Érzelmi önfelvállalás régen és ma

     Hogy miért tudok erről írni? Mert magam is végig mentem ezen a folyamaton! Hihetetlen megfelelési kényszerekben éltem fiatal nőként az életemet! Ezzel tudatosan nem voltam akkor még tisztában, nem figyeltem rá, azt sem tudtam létezik. Azt hittem természetes, ahogyan és amit csinálok, reagálok!

Később derült ki, amikor szakmailag el kezdtem ezzel foglalkozni, hogy milyen sok ember jár ugyan ebben a cipőben, és kér segítséget! Eszközöket és módszereket arra, hogyan lehet egy viselkedési és érzelmi szokásrendszert 180 fokkal megfordítani, hogyan lehet megtanulni az érzelmi önfelvállalást!

     Egész életed igazából egy érzelmi hullámvasút, olykor mélységek és magasságok végleteivel! Alapvetően kellene iskolákban tanítani, hogyan és milyen módon hatnak vissza saját magunkra az érzelmeid! Azok az érzelmek, melyek külső élethelyzetek, impulzusok, események, emberi kapcsolatok hatására keletkezik Benned, reakcióid, interaktivitásod által!

Régen egyáltalán nem foglalkozunk ezzel, azzal pedig pláne nem, hogy bizony a feldolgozatlan belső konfliktusaink eltárolódnak, és a jövőre nézve mentális állapotváltozásaidra igen komolyan kihatnak. Ez sok mindent befolyásolhat, a munkavégzésedet, napi érzelmi állapotodat, emberi kapcsolataidat, egészségi állapotodat!

     Gyerekként önfeledt felvállalásban voltál mindig, míg felnőttként ebbe a folyamatba a család és a társadalmi elvárások bele nem szólnak. Itt az volt a veszély, hogy gyermekként bár erős akarattal rendelkeztél, bizonyos korban mégsem tudtad magad igazából megvédeni, önmagadért felszólalni. Így nagyon sokszor előfordulhatott, hogy kényszerből egy belső érzelmi válságba kerültél, hiszen kívülre nem kommunikáltál, de belül forrongtál! Egy mindent megmondó és irányító családtag, vagy óvodai, iskolai, munkahelyi, de akár baráti impulzus is veszélybe sodorhatta az önérzetedet, önbizalmadat, kreativitásodat. Ennek az lehet a következménye, hogy felnőttkorban is rögzült viselkedésmintaként éled ezt! Előfordul azonban, hogy ez kezd romboló lenni! Mindaddig, amíg meg nem akarod ezt változtatni!

Az önfejlesztésben bizony az egyik legerősebb lelki tényezővé válik megtanulni azt, hogyan vállald fel a véleményedet, saját igazságaidat, és minden érzelmedet! Legyen az örömteli vagy éppen dühös! Ha hosszú évekig vagy évtizedekig elnyomtad érzelmeidet, nem mondtad ki mit gondolsz, mindent elfogadtál, lesimítottál, szót fogadtál, előbb-utóbb megmutatkozik, betelik a pohár. A lelked, a megbántott személyiségrészed nem tud többet elviselni, tetőzik, fuldoklik, ki akar törni. Legtöbb esetben ezek először apró érzelmi jelek formájában kopogtatnak, de lehetnek hirtelen fellépő agresszív, indulatos kommunikáció, érzelmi kitörés, pánikroham, melyek sokszor enyhébb kedvetlenségbe, depresszióba, kilátástalanságba, szorongásba csomagolják a mindennapjaidat!

     Fontos tisztázni, hogy az alapjaiban kiváltó okokat kell megkeresni, magának a tüneteknek a kezelése csak átmeneti, ami a testi tünetek csillapítását eredményezi. Abban a pillanatban ez persze egy nagy fellélegzés, de a fő cél, hogy az ismétlődéseket elkerüljük! Ehhez számos eszköz áll rendelkezésedre! Az okok legfőképpen visszanyúlnak a gyermekkorban Téged ért eseményekhez, traumákhoz, amire nem is biztos, hogy figyeltél, hiszen nem is az volt a dolgod.

Megoldásként természetessé kell tenni a változtatási folyamatban azt a tudatot, hogy érzelmeid úgy tartoznak Hozzád, mint a légzés! Veled van, míg élsz! A különbség annyi, hogy a légzés önmagában Van, kell! Az érzelmeidet és a velük való azonosulásodat viszont meg lehet tanulni kezelni, a felismerésektől az irányításig! Megtanulni úgy, hogy ne megfelelési kényszerek által történjen, hanem bátran, szembenézve, kiállva magadért! Beismerve, hogy emberből vagy, olykor esendő, tévedhető, hullámvölgybe kerülhető, de igazán boldog is! Felismertetve, hogy ez nagyon sok eseten egyáltalán nem betegség, hanem egy állapot! Vannak fokozati, én most arról írok, amikor ez a folyamat önfejlesztéssel megváltoztatható lelki és fizikai állapotában egyaránt!

És felmerülhet a kérdésed: Mit kell tenned még ahhoz, hogy szeressenek Téged?

Ezentúl megfelelni semmiképp, hiszen azért nem őszinte, tiszta odafigyelést, törődést kapsz, hanem megfelelsz mások elvárásainak, amiért Téged álszeretettel jutalmaznak. Itt lép be az önmegfigyelés, önfejlesztés, de legelső sorban igaz önmagad felvállalása érzelmeiddel. véleményeddel együtt! Mondhatnák azt is, hogy ha ezekkel együtt szeretnek Téged, akkor melletted maradnak, aki pedig nem, az lemorzsolódik. Lehet az családtag, barát, munkatárs, bárki! Miért? Mert már nem vagy irányítható, nem vagy manipulálható, és így elhagynak, eldobnak. lecserélnek, nem vesznek figyelembe!

Pedig csak önmagadat kezded élni, adni! Ez persze fájó lehet, hogy elmaradnak mellőled emberek, sőt kiábrándulhatsz! De ez csak egy ideig tart, mert ahogyan változol, más emberek is megismersz, akiknek az őszinteség lesz az értékrendje! Fura, de azt is berögzíthetted az évtizedek során, hogy csak kizárólag meghatározott személyektől vártad el, hogy szeretve legyél, egyfajta mentális szeretetprogramot alakítottál ki magadban, ugyan akkor, ahol pedig szívesen szeretnének, azokat a kapukat még zárva tartod! Ez egyfajta függőséget hozott létre, Te pedig harcolhattál hogy csakis attól a személytől kell, hogy szeretve légy, holott lehet nincs közös utatok együtt!

Vannak helyzetek, amikor a csalódás mélyebb, mert családilag vagy érintve! Ennek feldolgozása, és átfordítása kicsit több időt vehet igénybe, de megvalósítható! Az igazság szinte mindig előbukkan, a játszmák, hazugságok, hátsó szándékok megbuknak!

Persze megkérdőjelezheted, hogy akkor ezentúl miben hiszel?! Közhelyes, de magadban elsősorban! Teremtsd újra értékrendjeidet, állíts fel határokat, kezdj el nemeket mondani, vállald fel érzéseidet! Pisild körbe a saját kertedet! Azt engedd magadhoz a hétköznapjaiban, életed történetében, akit úgy érzel, hogy megbízol benne, aki hasonlóan (de nem feltétlen mindig ugyanúgy) gondolkodik, ahogyan Te, és nem kell a szeretetért eladnod az érzéseidet, lelkedet, testedet!

Tehát, amikor ilyen helyzetbe kerülsz, akkor az első felismerések, és érzelmi megélések után érdemes kicsit elcsendesedni, és lehetséges utakat nézni, hogyan tovább?! Ez egy folyamat, egy új életszakasz, szokásrendszer kialakulása, türelmet kíván Tőled magad fele!

   Hogyan tudok ebben a folyamatban segíteni? A megértésben, feldolgozásban, és a gyakorlati módszerek eszközeit tudom Számodra mentorálás és konzultációk formájában átadni! Addig melletted maradni, míg ezeket az eszközöket a mindennapokban gyakorlati szinten elsajátítod, begyakorlod, és hatékonyan, de főleg hosszútávúan tudod alkalmazni!

Keress bizalommal! Változtassuk meg Életed minőségét!

Jakab Tündi

E-mail: shiamand@gmail.com

Telefon: +36 20 979 36 70