A kérdések és válaszok ma is aktuálisak, és a gyermekneveléshez a mai világban fontos információkat közvetíthetnek!
“Tintafolt: Szia! Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!
Jakab Tündi: Szeretettel köszöntöm az olvasókat! Jakab Tündi vagyok. Sok mindennel foglalkozom, nem is igazán kedvelem a sok címkét, amibe be lehet magunkat kategorizálni. Röviden lelki tanácsadó, személyiségfejlesztő, rajzelemző vagyok, gyermekek és felnőttek fordulnak hozzám, e mellett a keleti és nyugati masszázskultúra módszereivel segítek embertársaimnak a lelki-testi egészségük megtartásában, visszaállításában.
Tintafolt: A rovat decemberi témája az érzékek, érzékelés. Szerintem sokan összekeverik az érzéket az érzéssel. Mi a kettő közti különbség?
Jakab Tündi: Érzékelem, érzem többek között az intuíciót, az érzékszerveimmel az illatokat, ízeket, szagokat, hangokat, melyeket egy külső vagy belső inger vált ki. Hideg – meleg – erős – savanyú – édes – hangos stb. Az érzelem pedig a belső gondolati világomból jelenik meg, kapcsolódik történethez, eseményhez, emberhez. De, fogalmazhatjuk úgy is, hogy egy gondolat és az ahhoz kapcsolódó „pozitív vagy negatív” élményünk kémiai megnyilvánulása.
Tintafolt: Hallani olyat is, hogy egy gyerek nem képes valamire, mert nincs érzéke hozzá. Szerinted helyes ez a kijelentés?
Jakab Tündi: Az érzékek fejleszthetőek, ezért ebben a formában ezt így kijelenteni nem lehet. Fontos, hogy ezt ne erőszakkal végezzük. Mivel sok személyiségjegy uralkodik a gyermekeken belül is, inkább úgy fogalmaznám, hogy nem várható el minden gyermektől, hogy a felnőttek által meghatározott tevékenységre kötelezően legyen a gyermeknek érzéke. Itt az elvárásokat érdemes kivenni, és hagyni a gyermeket saját tempójában fejlődni. Fontos kiemelni, hogy mindenképp kerüljük a gyermekek egymás közötti összehasonlítását, akár testvérpárról, akár közösségben való részvételnél van erről szó. Minden gyermek egyedi, egyikük ebben, másikuk abban tehetséges, a dicséret, a megerősítés fogja a gyermeket előbbre vinni, és természetesen a jól kommunikált építő jellegű kritika. Itt az egyik útravaló lehet a befogadó szülőknek, hogy hagyjuk kibontakozni a gyermekünket, nem szorítjuk korlátok közé akár a saját, akár a társadalmi elvárásokhoz képest.
Tintafolt: Hogyan lehet fejleszteni az érzékeket egy gyermek esetében? Összefügg ez a képességgel?
Jakab Tündi: A gyermekek alapvetően jó érzékeléssel születnek, igazából a fizikai világ az, ami ezt az érzéket egy idő után elnyomja bennük. Ezt újra lehet különböző gyakorlatokkal fejleszteni, akár már gyermekkorban, játékos formában akár rajzolással, vizualizációs játékokkal, sporttal. Ha az intuíciós képességre gondolok, nagyon sokat segít már gyermekkorban is az Agykontroll alapok elvégzése gyermekek részére, mely a tanulásban is óriási segítséget jelent, ezt tapasztaltam saját gyermekimnél is. A képesség mindenkiben kibontakozhat, és összefügg az érzékkel. Erre egy példa: nagyon sok gyermek nehezen tanul verset. A memóriafogasokkal való verstanulás, vagy az, hogy a szülő elmutogat egy verset és együtt tanulják meg, később azt eredményezi, hogy ezt önállóan is tudja a gyermek használni, és nagy segítség lesz későbbi tanulmányai során is.
Tintafolt: Mit jelent, ha egy gyerek érzékeny valamire? Lehet ezt a későbbiekben korrigálni?
Jakab Tündi: Érzékeny lehet egy gyermek akkor, ha addigi élményei valamiért érintették lelkileg, és legközelebb másképpen, érzékenyebben reagál rá. Igen, lehet korrigálni, sőt meg lehet állapítani melyik volt az az életkor, amikor az első érzékenység kialakult.
Tintafolt: Van egy buddhista tanítás, mely szerint bölcsen tesszük, ha nem látjuk és nem halljuk meg a gonoszt, és nem beszélünk gonoszat. Én ezt a tanítást butaságnak tartom a mai világban, Szerintem jobb, ha nyitott szemmel és füllel járunk, és adott helyzetekben kimondjuk a véleményünket. A cikkem végén arra hívtam fel a figyelmet, hogy a bölcsesség nem a tanítás szó szerinti értelmezésében rejlik, hanem abban, hogy képesek legyünk bizonyos helyzetekhez mérten viselkedni, képesek legyünk eldönteni mit és mikor, kinek és hogyan mondunk el. Milyen korán lehet vagy kell elkezdeni egy gyereknél ennek a képességnek a fejlesztését?
Jakab Tündi: Azt gondolom, hogy fontos meghatározni, hogy kinek mit jelent, és hol kezdődik a gonosz. Véleménynyilvánítás? Ítélkezés? Építő jellegű kritika? Káromkodás? Agresszivitás? Ordítás? Legtöbb felnőtt emberen és gyermeken is észrevehető, hogy pont a szülői, óvoda, iskola nevelés miatt nyomják el magukban a vélemény bizonyos szintű kinyilvánítását, ami utána komoly önértékelési problémákhoz vezet. A világ dualitása jelen van. Mindenképpen fontos megnyilvánítani a jót és kevésbé jót is. Ennek persze meg lehet találni a különböző levezetési formáit.
A legfontosabb a szülői minta, a gyermekkel folytatott kommunikáció és párbeszéd. Amit lát a gyermek, az rögzül a tudatalattiban, attól függően, hogy később tudatos lesz-e a minta követésére, vagy átértékelésére fog megváltozni saját megnyilvánulása. Azt hiszem ez nem feltétlen egy képesség, hanem a megélése és kinyilvánítása véleményünknek. Egy idő után a szülő észre fogja venni, hogy gyermekének kezd kialakulni saját identitása ezzel kapcsolatban is. Sajnos sok spirituális tanító tanítja, hogy ne ítélkezzünk, és itt már jön a kérdés, hogy hol kezdődik a különbség a véleménynyilvánítás és az ítélkezés között. Tényleg érdemes ennek a két szónak ennyire a mélyére menni? Én azt gondolom, hogy ki kell nyilvánítani az igazságainkat, és persze ez lehet, nem mindenkinek tetszik, ezek az emberek ezt rögtön ítélkezésnek veszik. Tehát én maradnék azon, hogy mondjuk ki, és ne fojtsuk le és el a véleményünket, merjünk nemeket is mondani, megelőzve ezzel sok lelki teherből adódó betegséget.(asztma, gyomor- és epeproblémák, emésztési problémák, stb.) Fontos, hogy megnyilvánuljunk, és ne fojtsunk el magunkban semmit. Sokszor egyéni beszélgetések során megkérdezem a kliensemet, hogy mikor veszekedett, kiabált, sírt utoljára. Néznek nagy szemekkel, és van, aki bevallja, hát ő azt nem meri, mert mások mit szólnak. Ilyenkor egy kicsit felszínre hozzuk a megoldási utakat, amik kibontják a korlátokat. Kérdésedre konkrétan válaszolva, ezt már igazán a szülő egészen a gyermek megszületésekor elkezdi tudatosan, vagy tudattalanul. Az irányokon változtatni természetesen bármikor lehet. És ezt szem előtt kell tartanunk, ha boldog gyermeket akarunk felnevelni.
Tintafolt: Tény, hogy a gyerekek a legőszintébbek. Minden körülöttük zajló eseményről beszámolnak. Válhatnak ettől fecsegővé, úgynevezett pletykálkodó felnőtteké vagy idővel megtanulják, hogy nem szabad mindent mindenkinek elmondaniuk?
Jakab Tündi: A gyerekek igazán őszinték. Nem félnek attól, mint a felnőttek, hogy őszinteségükkel elvesztik a rájuk fordított szeretet, törődést és figyelmet, kapcsolatot, munkát. Bármivé válhatnak, de az biztos, hogy olyan élethelyzeteket fognak kapni, amiből kialakíthatják és megtanulhatják a saját és mások határait. A felnőtteknél sok esetben a nem megfelelő kommunikáció okozza a legtöbb konfliktust és ezekből adódó érzelmi feszültséget. Igazából bárki bármivé válhat, de menet közben változhat.
Tintafolt: Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik egy külső negatív hatás következtében megnémulnak? Nem a szó általános értelmében hanem, hogy annyira megijednek valamitől, valakitől, hogy nem akarnak, nem mernek többet beszélni. Milyen lehetséges módok vannak ennek a kezelésére?
Jakab Tündi: Legfontosabbnak azt tartom, hogy a megnémulás okát tárjuk fel, azt az okot, vagy felhalmozott ismétlődő impulzust, ijedtséget, élethelyzetet, ami a megnémuláshoz, bezárkózáshoz vezetett. Nagyon sok gyermeket a felnőttek nem hallgatnak meg, lehurrognak, és nem hagyják, hogy a gyermek a saját igazságait elmondja, közzé tegye. Óvodás, iskolás korban is előfordul, hogy egy közösségben valamiért egy gyermeket nem fogadnak be, kiközösítik. Történhet nagy lelki trauma, ami miatt a gyermek ezt választja, jelezve mindenki hagyja békén. Van olyan ismerősöm, aki inkább gyermekkorában „lesüketítette magát”, csak hogy ne kelljen a szülei veszekedését hallgatnia. Így válik egy gyermek befelé fordulóvá.
Mindenképp tényfeltárás szükséges, különböző játékok, rajzolás, színezés, beszélgetés, sportolás megnyitni a gyermeket újra a kommunikáció felé. Fontos, hogy sikerélménye legyen a gyermeknek, hogy újra értékesnek érezze magát, és fontosnak tartsa, hogy kimondhassa gondolatait, van, aki meghallgatja és elfogadja őt. Tapasztalataim szerint a legtöbbre ilyenkor azt értékelik, ha egy olyan felnőttel találkoznak, akivel tudnak játszani, aki kizárja az elvárásait, aki képes a humor oldaláról megközelítve, teljes bizalommal melléjük állni.
Tintafolt: Létezik az úgynevezett hatodik érzék, amikor valaki előre megérez valamit, ami később be is következik. Olvastam egy olyat, mely szerint a pszichológusok szerint a hatodik érzék a korábbi élmények felbukkanása a tudatalattiból egy olyan pillanatban, amikor ennek semmilyen logikus oka sincs. Neked mi a véleményed?
Jakab Tündi: A hatodik érzék, intuíció, megérzés fogalmát és létrejöttét többféle irányból megközelíti a tudomány és a spiritualitás. Az intuíció számomra az az érzet, ahol megengedjük, hogy jöjjön egy sugallat anélkül, hogy bármit is gondolnánk hozzá. Abszolút jól használható a gyakorlatban, a tanulásban, az életben. Ez a képesség is velünk születik, és attól függően kerül felszínre az életünkben, hogy megengedjük-e a megjelenését, és akarjuk-e használni. Hogy igazából honnan ered? Azt gondolom nincs ebben végső igazság, hogy honnan. Ennél sokkal fontosabb, hogy mire és hogyan használjuk. Ezt kell – lehet jól elsajátítani a gyakorlatban mindamellett, hogy a racionális énünket is tudatosan használjuk, ha szükséges. Ezek nem kőbe vésett szabályok, csak lehetőségek. Hogy ebből ki mit és mire használ, és hogyan működteti, az teljesen eltérő lehet. Egészen onnantól fogva, hogy keres valaki a városban egy terméket, de nem tudja, melyik boltba menjen, és egyszer csak egy hang a fejében azt súgja, fordulj balra, és lám ott a bolt a termékkel. De van, aki minden életterületén nagy szerepet ad az intuíciónak. A saját tapasztalat a legfontosabb.
Tintafolt: Azt is mondják, hogy a racionális gondolkodás és az intuíció ötvözése a hasznukra válhat például egy állás elfogadása előtt vagy az iskola megválasztásában a gyermekink számára. Mit üzensz az olvasóknak ez ügyben? Maradjanak racionálisak vagy hallgassanak a megérzéseikre?
Jakab Tündi: Én a hozzávetőleges középút híve vagyok, de a választás szabad. Használom mindkét utat. Iskolaválasztásban abszolút beigazolódni látszik, hogy a szülők racionális akaratát érdemes kivenni a játékból. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a saját életükben be nem teljesült utat kívánják a gyermekkel bejáratni, ezért a szülő számára megfelelő iskolába íratják a gyermeket. Ebből aztán később lesznek problémák, hiszen a gyermek lehet teljesen más egyéniséggel és életúttal fog rendelkezni, mint a szülő. Én hasznosnak tartom, ha nem legfőképpen csak iskolát, hanem tanárt választunk, az nagyon meghatározó alapokat fog adni. Érdemes pro és kontra felírni az előnyöket, hátrányokat, a képességeket, megnézni mi az, ami a választást segíti. Ha a gyermeket és a szülőt is jó érzéssel tölti el, akkor ott lesz fejlődési út a gyermeknek.
Egy fontos gondolatot engedjenek meg az olvasók: Sokan a választás felelősségétől óriási lelki terhet vesznek magukra. Akár párkapcsolati, akár egy új munkahely kapcsán, de bármilyen döntésről beszélhetünk. Ha viszont elismerjük, hogy ha valami nem válik be egyik döntésünkkel, léphetünk tovább, képesek vagyunk változtatni, újra dönteni, váltani, akkor ez a teher nem lesz többé teher. Emberek vagyunk, és a mai világban lehetőségek sora áll előttünk. Vonjuk le a megfelelő tapasztalatokat és merjünk változtatni, így a döntés terhe lekerül rólunk.
Tintafolt: Milyen más tanácsaid vannak az olvasók számára témával kapcsolatban?
Jakab Tündi: Éberséget és tisztánlátást kívánok az olvasóknak! A különböző módszerek, filozófiák, spirituális utak és az internet teljes kinyílásával szembe kell néznünk a különböző módszerek üzletpolitikai oldalával is. Ezért fontos ez a két tényező. A spiritualitás is csak egy része az egésznek, tele mesékkel, de tele használható módszerekkel. Tegyenek fel magukban kérdéseket az olvasók, ha valamit el szeretnének dönteni, hogy számukra egy adott dolog „könnyű vagy nehéz”? Mit éreznek? Mit tudnak működtetni? Ki az, aki segítségükre lehet a megoldásokat felkutatásában? Előbbre haladnak vele? És itt fejleszthető az intuíció is. Például neki való-e az a könyv, szolgálja-e a fejlődését az a bizonyos tanfolyam, találkozó, munka? Van-e öröm, szenvedély, kihívás? Mi a válasz és az érzet, ami hozzá kapcsolódik? Egyetlen, de fontos gondolat még: Szülőként nagyon érdemes arra figyelni, hogy a gyermekink mennyi mindenre tanítanak minket.
Kívánok minden kedves olvasónak örömteli napokat, és bármilyen kérdésük van, vagy más témában kérik véleményemet, szívesen állok rendelkezésükre!
Ez az interjú 2016-ban készült, amikor is felkérést kaptam a Tintafolt blog megalkotójától, Nagy Tündétől egy vendéginterjúra, köszönet érte!
JAKAB TÜNDI
Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens
/Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/
E-mail címem: shiamand@gmail.com
Telefon: +36209793670
Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban
