyeléssel, szokásrendszerekkel lehet!
Érzelmi kihívások esetén nagyon fontos, hogy a fizikai mozgást, edzést, tornát, kertészkedést behívjuk a megoldásba, hiszen kell, hogy az elmét eltereljük, néha kiüresítsük a sok gondolattól, ami káoszt hozott létre! A fizikai munka, legyen az bármilyen egy fontos összetevője a lélek gyógyulásának, hívjuk “munka”terápiának is, megmozgatja az energiákat, felkavarja az állóvizet! Fizikai probléma esetén pedig megnézzük, mennyit foglalkozik a vendég a lelki életével, a problémák tudatos megoldásával, szellemi fejlődéssel!
Ha megnézed ezt a 8 alapelvet (fotó internet), akkor jelenleg a saját életedben ebből mennyi az, amire azt tudod mondani, hogy igen, ezek jelen vannak, kialakítottam rá a szokásrendszeremet, vagy mennyi az, amin változtatnod kell?
Egyszerű, a hétköznapokban hatékonyan és főleg gyakorlati szinten végrehajtható megoldási utakat nyújtok gyakorlati szinten, hogy minél hamarabb feloldjunk egy belső vagy külső konfliktust, elmulasszuk a fizikai fájdalmat!A célravezető coachingok kiemelt fontossága, hogy gyors, a saját befogadóképességedhez mért változást hoznak!
Megnézzük, milyen fix nézőpont vagy érzés okozhatja az adott problémánál az elakadást?! A válaszok rámutathatnak arra, hogy a berögzült szokásrendszereinkkel kapjuk ugyan azokat az eredményeket, tehát ha mást akarunk kapni, bizony változtatni kell!
Ezen feltáró beszélgetések eredménye egy könnyedebb, örömtelibb életszakasz kezdete, fájdalommentes fizikai közérzet, szükség esetén egy felszabadultabb kommunikáció, emberi kapcsolatok.
Miért írtam azt, hogy “utakat” nyújtok?
Mert mindenki természetesen eldöntheti, hogy a felajánlott megoldások közül melyik áll legközelebb saját magához, melyikből képes új szokásrendszert kialakítani, milyen kényelmi komfortzónájából akar kilépni, és mennyi idő alatt akar végleges megoldást kapni, és legfőképpen a lelki és testi önerőt, önbecsülést visszaszerezni, megerősíteni!
Ha már most úgy érzi, hogy szüksége van iránymutatásra, jó tanácsra, külső szemlélő véleményére, szeretettel várom!
Következő cikkeimben a közhellyé vált komfortzónáról fogok írni!
Feltétlenül fel kell hívjam a figyelmet arra, hogy nincs két egyforma helyzet és emberi élet, így a beszélgetések a mellett, hogy bizalommal zajlanak, teljesen egyénre szabottak!
Ha úgy érzed, hogy egy személyes vagy online lelki tréninggel, coachinggal hozzájárulás lehetek az Életedhez,
várom bejelentkezésedet! Írj nekem a közösségi oldalon, a Tudatos élet a gyakorlatban üzenetében, e-mailen, vagy keress telefonon, egyeztessünk időpontot! Egy idejében elkapott problémával egy egész káoszt előzhetünk meg!
JAKAB TÜNDI
Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens
/Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/
Masszázsmegoldások
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban
Szerző: Shiamand | 2019. december 6 | Uncategorized
iért van egyáltalán szükségünk arra, hogy tudatosan fejlesszük az erőnket?
Életünk során sokszor előfordul, hogy különböző élethelyzetek, emberi kapcsolatok alkalmával nehezen viseljük el a minket ért megpróbáltatásokat! Egyszerűen kiüt minket a helyzet saját megszokott nyugalmunkból, komfort zónánkból, egyensúlyunkból! Feszült leszel, talán depressziós, frusztrált, ideges, és talán már a tested is jelzi, valamin változtatnod kell!
Ilyenkor szoktok mondani, hogy “padlót fogunk”, és ha van elég lelki erőnk újra és újra kezdjük felépíteni önmagunkat! Életterületeink, a párkapcsolat, a munkahely, a gyerekek, a szexualitás, a gyász, a kommunikációnk, és számtalan más helyzet felhozhatja, hogy végre lekezdjünk tudatosabban figyelni és választási lehetőségekről dönteni!
Ehhez azonban gyakorolni kell némi önismeretet, önbecsülést, és önbizalomra lesz szükségünk. Ezekről azonban vajmi keveset tanítottak nekünk az iskolákban, nem tanították meg nekünk, hogyan is kell gyakorlati szinten végezni, de ma már rengeteg módszer, technika, segítő kéz áll rendelkezésre annak köszönhetően, hogy megnyíltak a filozófiai, ezoterikus és spirituális utak. Újabb megközelítéseket, nézőpontokat, rávilágításokat ismerhettünk meg, megannyi könyv és tanfolyam formájában, ami között azonban érdemes ébernek lenni, és mindenkinek a saját számára fontos esszenciákat beépíteni az életébe! Meg lehet tanulni, hogyan figyeljünk lelki egészségünkre, és fizikai testünk épségére!
Egy dolgot azonban egyre többen vélnek felfedezni!
A változtatni akaróknak gyakorlati útmutatásra van szüksége, nem pedig hangzatos ígéretekre és jól hangzó tudatossági módszerekre! Valljuk be, a tudatosság megértésének miértjei és módjai nem csak egy folyamatnak a részei, hanem mindenkinek a saját valóságában felismert lépcsőfokok, felismerések és az ehhez társuló érzések – “aha”-érzések láncolata! Sokszor ez a 220-as villámérzés döbbenti rá az embert, hogy mit és min kell változtatnia azon, hogy a padlóról felálljon és elérjen újra a tetőig! Tudatosan odafókuszálni, odatenni a napi figyelmet, gondolatot, erőt, arra a célra, amit el szeretnénk érni! Amikor felismerjük, mit lehet előző életszakaszunkhoz képest másképp, jobban odafigyelve, a mindennapok szokásrendszerén változtatva is megtenni, hogy érezhető eredménye legyen!
Tehát igaz a régi mondás, ha padlót fogsz, mielőtt felkelsz, fogj magaddal valamit, emeld fel és vidd magaddal!
Mi lehet ez? Szokták kérdezni pácienseim! És itt kezdjük el az önismereti boncolgatást, az erősségeket, melyekkel a gyengeséget emelni lehet! Hol és min lehet változtatni napi szinten, megnyitjuk a “többút” módszert! Sajnos legtöbben mindig csak egy nézőpontra, lehetőségre, megoldásra, egy konkrét eseményre rögzítik figyelmüket, ami kizárja sok esetben azt is, hogy egy egyszerűbb és könnyebb megoldáshoz, több nézőpontból való választás eredményeként jöjjenek a megoldások! A napi szintű változtatás igen fontos! Következetes önelvárással a páciens életében megtörténik egy minőségi és mennyiségi változás!
Ezen az úton kívánok segítséget nyújtani a hozzám fordulóknak!
- Komolyan gondolod, hogy változni és változtatni szeretnél?
- Hajlandó vagy megnézni végre, hogy mi az ami NEKED működik, és nem mások működtetik Benned?
- Meg szeretnéd érteni és átlátni az életedet, és visszavenni az irányításod felette? Nem elégszel meg azzal a közhellyel, hogy gondolkodj pozitívan, és már utálod, ha valaki ezzel jön Neked!
- Hogyan tudnád tudatosan élni a következő perctől az életed?
- Elvesztél a sok életmódformáló, személyiségfejlesztő változatokban?
SOHA NINCS KÉSŐ VÁLTOZTATNI! MINDEN NAP EGY LEHETŐSÉG!
Témák a teljesség igénye nélkül:
Téma: Önbizalom, önbecsülés – gyakorlatban is!
- Hajlandó vagy-e felismerni, mik a gyengeségeid és erősségeid?
- Megengeded-e végre magadnak, hogy “nemet” mondj bizonyos dolgokra?
- Milyen felismerések szükségesek ahhoz, hogy az önértékelési problémákat hasznodra fordítsd? (kövérség, soványság, céltalanság, nem érek semmit, nem kellek senkinek, stb)
- Mi kell ahhoz, hogy visszanyerd az önbizalmadat, és felvállald magad minden élethelyzetben?
Téma: Mit szeretne elérni az életben? Önismeret
- Mi kellene ahhoz, hogy tényleg tudd, mit szeretnél az életben? És tényleg Te akarod ezt?
- Mivel járulhatsz hozzá, hogy magabiztos döntéseket hozz, akár rövid időn belül újakat?
- Összhangban van-e a cselekvésed a terveiddel?
- Önbecsülés, önszeretet, önfelvállalás – kiemelt témák
Téma: Szexualitás, párkapcsolatok, gyermekvállalás
- Hajlandó vagy-e megengedni, hogy minden, ami a témábanfelszínre kerül, letisztuljon?
- Mi a testtudatosság?
- Ismerjük-e a testünk jelzéseit?
- Hogyan kommunikálunk a testünkkel és a párunkkal?
- Tabutémák?
- Önmegélés – önmegosztás a szexualitásban
- Meg nem élt szexuális vágyak okozatai
- Gyermeket szeretnének, de fizikai okok kizárásával sem sikerült még
Téma: A Nő és A Férfi – párkapcsolatok, kommunikáció,
- Mindig mások leszünk egymástól, eltérő alapvető nézőpontok
- Miért félünk a párunkkal őszintének lenni?
- Nőnek lenni egy Férfi mellett, és Férfinak lenni egy Nő mellett
- Gondolat olvasunk vagy kommunikálunk kapcsolatainkban?
- Gesztusok és kifejezések
- Szeretet, érintés, érzés – harag, düh, gyűlölet – Megoldások?
Téma: Önkorlátozó hiedelmek és hitrendszerek megváltoztatása
- Milyen szemlélet alakul ki bennünk a gyerekkorunktól kezdve felnőtt korunkig?
- Hogyan lehet felismerni és miből, ha szülői és emberi mintákat utánozunk és nem önmagunkat éljük?
- Mi a szerepe az önfelvállalásban a régi szokásai, hitrendszer megváltoztatásában?
- Hogyan írhatunk felül egy egész régi életszakaszt?
Az egy, másfél órás beszélgetések erre vonatkozóan lehetnek személyes találkozások Egerben, online messenger használatával, illetve telefonon!
JELENTKEZZ MOST, egyeztessünk időpontot!
JAKAB TÜNDI
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban
Szerző: Shiamand | 2019. szeptember 27 | Uncategorized
Hogyan halmozódik fel a stressz hatása az érzéseiden keresztül, fájdalom formájában a testben, és hogyan mutatkoznak meg az öröm rezgései?
Amikor különböző hatások érnek Téged a mindennapi életben, az érzelmi formában is megmutatkozik Benned. Erre reagál a tested azonnal, különböző élettani folyamatokat indít be a kémiai vegyületek hatására! Ezek az érzések különböző rezgéssel is bírnak! Ha ideges, feszült vagy, gombóc lesz a torkodban, ahhoz társul egy érzés a gyomrodban, ami összerándul, izmaid befeszülnek, védekezésként összehúzódsz! Rekciók láncfolyamata!
Amikor izzad a tenyered vagy lelki hatás ér, vagy amikor nem adod ki magadból a véleményedet és frusztrált leszel, megakad a kommunikációd, de ide sorolhatnánk azt is, amikor nincs kielégítve a szexuális szükséglet, és ok nélkül egymásnak esnek a párok. A hormonális hatások, az idegrendszer, a test válaszai mind-mind összefüggnek!
Brandon Bays a Jelenlétben így fogalmazta ezt meg:
„Ha egy erős érzelmet, traumát, fájdalmas emléket elnyomunk, letuszkoljuk, elfojtjuk, a szőnyeg alá söpörjük, kémiai anyagok mérhető mennyisége szabadul fel a testben, amelyek blokkolni tudják az egyes sejt receptorokat. Ez a bezáródás megakadályozza a sejt természetes kommunikációját a többi sejttel, és ha ezt a bizonyos érzelmi problémát, vagy sejtemléket hosszabb időn keresztül elraktározódva hagyjuk a testünkben, a sejtjeinkben, a sejt receptorok zárva maradnak, és megbetegítik a test adott területét.”
Sokszor azonban csak napok, hetek, hónapok és néha évek múlva jelez testünk, kinek mennyi a tűrő- és befogadóképessége, testünk ad először kisebb jeleket, rosszabb esetben fájdalmasakat arról, hogy valamit tennünk kell! Ezért kiemelten fontos az önfejlesztésben a tudatos jelenlét, figyelem, felismerés ezekre a szituációkra!
Biztos Te is tapasztaltad már, hogy különböző emberi érzelmeink testünk különböző pontjain váltanak ki hatást! Az érzelmi hatások alól senki sem kivétel! Először tudatlanul egyszerűen csak azt látjuk és érezzük, éljük, hogy éppen boldogok vagyunk, vagy szomorúak, nevetünk, vagy éppen sírunk! De nem tanítottak senki, hogy figyelj, ezek az érzelmeid, ami igen erős kihatással lehetnek lelkedre, testedre!
Amikor örömöt, boldogságot engedünk be az életünkbe, akkor az agyunk dopamint, oxitocint és szeratonint termel. Amikor viszont trauma ér minket, konfliktusban, stresszben tartózkodunk, akkor kortizol keletkezik. A kortizolról azt is érdemes tudni, hogy a mellékvese termeli, legfőképpen reggelre, segít az ébredésben, estére viszont lecsökken a termelés, ezért tudsz elaludni! Ha különböző okok miatt ez a termelés felborul (folyamatos stressz, több műszakos munkarend, gyógyszer mellékhatások, zaj, stb), akkor különböző testi tüneteket vélhetsz felfedezni!A helyes életritmus kialakításával (éjfél előtti sok alvás), étrenddel, sport, a szokásrendszerek következetes betartásával ezen tényezők csökkenhetnek!
Érdemes az ügyben elgondolkodni, hogy mi adja számodra a stressz tartalmát? Mi a reakcióképességed, tűrőképességed, minek mennyire adsz jelentőséget, vagy képes vagy már nem foglalkozni vele!
És mi a helyzet az örömmel? Megenged, hogy legyen örömöd? Mersz nevetni? Mersz boldognak lenni? Fontos, hogy mások mit mondanak Rólad? Te irányítod az életedet? Mindig tudod mit akarsz, és mersz döntéseket hozni?
Nagyon érdekes ez a finn kutatók által megalkotott érzelmi test térkép, amely jól ábrázolja, hogy különböző hatásokra hogyan reagál a fizikai testünk! Mind a stressz, mind az öröm szempontjából!
Felhalmozódás esetén a stressz kémiai következménye fájdalomként jelenik meg a testben. Az eltúlzott napirendek és szabályok, a magas elvárások, megfelelési kényszerek, komoly stresszhelyzeteket okozhatnak, melyeket azonban inkább megelőzni érdemes, mint részt venni benne! Ehhez kellő önismeret szükséges, amit folyamatosan fejleszteni lehet!
De előbb vessünk egy pillantást az ábrázolásra, és képzeld el magad különböző élethelyzetekben, amikor TE reagálsz így! Neked melyik legjellemzőbb hatásod Önmagad irányába?
Mi a fontos? Meghatározzuk, hogy az adott fájdalmat mikor érezted először, meghatározzuk mi lehet a kiváltó mentális oka, melyik személyiségjegyedben, szokásrendszeredben, érzelmi reakcióidban kell keresni a megoldásokat, mik a lehetséges utak a változtatásra, akár gondolkodásmódban, akár életmódban! A megelőzés, a lehetőségek szerinti napi feldolgozás, megoldáskeresés, hozzájárul a fájdalom megszűnéséhez, ami már lehet Számodra is megszokássá vált!
De ha már meg van a fájdalmad, az javaslom, ne hagyd, hogy a tested sokáig szenvedjen, hogy fájdalomcsillapítókon élj, hanem derítsük fel az igazi okát, legyen az fizikai vagy lelki ok.
Legfőbb célunk a lelki vagy testi fájdalmad kiváltó okának megszüntetése, és egy erősebb mentális állapot létrehozása azért, hogy további problémák ne alakuljanak ki Nálad, illetve a kapott módszereket utána önállóan is tudd alkalmazni!
Az egész testre vonatkoztatva meg tudjuk keresni a lelki traumák jelentéseit, meg tudjuk keresni az okokat, az ismétlődéseket, és azokat a nézőpontokat, amik tartós, a testi és mentális egészségben való változást tudják felszínre hozni!
Leginkább elhatározásra, szándékra van szükség! Várlak tisztelettel!
Személyes konzultáció időpont foglalása
Személyesen: Egészség Stúdió Eger
Online konzultáció: Messengeren
Írj nekem!
JAKAB TÜNDI
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Szerző: Shiamand | 2019. szeptember 27 | Uncategorized
Két dolgot tesznek meg a nők az életben! Mindent elkövetnek, hogy legyen gyermekük és azt, amikor ne legyen!
Mai cikkemben egy nagyon fontos és mindig aktuális témáról szeretném Veled megosztani a gondolataimat, de legfőképpen tapasztalataimat!
A gondolatok megosztása lehet tanult nézőpont, amikor átvesszük valakitől (emberektől, könyvből,tanfolyamról) mások életmeglátásait, életigazságait, és azt közvetítjük tovább!
Ez esetben saját tapasztalati érzéseink nem kapcsolódnak ahhoz, amit leírunk!
A tapasztalat átadása, amit sokkal jobban szeretek azonban ettől egészen eltérő, mert igazán és az életben átélt saját történetekre, valós élményekre, a hozzájuk kapcsolódó érzésekre és mindenképpen az abból levont következtetésre alapul, amiből azután eldönthetjük, hogy legközelebb adott vagy ismétlődő szituációban ugyan úgy cselekszünk-e!
A témám az Anyaszerep viszontagságai, amit nem tanítanak iskolában, hogy valamelyest fel tudjunk készülni – legalább fejben – a gyermekvállalásra! Ha újrakezdeném a gyermekeim nevelését a mai tapasztalatommal, bizony vannak dolgok, amiket tudatosabban csináltam volna, de nyilván át kell élnünk az adott életszituációkat élesben!
Legtöbb Nőben ösztönszerűen és érzelmi elvárás szintjén kialakul, hogy Anya szeretne lenni! Ezzel és a megélésével addig nincs is baj, míg Anyaként el nem megyünk egy teljesen szokatlan szerepbe! Nagyon sokat számít, hogy mit hoz az Anya az Ő szüleitől, nagyon sokszor és sokban befolyásolja a saját gyermek nevelését az, hogy a szülőket milyen módon nevelték! Fontos, hogy a szülő mennyire magabiztos, kiszűri-e az óvoda, iskola, nagyszülők, háziorvos, védőnő tanácsaiból azt az esszenciát, amit a gyermeke javára fordíthat!
Hogyan mérhető ez le? Egyszerűbb, mint gondolnád kedves Olvasó!
Az eredményhez öröm, jókedv, lendület, eredményesség és siker társul!
Amit a gyakorlatban tapasztalok lelki segítőként az az, hogy nagyon ragaszkodunk az Anyaságunkhoz, aminek később a gyermek, sőt mi önmagunk is – “áldozatul” esünk…, ha nem elég tudatos és lép ki az Anya/Apa elől! Mire gondolok? Az önállóságra nevelés, az önálló döntéshozatal megengedése a gyermeknek, a saját gondolkodásmód, életstílus kialakításának támogatása, a döntések megengedésének következtében a felelősségvállalás megtanulása, az őszinte kommunikáció!
Tényleg véletlen a pubertás, a kiskamasz és nagy kamasz korral járó lázadás? (amit természetesen ne keverjünk össze a követelőzéssel) Vajon miért alkotta így az élet, hogy ezzel a szülőknek bizony szembe kell néznie?
Anyaként ezen nagyon sokat gondolkodtam, és túl kellett lépnem az Anyaszerepem egóján! Sokszor szülőként azt hisszük, hogy inkább mi tanítjuk a gyermekeinket, holott ez a nézőpont igen csak megdőlt, mert nagyon-nagyon sok tanítást, nézőpontot kaptam a 17 éves és 23 éves fiamtól egyaránt! Valahol a születés és az önálló felnőtt élet között elveszítjük a szabadságunkat, a szuverenitásunkat. A szülők, nagyszülők, óvoda, iskola mind-mind hatással van a gyermekre és valamilyen szinten a saját irányvonalát szeretné a gyermekre rakni, korlátokba, elvárásokba behatárolni, ait a mai gyerekek nagyon nehezen viselnek. És bár ezt az élet így alkotta meg, be kell látnunk, hogy évtizedek alatt nagyon sok minden megváltozott, de igazából a szabadság visszaszerzése kezdődik meg, kinél előbb vagy utóbb kamaszkorban.
Gondoljunk csak vissza saját gyerekkorunkra, kamaszkorunkra és viselkedésünkre! 🙂 Itt tényleg érdemes megállni egy pillanatra, és saját időszakainkra visszaemlékezni! Vajon mennyi korlátot állítunk a saját gyerekeink tapasztalásába ahhoz, hogy tanuljanak, fejlődjenek mi szülők csak azért, hogy nekünk legyen igazunk???
Egy egészen apró példa: “Ne nyúlj a sütőhöz, meleg!” Igen, hozzányúl, és meg kell tapasztalja, hogy meleg, hogy tudja, legközelebb hogyan dönt! Szülőként rá kell jönnünk arra, hogy hagyni kell gyermekünket tapasztalni, hogy kialakuljon saját értékrendje, életlátása, életmódja!
Itt van például az egészség kérdése! Az egyik szülő sportol, a másik nem. Az egyik szülő alternatív megoldásokban gondolkodik, a másik hagyományos orvoslásban! A két példából a gyermek megtapasztalja, hogy számára mi a jó és elfogadható, azt az utat fogja követni! De ha bármelyik szülő erőszakolni kezdi a maga módszerét, ellenállást fog kiváltani a gyermekben!
Merre menjek?
DE fordítsuk meg az időt! Tizen, huszonéves gyerekek szülei fordulnak hozzám, hogy valami elromlott, valamit nem jól csináltak, túlontúl kiszolgálták a gyermeket, nem vonták be az alapvető házimunkába, családi életbe, mindig elvették a döntés jogát, nem hagyták elmondani a véleményét, visszahúzódó, önbizalom hiányos gyermekek kiáltanak segítségért! IGEN, mi Anyukák és Apukák is ilyen gondoskodóak és törődőek vagyunk, néha majomszeretettel, de tisztában kell lenni azzal, hogy Nekünk kell ÉLETRE nevelni gyermekeinket! Időben megtanítani őket a fogmosáson kívül a napi teendőkre, az önellátásra, önfenntartásra! Igen, tudom, hogy képesek vagyunk túlgondoskodni, de nem lehetünk önzőek! Ahogy mi kirepültünk a szülői házból, a gyermekeinknél is ez fog következni, és erre szülőként érdemes tudatosan előkészülni!
Mi az amire érdemes figyelni, természetesen a különböző korosztályoknak megfelelően?
Önállóság: mennyire engedjük meg, hogy a gyermek saját egyénisége szerint mondjon véleményt, öltözködjön már óvodás korától (nem arról van szó, hogy télvíz idején egy szál pólóban lézengjen) Mennyire vesz részt a családi életben, háztartásban – játékos formában együtt főzni, barkácsolni, porszívózni stb. Találni egy elképzelést arra, hogy mit lehet megbeszélni a gyermekkel és mi az, ami még nem tartozik rá, őszintén beszélgetünk-e vele, felnőtt problémákat ne előtte beszéljünk meg, merünk-e előttük gyengének lenni, sírni, nyújtunk-e neki egy problémájára többféle megoldást, hogy elmondhassa a Ő véleményét is, miért azt választja, támogatjuk-e elképzeléseiben? Ha a két szülő egy témában eltérő véleményen van, megadni a lehetőséget, hogy közelítsenek a megoldásban!
Hajlandóak vagyunk-e nem bejáratni vele azt az életutat, amit mi szülőként esetleg nem élhettünk meg, de vele akarjuk bepótoltatni azt, amiről lemaradtunk (sport, művészetek, szakmák)
Egyik kiemelkedő helyzet általában az általános iskola vége, amikor a gyerekek már megunják a 8 éve történő ugyan olyan impulzusokat, embereket. Ilyenkor adni kell nekik egy kis időt, és kivárni, míg középiskolások lesznek, mert ott elég sok újdonsággal fognak találkozni, ami tapasztalatok szerint nagy kihatással van az egész további kamaszkorra. Pályaválasztásnál – legyen az középiskola, egyetem- sokat találkozok olyannal, hogy a szülő dönt a gyermek helyett, ami ahhoz vezet, hogy később iskolát kell váltani!
Megmutatjuk-e nekik nagyobb korukban, hogyan lehet bánni a pénzzel, mik a bevételek, kiadások, mik a családi tervek? Be tudnak-e vásárolni, mernek-e idegennek beszélgetésbe bocsátkozni ilyenkor, kérdezni, kommunikálni?
És itt a mai kor egyik legérzékenyebb pontja, mely 180 fokos fordulatot vett a szülők gyerekkorához képest! Mikor engedjük el szórakozóhelyre a gyerekeket? Bízunk-e gyermekünkben? Fel tudjuk-e venni ennek a kornak a változásait?
És jön a barátságból lett szerelem, egyre többet nincs otthon a gyerek…és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem velünk él, és ráeszmélünk, hogy pillanatok alatt elszálltak az évek.Hirtelen rádöbbenünk, hogy nincs ránk szükség, de nem azért, mert nem vagyunk szeretve, vagy mert megszűnnénk szülőnek lenni. Egyszerűen maga az élet hozza azt a nagyszerűségét, hogy gyerekeink jó esetben teljesen önállóvá válnak!
Mit szeretnénk szülőként? Hogy egy stabil, határozott, életszerető gyermeket engedjünk ki az Életbe, aki képes önállóan megállni a helyét az életben! De akkor miért csinálják szülőként sokan pont az ellenkezőjét, hogy magukhoz kötik a gyereket? Ez bizony ragaszkodás, amivel nem teszünk túl jót a srácoknak, lányoknak!
Egyértelműen megfigyelhető, ahogy a gyermekek “leszakadnak” a szülőkről – nagyon sok szülő nem tud mit kezdeni a felszabadult idejével, hiszen a gondoskodás és törődés csökken, mert a gyerekek saját lábra állnak! Ilyenkor bizony a szülőnek megváltozik az életszakasza, életmódja, és ha igazán jót akarunk a gyermekeknek, hagyni kell őket a saját életüket élni, és jelen lenni annyira, amennyire kialakítjuk, a szülőknek pedig bizonyos szinten újra az kezdődik, ami a gyermek megszületése előtt!
Ehhez kapcsolódik egy videófelvétel, melyet élő bejelentkezésként tartottam a közösségi oldalon, ITT tekintheted meg:
https://www.facebook.com/tudatoseletagyakorlatban/videos/1088487471362471/
Életemben hálát adok az egészséges gyermekeimért, és azért a felismerésekért, amikor rajta kaptam magam önzőségemen, azon, hogy olyanná akarom formálni Őket, mint amit én szeretnék! Időben kaptam azokat a nézőpontokat, amik ezt megváltoztatták! Tudom, hogy ez olykor a szülők részéről lemondással jár, főleg ha már a gyermek kirepül, vagy legalábbis máshol tanul! De higgyétek el, megéri! Látni, hogy nélkülünk is biztonságban van, hogy elboldogul az élet nagy kihívásaiban, van erő, ahonnan meríthet, és mindig visszajöhet oda, ahol kérdezhet! Hogy ez érzelmileg minket mélyen érint? Igen! De boldoggá teszi az embert, ha gyermekeit látja felnőni, és meg kell tanulnunk utána a felszabaduló idővel jól bánni, és élvezni!
Kifejezetten fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb szülő igazán megtesz mindent a gyermeknevelés során is, hogy ez így legyen, viszont ennek ellenére mégis előfordulnak olyan esetek, amikor a szülők önmagukat hibáztatják, ha valami nem sikerül! Én hiszem és tudom, hogy minden szülő az éppen aktuális tudásához képest a legtöbbet adja, de lehet, hogy hiányoztak információk és nézőpontok, a gyakorlati tapasztalás, hogy még jobb legyen!
Sosincs késő tenni azért, hogy jól működő kapcsolatunk legyen gyermekünkkel! Egy dolog biztos, ha változtatni akarunk valamin, nem elég róla gondolkodnunk, hanem másként kell kommunikálnunk és cselekednünk!
JAKAB TÜNDI
Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens
/Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/
Masszázsmegoldások
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban
Szerző: Shiamand | 2019. szeptember 27 | Uncategorized
A kérdések és válaszok ma is aktuálisak, és a gyermekneveléshez a mai világban fontos információkat közvetíthetnek!
“Tintafolt: Szia! Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!
Jakab Tündi: Szeretettel köszöntöm az olvasókat! Jakab Tündi vagyok. Sok mindennel foglalkozom, nem is igazán kedvelem a sok címkét, amibe be lehet magunkat kategorizálni. Röviden lelki tanácsadó, személyiségfejlesztő, rajzelemző vagyok, gyermekek és felnőttek fordulnak hozzám, e mellett a keleti és nyugati masszázskultúra módszereivel segítek embertársaimnak a lelki-testi egészségük megtartásában, visszaállításában.
Tintafolt: A rovat decemberi témája az érzékek, érzékelés. Szerintem sokan összekeverik az érzéket az érzéssel. Mi a kettő közti különbség?
Jakab Tündi: Érzékelem, érzem többek között az intuíciót, az érzékszerveimmel az illatokat, ízeket, szagokat, hangokat, melyeket egy külső vagy belső inger vált ki. Hideg – meleg – erős – savanyú – édes – hangos stb. Az érzelem pedig a belső gondolati világomból jelenik meg, kapcsolódik történethez, eseményhez, emberhez. De, fogalmazhatjuk úgy is, hogy egy gondolat és az ahhoz kapcsolódó „pozitív vagy negatív” élményünk kémiai megnyilvánulása.
Tintafolt: Hallani olyat is, hogy egy gyerek nem képes valamire, mert nincs érzéke hozzá. Szerinted helyes ez a kijelentés?
Jakab Tündi: Az érzékek fejleszthetőek, ezért ebben a formában ezt így kijelenteni nem lehet. Fontos, hogy ezt ne erőszakkal végezzük. Mivel sok személyiségjegy uralkodik a gyermekeken belül is, inkább úgy fogalmaznám, hogy nem várható el minden gyermektől, hogy a felnőttek által meghatározott tevékenységre kötelezően legyen a gyermeknek érzéke. Itt az elvárásokat érdemes kivenni, és hagyni a gyermeket saját tempójában fejlődni. Fontos kiemelni, hogy mindenképp kerüljük a gyermekek egymás közötti összehasonlítását, akár testvérpárról, akár közösségben való részvételnél van erről szó. Minden gyermek egyedi, egyikük ebben, másikuk abban tehetséges, a dicséret, a megerősítés fogja a gyermeket előbbre vinni, és természetesen a jól kommunikált építő jellegű kritika. Itt az egyik útravaló lehet a befogadó szülőknek, hogy hagyjuk kibontakozni a gyermekünket, nem szorítjuk korlátok közé akár a saját, akár a társadalmi elvárásokhoz képest.
Tintafolt: Hogyan lehet fejleszteni az érzékeket egy gyermek esetében? Összefügg ez a képességgel?
Jakab Tündi: A gyermekek alapvetően jó érzékeléssel születnek, igazából a fizikai világ az, ami ezt az érzéket egy idő után elnyomja bennük. Ezt újra lehet különböző gyakorlatokkal fejleszteni, akár már gyermekkorban, játékos formában akár rajzolással, vizualizációs játékokkal, sporttal. Ha az intuíciós képességre gondolok, nagyon sokat segít már gyermekkorban is az Agykontroll alapok elvégzése gyermekek részére, mely a tanulásban is óriási segítséget jelent, ezt tapasztaltam saját gyermekimnél is. A képesség mindenkiben kibontakozhat, és összefügg az érzékkel. Erre egy példa: nagyon sok gyermek nehezen tanul verset. A memóriafogasokkal való verstanulás, vagy az, hogy a szülő elmutogat egy verset és együtt tanulják meg, később azt eredményezi, hogy ezt önállóan is tudja a gyermek használni, és nagy segítség lesz későbbi tanulmányai során is.
Tintafolt: Mit jelent, ha egy gyerek érzékeny valamire? Lehet ezt a későbbiekben korrigálni?
Jakab Tündi: Érzékeny lehet egy gyermek akkor, ha addigi élményei valamiért érintették lelkileg, és legközelebb másképpen, érzékenyebben reagál rá. Igen, lehet korrigálni, sőt meg lehet állapítani melyik volt az az életkor, amikor az első érzékenység kialakult.
Tintafolt: Van egy buddhista tanítás, mely szerint bölcsen tesszük, ha nem látjuk és nem halljuk meg a gonoszt, és nem beszélünk gonoszat. Én ezt a tanítást butaságnak tartom a mai világban, Szerintem jobb, ha nyitott szemmel és füllel járunk, és adott helyzetekben kimondjuk a véleményünket. A cikkem végén arra hívtam fel a figyelmet, hogy a bölcsesség nem a tanítás szó szerinti értelmezésében rejlik, hanem abban, hogy képesek legyünk bizonyos helyzetekhez mérten viselkedni, képesek legyünk eldönteni mit és mikor, kinek és hogyan mondunk el. Milyen korán lehet vagy kell elkezdeni egy gyereknél ennek a képességnek a fejlesztését?
Jakab Tündi: Azt gondolom, hogy fontos meghatározni, hogy kinek mit jelent, és hol kezdődik a gonosz. Véleménynyilvánítás? Ítélkezés? Építő jellegű kritika? Káromkodás? Agresszivitás? Ordítás? Legtöbb felnőtt emberen és gyermeken is észrevehető, hogy pont a szülői, óvoda, iskola nevelés miatt nyomják el magukban a vélemény bizonyos szintű kinyilvánítását, ami utána komoly önértékelési problémákhoz vezet. A világ dualitása jelen van. Mindenképpen fontos megnyilvánítani a jót és kevésbé jót is. Ennek persze meg lehet találni a különböző levezetési formáit.
A legfontosabb a szülői minta, a gyermekkel folytatott kommunikáció és párbeszéd. Amit lát a gyermek, az rögzül a tudatalattiban, attól függően, hogy később tudatos lesz-e a minta követésére, vagy átértékelésére fog megváltozni saját megnyilvánulása. Azt hiszem ez nem feltétlen egy képesség, hanem a megélése és kinyilvánítása véleményünknek. Egy idő után a szülő észre fogja venni, hogy gyermekének kezd kialakulni saját identitása ezzel kapcsolatban is. Sajnos sok spirituális tanító tanítja, hogy ne ítélkezzünk, és itt már jön a kérdés, hogy hol kezdődik a különbség a véleménynyilvánítás és az ítélkezés között. Tényleg érdemes ennek a két szónak ennyire a mélyére menni? Én azt gondolom, hogy ki kell nyilvánítani az igazságainkat, és persze ez lehet, nem mindenkinek tetszik, ezek az emberek ezt rögtön ítélkezésnek veszik. Tehát én maradnék azon, hogy mondjuk ki, és ne fojtsuk le és el a véleményünket, merjünk nemeket is mondani, megelőzve ezzel sok lelki teherből adódó betegséget.(asztma, gyomor- és epeproblémák, emésztési problémák, stb.) Fontos, hogy megnyilvánuljunk, és ne fojtsunk el magunkban semmit. Sokszor egyéni beszélgetések során megkérdezem a kliensemet, hogy mikor veszekedett, kiabált, sírt utoljára. Néznek nagy szemekkel, és van, aki bevallja, hát ő azt nem meri, mert mások mit szólnak. Ilyenkor egy kicsit felszínre hozzuk a megoldási utakat, amik kibontják a korlátokat. Kérdésedre konkrétan válaszolva, ezt már igazán a szülő egészen a gyermek megszületésekor elkezdi tudatosan, vagy tudattalanul. Az irányokon változtatni természetesen bármikor lehet. És ezt szem előtt kell tartanunk, ha boldog gyermeket akarunk felnevelni.
Tintafolt: Tény, hogy a gyerekek a legőszintébbek. Minden körülöttük zajló eseményről beszámolnak. Válhatnak ettől fecsegővé, úgynevezett pletykálkodó felnőtteké vagy idővel megtanulják, hogy nem szabad mindent mindenkinek elmondaniuk?
Jakab Tündi: A gyerekek igazán őszinték. Nem félnek attól, mint a felnőttek, hogy őszinteségükkel elvesztik a rájuk fordított szeretet, törődést és figyelmet, kapcsolatot, munkát. Bármivé válhatnak, de az biztos, hogy olyan élethelyzeteket fognak kapni, amiből kialakíthatják és megtanulhatják a saját és mások határait. A felnőtteknél sok esetben a nem megfelelő kommunikáció okozza a legtöbb konfliktust és ezekből adódó érzelmi feszültséget. Igazából bárki bármivé válhat, de menet közben változhat.
Tintafolt: Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik egy külső negatív hatás következtében megnémulnak? Nem a szó általános értelmében hanem, hogy annyira megijednek valamitől, valakitől, hogy nem akarnak, nem mernek többet beszélni. Milyen lehetséges módok vannak ennek a kezelésére?
Jakab Tündi: Legfontosabbnak azt tartom, hogy a megnémulás okát tárjuk fel, azt az okot, vagy felhalmozott ismétlődő impulzust, ijedtséget, élethelyzetet, ami a megnémuláshoz, bezárkózáshoz vezetett. Nagyon sok gyermeket a felnőttek nem hallgatnak meg, lehurrognak, és nem hagyják, hogy a gyermek a saját igazságait elmondja, közzé tegye. Óvodás, iskolás korban is előfordul, hogy egy közösségben valamiért egy gyermeket nem fogadnak be, kiközösítik. Történhet nagy lelki trauma, ami miatt a gyermek ezt választja, jelezve mindenki hagyja békén. Van olyan ismerősöm, aki inkább gyermekkorában „lesüketítette magát”, csak hogy ne kelljen a szülei veszekedését hallgatnia. Így válik egy gyermek befelé fordulóvá.
Mindenképp tényfeltárás szükséges, különböző játékok, rajzolás, színezés, beszélgetés, sportolás megnyitni a gyermeket újra a kommunikáció felé. Fontos, hogy sikerélménye legyen a gyermeknek, hogy újra értékesnek érezze magát, és fontosnak tartsa, hogy kimondhassa gondolatait, van, aki meghallgatja és elfogadja őt. Tapasztalataim szerint a legtöbbre ilyenkor azt értékelik, ha egy olyan felnőttel találkoznak, akivel tudnak játszani, aki kizárja az elvárásait, aki képes a humor oldaláról megközelítve, teljes bizalommal melléjük állni.
Tintafolt: Létezik az úgynevezett hatodik érzék, amikor valaki előre megérez valamit, ami később be is következik. Olvastam egy olyat, mely szerint a pszichológusok szerint a hatodik érzék a korábbi élmények felbukkanása a tudatalattiból egy olyan pillanatban, amikor ennek semmilyen logikus oka sincs. Neked mi a véleményed?
Jakab Tündi: A hatodik érzék, intuíció, megérzés fogalmát és létrejöttét többféle irányból megközelíti a tudomány és a spiritualitás. Az intuíció számomra az az érzet, ahol megengedjük, hogy jöjjön egy sugallat anélkül, hogy bármit is gondolnánk hozzá. Abszolút jól használható a gyakorlatban, a tanulásban, az életben. Ez a képesség is velünk születik, és attól függően kerül felszínre az életünkben, hogy megengedjük-e a megjelenését, és akarjuk-e használni. Hogy igazából honnan ered? Azt gondolom nincs ebben végső igazság, hogy honnan. Ennél sokkal fontosabb, hogy mire és hogyan használjuk. Ezt kell – lehet jól elsajátítani a gyakorlatban mindamellett, hogy a racionális énünket is tudatosan használjuk, ha szükséges. Ezek nem kőbe vésett szabályok, csak lehetőségek. Hogy ebből ki mit és mire használ, és hogyan működteti, az teljesen eltérő lehet. Egészen onnantól fogva, hogy keres valaki a városban egy terméket, de nem tudja, melyik boltba menjen, és egyszer csak egy hang a fejében azt súgja, fordulj balra, és lám ott a bolt a termékkel. De van, aki minden életterületén nagy szerepet ad az intuíciónak. A saját tapasztalat a legfontosabb.
Tintafolt: Azt is mondják, hogy a racionális gondolkodás és az intuíció ötvözése a hasznukra válhat például egy állás elfogadása előtt vagy az iskola megválasztásában a gyermekink számára. Mit üzensz az olvasóknak ez ügyben? Maradjanak racionálisak vagy hallgassanak a megérzéseikre?
Jakab Tündi: Én a hozzávetőleges középút híve vagyok, de a választás szabad. Használom mindkét utat. Iskolaválasztásban abszolút beigazolódni látszik, hogy a szülők racionális akaratát érdemes kivenni a játékból. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a saját életükben be nem teljesült utat kívánják a gyermekkel bejáratni, ezért a szülő számára megfelelő iskolába íratják a gyermeket. Ebből aztán később lesznek problémák, hiszen a gyermek lehet teljesen más egyéniséggel és életúttal fog rendelkezni, mint a szülő. Én hasznosnak tartom, ha nem legfőképpen csak iskolát, hanem tanárt választunk, az nagyon meghatározó alapokat fog adni. Érdemes pro és kontra felírni az előnyöket, hátrányokat, a képességeket, megnézni mi az, ami a választást segíti. Ha a gyermeket és a szülőt is jó érzéssel tölti el, akkor ott lesz fejlődési út a gyermeknek.
Egy fontos gondolatot engedjenek meg az olvasók: Sokan a választás felelősségétől óriási lelki terhet vesznek magukra. Akár párkapcsolati, akár egy új munkahely kapcsán, de bármilyen döntésről beszélhetünk. Ha viszont elismerjük, hogy ha valami nem válik be egyik döntésünkkel, léphetünk tovább, képesek vagyunk változtatni, újra dönteni, váltani, akkor ez a teher nem lesz többé teher. Emberek vagyunk, és a mai világban lehetőségek sora áll előttünk. Vonjuk le a megfelelő tapasztalatokat és merjünk változtatni, így a döntés terhe lekerül rólunk.
Tintafolt: Milyen más tanácsaid vannak az olvasók számára témával kapcsolatban?
Jakab Tündi: Éberséget és tisztánlátást kívánok az olvasóknak! A különböző módszerek, filozófiák, spirituális utak és az internet teljes kinyílásával szembe kell néznünk a különböző módszerek üzletpolitikai oldalával is. Ezért fontos ez a két tényező. A spiritualitás is csak egy része az egésznek, tele mesékkel, de tele használható módszerekkel. Tegyenek fel magukban kérdéseket az olvasók, ha valamit el szeretnének dönteni, hogy számukra egy adott dolog „könnyű vagy nehéz”? Mit éreznek? Mit tudnak működtetni? Ki az, aki segítségükre lehet a megoldásokat felkutatásában? Előbbre haladnak vele? És itt fejleszthető az intuíció is. Például neki való-e az a könyv, szolgálja-e a fejlődését az a bizonyos tanfolyam, találkozó, munka? Van-e öröm, szenvedély, kihívás? Mi a válasz és az érzet, ami hozzá kapcsolódik? Egyetlen, de fontos gondolat még: Szülőként nagyon érdemes arra figyelni, hogy a gyermekink mennyi mindenre tanítanak minket.
Kívánok minden kedves olvasónak örömteli napokat, és bármilyen kérdésük van, vagy más témában kérik véleményemet, szívesen állok rendelkezésükre!
Ez az interjú 2016-ban készült, amikor is felkérést kaptam a Tintafolt blog megalkotójától, Nagy Tündétől egy vendéginterjúra, köszönet érte!
JAKAB TÜNDI
Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens
/Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/
Masszázsmegoldások
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban
