Illúziók, avagy az érzések uralkodnak felettünk? -

A Tudatosság egyik legnagyszerűbb felismerése, amikor képes vagy a gondolataid, az érzéseid és azok játékát felismerni! Ezek közül az egyik legszentebb érzés a szerelem érzése! De valójában valljuk be, mindannyian talán egy látott sémát tükröztünk le eddig ezzel kapcsolatosan! Előző cikkeimben a szeretetnyelvről írtam, amihez ha jó kulcsokat találunk társkapcsolatainkban, a kémián túl, megjelenik a szerelem…..

Ismered az érzést? A Szerelem érzését! A mámorítót, elringatót, elvakítót, selymesen lágyan ringatót! Amitől úgy gondolod, hogy minden megváltozik, eltűnnek a problémák, magától nő a boldogság! A megtévesztőt, a csapdát, az önmagadtól egyik legjobban elterelő illúziót! Pedig milyen jó a mámor! Amíg tart! De hisz az ember már csak ilyen, és szerelem nélkül vajon mire mennénk? Hisz az élet mozgatórúgója! Az lök tovább, újra felébreszt a punnyadásból, a megunt sémákból, katalizátorként hat a lelkedre, hormonjaidra, testedre – váltakozó sorrendben.
Mert tudd, nem csak egyféle szerelem létezik. Nem csak a nő és férfi és a férfi és a nő! Mert, hogy itt rontjuk el, mert nem értettük és tudatlanok voltunk.

Mert a nő a férfihez, a férfi a nőhöz kötötte a szerelem fennkölt érzését! Voltál már szerelemfüggő? Vagy inkább az érzéstől függő? De aztán egy idő után valahogy minden átváltozik, szeretetté alakul, az érzés átalakul, bármennyire is szeretnéd fenntartani! Igaz, olykor feléled, mert ha a parazsat nem oltod el teljesen, még lehet belőle tűz, és ha szerencséd van. nem éget el és hamvaszt el benned minden reményt.

Sokáig nem értettem, hogy mennyi minden másba lehet szerelmesnek lenni. Nyilván itt is közrejátszott, hogy erről elég kevés emberrel lehetett beszélgetni, aki nem vágott nyakon rögtön és mondta azt, hogy ugyan menj már, nem lehet szerelmesnek lenni önmagadba, meg a szenvedélyedbe, hobbidba, házi kis kedvenceidbe. Pedig dehogy nem! De annyira be voltunk rögzítve abba az egy nézőpontba, a Férfiba és Nőbe! De aztán felébredt a megengedés, kértem az életet, önmagamat, hogy mutassa meg, mennyi féle lehet a szerelem?! Az a szerelem, amit nem mástól, hanem Önmagadtól is megkaphatsz. Az érzés, amiért este már úgy fekszel le, hogy alig várod, hogy reggel legyen, és újra kezdhesd!

Egy izgalmas könyv, egy rajzolás és mandalafestés, sportolás, egy klassz gasztro élmény, amivel kiteljesedsz, amibe beleadhatod az összes létező kreatív teremtésedet, amitől érzed, hogy igen, ez jó, ez megérte, ez feltölt és eláraszt. Persze hívhatjuk ezt szenvedélynek, és más érzés lehet, mint embertársunk iránt érzett szerelem.

De térjünk csak vissza a Férfi és Nő közötti szerelem érzésére. Vajon miért nem tudjuk hosszabb távon fenntartani – ami persze nem igaz – mert léteznek örök, el nem múló szerelmek, de valljuk be, a legtöbb átalakul, vagy véget ér. Talán mert minden izgalmas részünket megmutatunk? Mert minden kiskaput kinyitunk, ami hozzánk vezet? Feltárjuk-e személyiségünk minden kis rejtett zugát? Valószínűleg fel, hiszen idővel nem csak a csodaszép részeink, hanem árnyék részeink is bemerészkednek a nappalinkba, teret engedve saját egyéniségünk kibontakozásának. Érdekes ez, vajon miért vonulnak háttérbe a kapcsolatok első, szerelmes szakaszaiban az árnyékrészeink? Vajon lesz erre bármikor is válasz? Vagy egyszerűen az élet egy körforgás és szerelmet mindig így éljük? Talán a szerelmünk elvesztésétől való félelmünkben játszunk inkább megfelelésben, mint megmutatni igaz, őszinte részeinket, beleértve az érzékenyt, a keményet, a kevésbé jót?

És mennyiszer befejezzük és mennyiszer újrakezdjük az egészet, hiszen olykor belefáradunk, feladjuk, szinte belehalunk, bezárjuk, hét lakat alatt tartjuk, csak nehogy átéljük újra, hogy vége legyen. Ilyenek vagyunk mi emberek, imádjuk az illúziókat, aztán gyűlöljük őket, és körforgásban éljük le vele az életünket mégis. Mert a szerelem is izgalmas, várakozással teli. Igazából, amikor csalódunk egy kapcsolatban, tehát nem azt kaptuk, amire vágytunk, vagy vége a szerelemnek, akkor igazából furán reagáljuk le, mert a szerelem érzését nem akarjuk utána érezni. Holott nem is az érzéssel volt a gond, hanem a kapcsolatban romlott el valami, akár egyik vagy másik fél részéről, vagy mindketten inkább oltották a szerelem parazsát, mint fenntartották azt. Van egy örök mondás. Megszerezni könnyű, megtartani nehezebb. A szerelmet, a szerelmünket, a szerelem érzését, a szenvedélyt, az izgalmat, a jóleső lázat. Mit kell hát tennünk? Azt hiszem, az idő során mindkét fél apróságok sokaságából álló megújulásán múlik. Érdekes, sokszor hallottam, hogy egy kapcsolatban ne adjunk oda mindent magunkból a másiknak az első időszakban, mert idővel akkor nem lesz mit adni. Ebben azért van némi igazság, leszámítva, hogy a szerelemben elvakultan képesek vagyunk csak adni és adni és adni.

És nehogy azt hidd, hogy a szerelem korfüggő! 🙂 Jó érzés olykor az utcán látni idős párokat kézen fogva, akiknek a szemében látod az igazi összetartozást, az egymásba ölelkezést, a végtelen elfogadást. Akiknek már fontosabbak az együttlétek igazi értéke, túl minden személyiségjegyen, akaraton és a másik megváltoztatásán.

S ha tudod, hogy a szerelem bármikor eljöhet és bármikor véget is érhet, akkor tudatosan eldöntheted, hogy vágysz-e még rá, és mégis ha jön, megélheted megannyi minden édes pillanatát!

És hogy mi ebben a Tudatosság? Önmagunk igaz felismerése és megismerése párkapcsolataink tükrében, mert ha ez van, akkor társkapcsolataink is jóval magasabb minőségi intelligenciában tudnak tovább élni, hogy különleges kapcsolat maradjon!

Ha szeretnéd megtanulni, hogyan kell elkezdeni az önismeret tanulását, a gondolatok és érzések felismerését, ha> úgy érzed, hogy érzelmi végletekben vagy, és sokat szenvedsz tőle, várlak szeretettel személyes, vagy Skype-konzultáción!