Régóta dübörögnek ezzel kapcsolatosan bennem a gondolatok!
Valahogyan mindig beigazolódik, hogy hasznomra vált az a döntés, hogy a tapasztalataimmal a dolgok esszenciáit alkottam meg az életben, alakítottam ki értékrendjeimet, és ha néha le is ragadtam egy-két filozófiai nézőpontnál, saját bőrömön tapasztaltam meg olykor annak ellenkezőjét, amiért hálás is vagyok!
Végig mentem azon a folyamaton, amikor minden pozitív volt, cuki rózsaszín, ott volt a fókuszom, a gondolatom, amivel egyébként nem volt gond, egy ideig. Míg rá nem jöttem, hogy fordítva ültem a lovon. Mert az, hogy az ember tényleg csak optimista, pozitív, megoldásközpontú szemléletből lássa az életet, az még egyáltalán nem baj, sőt! De előtte bizony végig kell menni azokon az életszakaszok történéseinek megértésén, amikor nem volt minden fenékig tejföl, ahol az árnyékrészek dolgoztak, a félelem, az aggódás, az önsajnálat, a mártír én, a Jungi szerepek és következményei, és akkor még abban a korszakomban voltam, hogy szépen szőnyeg alá söpörtem őket a pozitív váltásom előtérbe helyezésével.
Aztán jöttek a pofonok, hiszen azok a dolgok, amik nincsenek feldolgozva az emberben egy bizonyos szinten, amik nem kerülnek a helyükre, nincsenek kimondva, azok egy idő után ismétlődnek, újra felszínre törnek hol kisebb, hol nagyobb intenzitással!
Amikor ez bennem alapjaiban helyére került, akkor jöttek azok a szép tapasztalások, amiket a munkám során és az életemben körülöttem élő emberek viselkedéséből, érzelmeiből, reakcióiból és az önismereti filozófiák hatásaiból láttam, nem mellékesen a szakmai vonalon is!
Mégis úgy gondolom, hogy az esszenciákat leszűrve nem vagyok elszállt pozitivista, de mindig igyekszem megoldáscentrikusan gondolkodni! Elárulom miért! Mert azok az élet helyzetek, amit tapasztalatok a hozzám fordulóknál, bizony nem egyből és azonnal feltételezi azt, hogy valaki pozitívan gondolkodjon! És nem feltétlenül azért, mert valaki tudatlan, vagy lusta!
Vannak helyzetek, amikor ütni tudnék olyankor, amikor tényleg egy trauma után, vagy egy úgy mond anyagilag szegényebb pénzügyi helyzetben valaki ostromolja a másik embert a pozitív gondolkodás hiányáért (és itt az ostromon van a hangsúly); és vannak helyzetek, amikor éppen olyan a helyzet, hogy minden összeomlik. Hogy bármennyire is akar valaki, bármennyire is pozitívan gondolkodik, olyanok a körülményei vagy olyan személyisége és rögzült érzelmi mintái jön felszínre, hogy a legnagyobb jó szándékával, akaratával sem tud lépni! Vagy olyan a környezete, ahol nem látott pozitív gondolkodású mintát, és teljesen a másik oldalról szemléli az életet! Vagy olyan mély érzelmi traumák érték (erőszak, megalázottság, stb), hogy folyamatban kell átdolgozni és változtatni!
Meg kell élni ezeket a helyzeteket is, az már a második, de jelentős dolog, hogy meddig ragadunk bele, vagy képesek vagyunk rövid időn belül tovább lépni! Az is kérdés, hogy felismerjük-e a helyzetek ismétlődését, ha ugyan abba a szituációba, konfliktusba, érzelmi csapdába esünk bele! Nos ez az, ami minden embernél más és más! Nem lehet követelni senkitől, hogy így vagy úgy gondolkodjon, egyszerűen önmagától fog impulzust kapni a változásra, mert egyszerűen elege lesz a szenvedésből, a fájdalomból, a kiszolgáltatottságból, elnyomottságból!
Néha kell egy kis hagyás, egy békén hagyás. Saját magunkat is, hogy ne legyen önerőszak! Megélni, hogy éppen semmi nem jó, hogy eleged van mindenből, és néha mindenkiből! Éld meg! Vonulj vissza, nyöszögj, hörögj, sírj, toporzékolj vagy panaszkodj és hisztizz, gubózz be! és baromira ne foglalkozz vele, ha azt mondják Rád, hogy negatív vagy! Egy idő után azt is fogod érezni, hogy igazából hány emberrel akarod a dolgaidat megosztani, kommunikálni! Hogy a minőség hasznosabb, mint a mennyiség! Ha jól csinálod, és kiadod magadból, meg fogod unni a mélypontot, és egyszer csak azon veszed észre magad, hogy már nem vágysz szomorúnak lenni!
Ilyenkor empátiával, segítő szándékkal, előbbre vivő, feltáró kérdésekkel, gyakorlati coachinggal tudok segíteni Neked!
Gondolataink és szokásrendszereink megváltoztatása egy folyamat mind mentálisan, mind az agyunkban, fizikai-kémiai szinten! Vannak olyan dolgok, amiket szinte egyik óráról a másikra képesek vagyunk megváltoztatni, mert annyira erős a cél és a motiváció, hogy habozás nélkül másképp csináljuk, amit kell! De van, amihez több idő kell! A rögzül több évtizedes mintáink, érzelmeink felülírhatóak kitartással, következetességgel és türelemmel! Az mindenképp már egy éberség, ha önmagunk vagyunk képesek a fejünkhöz kapni, és azt mondani, változtatok!
Pozitivizmusom a megoldáscentrikus reakcióimban nyilvánulnak meg leginkább!
Kérdezték már tőlem azt is, hogy mi a véleményem arról, ha valaki minden úgy mond negatívan gondolkodó ember mellől továbblép és csak örömteli dolgokkal foglalkozik! Véleményem szerint ezzel sincs baj! Ez bizony egy letisztult lelki folyamatnál teljesen normális, egy VÁLASZTÁS a mindennapokra és a következő évtizedekre nézve! Átalakulásunkkal együtt jár testi és lelki tisztulásunk, energetikai rezgésünk megváltozása, bevonzásaink! Az elénk kerülő kihívásokat jóval több nézőpontból és könnyedebben tudjuk megoldani, vagy ha kell, információt gyűjteni, segítséget kérni, hiszen a cél, egy jó megoldás megtalálása! Azzal, hogy valaki a számára negatív energiákkal rendelkező, akár örökösen panaszkodó emberekkel már nem kommunikál, nem megfutamodás, hanem egyszerű Választás ismét, tudatosság arra, kivel, mivel és mennyi időt tölt el az életéből! Nyilván mindig jönnek a megoldásra váró feladatok, vagy a körülöttünk lévő kapcsolataink is adnak elgondolkodni valót, de ezeket már teljesen más szemmel nézzük, rövidebb idő alatt vagyunk képesek megoldásokat találni!
Másik kérdésként hangzott el, mi van, ha alapjaiban véve pozitívan gondolkodik valaki, de éppen tetőzik nála pár probléma, és egyből ideges lesz, ha valaki a pozitív szót kimondja a környezetében, ezzel akár megkérdőjelezve addigi hitelességét! Ne játszunk okoskodó Istent, Istennőt! Mindig azt szoktam mondani, hogy csak azt tegyük másokkal, amit visszafele önmagunk is befogadnánk! Bárkinek az életébe toppanhat olyan dolog, és ez nem a hitelességről szól, hogy összefut minden. Ilyenkor hagyni kell egy kicsit, meg kell érni a dologra, az újra akarok változtatni érzésre, legyen az bármilyen foglalkozású nő vagy férfi!
Hogy az önfejlesztés csak egy bizonyos ideig tart? Van, akinél igen, van akinél nem! De alapjaiban véve, ha megfigyeljük, folyamatos, ha éberek vagyunk rá, de egyáltalán nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal azt kell csinálni, kialakul egy belső igény!Az önfejlesztés egy óriási kaland, vehetjük úgy, mint a saját filmünk főszerepében való utazást! Persze olykor nagyon kemények a szembenézések, a felismerések, de olykor mókás és nagyon vicces is!
Na most kiírom, amitől mindig frászt kapok “élethosszig való tanulás”. Utálom ezt a szóösszetételt! Van aki végig tanul, van, aki nem, van, akinek kell, van, akinek jó, ami van, van aki tudatos erre, van aki nem. Egyáltalán nem kell, hogy egyforma életet éljünk, és ez lehetetlen is, sőt, akár unalmas is lenne!
Tovább vinném! Tanulhatsz életed hosszáig, de ha nem használod a tudást, ha nem építed be a minden napjaidba, ha csak egy lexikon lesz a fejedben, akkor nyilván elmondhatjuk, hogy tanultál, de hogy nem alkalmaztad, vagy éppen nem tetted vele jobbá, egyszerűbbé vagy olyanná, amivé akarod az életed, az biztos. Tehát nem elég tanulni! Csinálni kell úgy és abban, amiben azt akarod, hogy más legyen az eredmény, az érzés, a következmény! És ezek között jó megállni, élvezni nyugodtan az életet, levegőt venni, és felfedezni a létezés örömét! És ha kell, úgy is jön megint az éhség, a szellemi éhség! Na de kicsit elkanyarodtam a témától! 🙂
Beszélnünk kell az internetről, legfőképpen a közösségi oldalak mindennap megjelenő posztjairól! Meg kell tanulni kiszűrni azokat az információkat, amire igazán szükségünk van, ott megállni, vagy a nélkül tovább tekerni, hogy egy percnyi életidőt raknánk bele!
Én például szeretem ott is az önfelvállalást, akkor is ha valami éppen jó számomra, de akkor is, ha valamiért egy kicsit nyúzósabb az életem. Mert az egész világ egyébként ilyen, csak mindenki mást láttat belőle, és ez nagyon sok, főleg még kezdő önfejlesztőt megtéveszt! Minden van! Öröm, eső, rosszkedv, valami nem sikerül, idegesít, a kutya, a cica, az idegesítő szomszéd, a munkahelyi káosz, sokszori újrakezdés, káromkodás, zizi emberek, és még sorolhatnám mi fér bele egy napba! Egy dolgot nem szabad elfelednünk: emberből vagyunk, mindenestől!
Szóval a választás a Tied, és ehhez legjobb, ha az ember a saját értékrendjeit kialakítja, nem elfelejtve, hogy azon bármikor változtathat igényeihez képest! Ha javasolnom kellene mivel lehet a legjobban előbbre haladni? A megoldáscentrikus gondolkodás kialakítása mind azok mellett, hogy teljes egészében felvállaljuk önmagunkat, érzelmi világunkat, azok változatosságát és emberi mivoltát ott és ahol, amit választunk! Azért, hogy ne az önpusztítás fele menjünk, hanem arra, amiért megszülettünk, az Élet oldalára álljunk! Határozd el, milyen gondolatoknak adsz teret, és ezzel a testednek is jelet!
Ha úgy érzed, hogy egy személyes vagy online lelki tréninggel, coachinggal hozzájárulás lehetek az Életedhez,
várom bejelentkezésedet! Írj nekem a közösségi oldalon, a Tudatos élet a gyakorlatban üzenetében, e-mailen, vagy keress telefonon, egyeztessünk időpontot! Egy idejében elkapott problémával egy egész káoszt előzhetünk meg!
JAKAB TÜNDI
Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens
/Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban
