Bevezető:

“Jakab Tündi semmiképp sem sorolható a szokványos önfejlesztők és trénerek sorába. Egyéni gondolkodásmódja kiemeli a tömegből és vonzó példává teszi azt az inspirációt, amit ő az élettapasztalatából, saját egyéniségéből ad. Az alábbi interjúra adott kimerítő válaszok bizonyítják, itt nagy energia van jelen, egy olyan egyéniség, akinek komoly mondanivalója van, és ezt kiválóan ki tudja fejteni.” Eyn

1. Arra kérlek, mutasd be mi az, amivel sikert értél el!

Első kérdéseddel beledobtál a mély vízbe, mert nem akarok közhelyes lenni azzal, hogy a siker annyira relatíve. Pedig tényleg az. Mert sikertelennek igazából sosem éreztem magam, vagy talán nem ezt a szót használtam. Nyilván mást jelent fiatalon a siker, ott egy-egy iskola elvégzése jelenti a sikert, illetve rengeteg sporteredményem volt, 12 évig sportoltam versenyszerűen. Ott igazán megtanultam a kitartást, a csapatmunkát, a bizonyos fokú fegyelmet, az egymásra figyelést. Rengeteg öröm volt benne még több munkával. A hála érzése van bennem az iránt, hogy van két csodálatos fiam, és láthatom őket felnőni.

Önmagam változásaiban egyik legnagyobb siker volt legyőzni azon tulajdonságaimat, amiben félelem, aggódás, a hiány, a kirekesztettség érzése volt jelen. Nagyszerű érzés volt például, mikor befejeztem a másokra mutogatást, amikor már nem másokat hibáztattam az életem történéseiért, befejeztem a nyávogást, a nyafogást, az önsajnálatot, és talpra álltam lelkileg egy-egy helyzetből, megerősödtem, és határozott lettem.

Megtaláltam az egyensúlyt az elszállt spiritualista, kontra hülye realista tyúk között, és elhagytam az érzelmi végleteimet. Felismerni, hogy a változás jó, és nem félni kell tőle, hanem inspirálódni, belemenni.

Sikernek nevezem, hogy kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokkal rendelkezem.

Szakmailag a legjobb érzés, amikor a hozzám fordulók élete számukra jó irányba megváltozik, és egy egész picit ennek bármivel is részese lehetek, és évek múlva is szívesen emlékeznek rám. Mindig is szerettem felfedezni egyszerűbb és átláthatóbb megoldásokat, amik rövidebb idő alatt, de mégis tartós és látható eredményeket hoztak létre az emberek életében, legyen szó mentális problémáik megoldásáról vagy fizikai testük megerősítéséről.

Sok apró siker és nagyobb öröm kíséri az embert különböző életszakaszaiban, és ezt jó felismerni, és értékelni, legyen az bármelyik életterület, és ezzel én is így voltam! Viszont egyértelműen megfigyelhető, akár magamnál vagy a klienseimnél, hogy az évtizedek múlásával a siker fogalma mögötti tartalom átértékelődik. Ma már minden apróság örömmel tölt el, ami egészen onnan kezdődik, hogy imádok reggel felébredni és a hajnali madárcsicsergésért hálát adni.

Természetesen munkámban abszolút csak azt fogadom el eredményességnek, ha a hozzám forduló ember életminősége felismerései és döntései alapján, pozitív irányba fordul, amihez természetesen az Ő munkájuk is kell. Újra felfedeztetni az életet, az élet értelmét és szépségeit olyan emberek életében, akik valamiért megrekedtek, megszomorodtak és bezárkóztak nagy felelősség, de csodás lehetőség is.

A Tudatos élet a gyakorlatban közösségi oldalam létrehozása szívem egyik csücske lett, és boldog vagyok, hogy egyre többen olvassák és főleg alkalmazzák az írásaimban, videóimban lévő hasznos tanácsokat.

Most készülő gyakorlati útmutatásokkal teli könyvem adja az egyik kihívást, mely az önismeretről, a tudatosságról, az egyéniség kialakulásáról szól rengeteg gyakorlati példán és feladaton keresztül. Ezt összerendezni, átláthatóvá tenni és természetesen minél több érdeklődőhöz eljuttatni nagy kihívás.

 

2. Meséld el, hogyan jutottál el idáig!

Több évtized, nagy kihívások, még nagyobb felismerések, lázadások, önelfogadások sorozata. Önbecsapások felismerése, naivságom felszámolása, az egóm megzabolázása. Megértés, lecsendesedés. Milyen érdekes, hogy azok, akik segítővé válnak életük során, legtöbbször korai életszakaszukban átélnek valami nagy traumát. Velem is így volt, 18 éves voltam, mikor édesapámat elvesztettem. Mondhatni hirtelen felnőttem, persze később kiderült mégsem, de akkor felfordult az egész világról alkotott képem, keserű ébredés volt. Elértek a lelki problémák után a testi tünetek, ami nyilván pszichés eredetű volt, és akkor kezdtem el ezt az utat.

 

Sokan segítettek nekem, ebből kedvet kaptam, hogy én is is idővel másoknak segítsek, alternatívákat nyújtsak, és az akkor még irodai munkám mellett elkezdtem tanulni. Ebben szerepelt minden olyan komplex képzés, ami a lelki-szellemi tanítással, az önismeret és emberismeret mélységeivel, illetve a keleti és nyugati kultúrán keresztül a holisztikus filozófiai szemlélettel, masszázzsal és az emberrel, mint egésszel foglalkozik.

A természetgyógyászat, az önfejlesztő, személyiségelemző tréningek sorozata, a pszichológiai elemzések, az energetikai gyógyászat, a sok könyv és a szembejövő emberi kapcsolatok mind, mind segítettek felfedezni, hogy valahol ki is vagyok én, akiről az előtt nem tudtam. Felfedezni, hogy a elzárkózott világomat megnyitva milyen színes, egyedi, változatos és meglepő is tud lenni ez a világ.

Egyre jobban törekedtem arra, hogy átlássam, hogyan, mitől működik az ember, mi okozza a konfliktusokat, hogy miért úgy működnek az emberi viselkedésformái és reakciói. Az határozott elképzelésem volt, hogy bármilyen segítő munkát csak akkor kezdek el, amikor már hozzávetőlegesen a saját dolgaimat rendbe rakom, de tisztában voltam azzal, hogy a folyamat nem áll meg, és tanulni fogok még nagyon sokat. Így is lett. Az embert, mint mindig is egészet szerettem volna segíteni, lelki-testi összefüggéseiben feltárni, hogyan lehet egy-egy élethelyzetet előbbre vinni a különböző életterületeken, érintve a lelki-személyiségelemző és a fizikai egészség megnyilvánulásait.

Határozott céljaim voltak, miközben rájöttem, hogy a legfontosabb az, hogy a tanultakat azonnal el kell kezdeni alkalmazni az életben, mert csak az vezethet változásra. Hiába van egy mag a kezünkben, ha nem ültetjük bele a földbe fejlődni, növekedni! Bele kell menni a tapasztalásba, az élményekbe, és onnan választásokat hozni, merre tovább.

Ugyanakkor az egyensúlyhoz hozzátartozik, hogy meg kellett tanulni csendben is maradni, és éppen nem csinálni semmit. Az önismeret, a felismerések óriási csodái és egyben kihívásai voltak életemnek. Ezt első sorban a saját életemben kellett megváltoztatni, hiszen így tudtam a nézőpontokat szemléltetni másoknak is.

Rengeteg, több ezer kliens fordult meg nálam, sok előadásra kértek fel, ami egyre jobban erősített a kommunikációban, és én is folyamatosan tanultam közben. Ilyen például az online marketing, amit előtte fénytávlatoknak éltem meg, de két évig volt szerencsém tanulni és azóta tanítani is. Beleszerettem, és nagyon élvezem, hogy ezzel is hozzájárulhatok sok-sok ember ismertségének és bevételének növekedéséhez. Érdekes, hogy voltak időszakok, amikor úgy éreztem, hogy a segítő munkámat befejezem és más, új területet kezdek el, de akkor már felismertem azokat a jeleket, amik jelezték, hogy bizony, nekem ezt folytatni lehetne, és már a kliensek között egyre több volt, aki tudatos, és akarta a változtatást. Érdemes egyébként az önfejlesztő úton megfigyelni, ahogyan az ember változik, tudatosabb lesz, valamilyen szinten kicserélődik az ismeretségi és vendég köre is.

 

3. Szembesültél azzal életed során, hogy olyan egyéniség vagy, aki különbözik a szokásostól? Hogyan kezelted?

Igen, abszolút szembesültem, hogy egy kicsit kilógok, hogy lázadok, hogy különc vagyok, és először ez bezártságot eredményezett nálam, hiszen eltért az életről való meglátásom a társadalmilag elfogadott gondolatoktól, ahogyan a kérdésben megfogalmaztad, szokásostól.

Természetesen ezt először nem tudja kezelni az ember, főleg ha más embereknek meg akarunk felelni. Szüleinknek, a környezetnek, barátoknak, és persze jön a kérdés, de ki mit fog szólni, ha abszolút eltérő valamiben egy különc meglátása és képes nagyon sok nézőpontból rálátni egy helyzetre. Ami után rádöbbensz, hogy nem vagy különc mégsem, csak az alkalmazott tudás segít sok nézőpontból látni és élni az életet. Először elfogadtam, hogy mindenki más, és mindenki egyedi, mindenki más élettörténettel, sorssal, neveltetéssel és még sorolhatnám mennyi külső tényező által létrejött magatartási és viselkedési formákkal, amiből ráadásul minimális az övé, a legtöbb inkább szerzett forma. Elfogadtam, hogy minden embernek más az útja, így az enyém is, és alakíthatom bizonyos körülmények között. Szülőként ez nagyon fontos, hogy felismerjük, saját gyermekeink is teljesen egyedi lények, nem kell, hogy kövessenek minket, és óriási tanítók. Idővel felfedeztem, hogy olyan képességeimet voltam képes felhozni, ami nagyon kevés embernek adatik meg életlátásban, gondolkodásmódban, intuícióban, energiában. Erről nagyon sokáig nem is beszéltem senkinek, nem akartam, hogy bekategorizáljanak vagy hogy magyarázkodnom kelljen. Ehhez olyan élethelyzeteket, embereket kaptam magam mellé, akik mellett megtanultam, hogy mind fizikai szinten, mind lelki-szellemi szinten is illik az emberek privát szféráját tiszteletben tartani, és meddig lehet – érdemes segíteni valakinek.

 

 

És hogy mitől egyéniség valaki? Szerintem önmagához képest. Attól a ponttól kezdve kezd azzá válni, ahogy elindul az önfelfedezés útján, és lebontja magáról az egész világot, amit egy-két-három vagy négy évtized óta magán hurcol, beleértve saját magát is. Társadalmi, szülői, iskolai, baráti mintákat, viselkedési szokásokat. Van egy nagy tévedés ebben, sokan azt hiszik, hogy csak rossz mintát hoznak, holott ha jól  meggondoljuk pontosan a “rossz” dolgok látása segít, hogy mi választhatunk más megoldásokat.

Rengeteg jó dolog is velünk jön ezen az úton, itt azt érdemes felismerni, hogy van választási lehetőségünk, és hogy ezzel bizony élni kell. Felismerni mi tartozik igazán hozzánk, és mi már nem. Ezeket a nemeket pedig nyugodt szívvel kell magunk mögött hagyni, akár szokásokat, megfelelési kényszereinket, félelmeinket, és bizony embereket is.

Egyébként had említsem meg itt, hogy mennyire fontos a szülők szerepe a témában! Amíg hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, amíg a gyerekeinket azzal tuszkoljuk, hogy bezzeg az a másik gyerek így meg úgy, akkor jön el a pont a megfelelési kényszerekbe történő sodródásba. Nagyon figyeljünk erre! Nem kell hasonlítgatni magunkat, nem másoknak teljesítünk, csak magunknak. És a bizonyítási kényszerrel is ugyan ez a helyzet. Erősek vagyunk, meg akarjuk mutatni, hogy mi tudunk és képesek vagyunk tűzön-vizen át, aztán összeomlunk, mint egy bábu, mert éppen mégsem.

Legtöbbször külső visszajelzések alapján kezdem el gondolkodni azon, hogy egyéniség vagyok, aki egyedi módon segít embereknek is. Az egyéneknek feltett kérdések, a szeretet teljes elfogadásban történő jelenlétek, a kisugárzásom, az energiám felkeltette az érdeklődést, amit persze a helyén kellett kezelni az egómnak. Módszerem alapvető lényeges pontja, hogy ne akarjuk saját formánkra átalakítani a hozzánk forduló embert. Be kell valljam, kifejezetten gyűlölöm azt a rengeteg manipulatív marketinget, posztot, ami megmondja a tutit. Mindenkinek más a tuti! Más a boldogság, más a siker, más ….. mások vagyunk. És mivel ezt a szabadságot meghagyom ügyfeleimnek is, mindig visszaigazolódik, hogy a pénzen, boldogságon, sikeren felül két dologra vágynak nagyon az emberek. A szabadságra és életenergiára, persze ha már meg van az egészségük.

Na most az a kérdés, hogy a saját mentális forrásaik, tudásuk, bennük lakozó személyiségjegyeik által lehetővé tudják-e tenni önmaguk számára, hogy ezt meg is teremtsék. Ha éppen nem, és valamelyik életterület elakad, vagy esetleg több, mert ez olykor egy láncfolyamat, akkor keresnek meg. Egyre többen rájönnek, hogy segítséget kérni nem szégyen, sőt, nagyon is tudatos lépés ahhoz, hogy tudatosabban éljünk. Én is életem során sokszor kértem segítséget, amit meg is kaptam. Amit sokan örömmel fogadnak egyébként az, hogy tisztelik, hogy semmilyen irányzathoz nem köteleztem el magamat, pontosan a szabadságom megtartása érdekében. DE! Minden olyan dolgot, tanítást, módszert, esszenciát kivettem belőlük, ami a mindennapi életben, gyakorlati szinten hasznosítható és baromi hálás vagyok érte!

Szokták kérdezni, mi az ami mégis legközelebb áll hozzám, akkor arra azt mondom, hogy egy életfilozófia, a buddhizmus, ami nagyon érthető, emberi módon megfogalmazza emberi dolgainkat, illetve a jungi filozófia, mint mély önismereti elemző módszer. A három évtized alatt rengeteg mindent tanultam, tapasztaltam, párhuzamosítottam életemmel, és leszűrtem azokat a dolgokat, ami egyszerűbbé, ugyan akkor érthetővé, nyugalmasabbá, szabadabbá és főleg egyedivé teheti egy ember életét!

És amikor teljes önelfogadásba kerülünk azzal a feltéttel, hogy saját változásunk is örök, és nyitottak vagyunk további felismerésekre, akkor már nem is kell kezelni a különcséget!

 

4. Hogyan próbálsz, vagy tudsz kitűnni a sok-sok motivációs tréner, előadó és tanácsadó közül?

Elsőre az jutott eszembe válaszként, hogy kell-e kitűnni, és ha igen, mennyire, mi lenne a célja önmagamon belül ennek ? Mivel van szerencsém online marketinget is tanítani, így nyilván a marketing egyik alapelve az, hogy legyen meg a réspiac, és adjunk olyat, amit senki más nem. Ugyan akkor ez az összehasonlítás más trénerekkel, előadókkal egy kicsit tévútra viheti az embert, legfőképpen azért, mert mindenki máshogyan egyedi, más módon tanít.

Amivel talán felhívtam magamra a figyelmet, az a teljes és nyílt önfelvállalásom, amiért egyébként ma nagyon sok ember dolgozik önmagán belül, hogy ezt elérje. Ami a módszeremet illeti, bevált, és pozitív visszajelzéseket kaptam róla az az, hogy nem a saját 30 éves tapasztalatomat és életmeglátásaimat akarom rányomni másokra, illetve nem külföldi előadók vagy trénerek másolata vagyok, hanem egy esszenciát szeretnék közvetíteni.Egyértelműen olyan kérdéseket teszek fel, amire a választ sem én fogom megadni, hanem a tréning résztvevője. A pozitív visszajelzés számomra mindig és csak is abban mérhető és fogadható el, ha a hozzám fordulónak fizikai szinten is szemmel láthatóan minőségileg jobb irányba változik meg az élete, legyen szó bármelyik életterületéről.

Számomra kifejezetten fontos, hogy eloszlassuk azt, hogy egyéniséggé, egyedivé válni nem mást jelent, mint csak pozitívan gondolkodni. Nem szabad elfeledni emberi mivoltunkat, a frusztrációkat, félelmeket, a fel nem dolgozott traumákat. A new ages módszerek legtöbbje ki akarja forgatni emberségéből az embert. Nem fog sikerülni.
És itt fontosak a saját tapasztalataim. Véleményt mindig ebből írok, mondok akár írásaimban, videóimban, és készülő könyvemben is, önmagamat ettől érzem magam hitelesnek. Nem vagyok híve a könyvből való, egy sémára kitalált módszerek tanításának, mert pontosan ettől lesz egy tanítás is egyedi, ahogy az egyén egyedi. Hogyan is gondolhatjuk, hogy egyetlen módszer minden embernek megváltást hozhat?

Az elmúlt 30 évben rengeteg módszert kipróbáltam az önismereti utamon, vonzottam be rengeteg spirituális csapdát csak azért, hogy felébredjek. Némelyik nagyon mélyre vitt, mert a dolgoknak többféle értelmezése van, és sokszor olyannal azonosultam, ami nem szolgálta a javamat. Például az ego értelmezése nagy lecke volt számomra. És ebben a középút az, amit érdemes nagyon átgondolni. Mert a határozott döntésképes egóra is szükségünk van, és arra is, hogy néha csendre intsük. Utólag értettem meg az életemben, hogy miért adtam az első weboldalamnak az egyensúlyteremtés címet, azért, hogy önmagamon belül ezt megteremtsem, és ahogy ez sikerült, akkor jött a saját névvel megalkotott oldal. Ami számomra egyértelművé vált, az az, hogy az emberek megelégelték az elméleteket, megelégelték, hogy egy élethelyzetben csak körbe-körbe járnak, mint hörcsög a mókuskerékben. Gyakorlati útmutatásra van szükségük, csak akkor változik valami, ha fizikai szinten másképp csinálnak valamit, illetve kevésbé csinálnak valamit, ami már sok volt… De ehhez tényleg akarni kell. Nyilván következő kérdés lehet, hogy de mit és hogyan! Itt jövök a képbe a kérdéseimmel, ahol megvilágítjuk azokat az utakat, mert az embereket nem meggyőzni kell saját igazságainkról, hanem megérteni, és utakat mutatni, amikből valaki már képes is azonnal választani, és a megvalósítás szintjére lépni. Nagyon fontos, hogy nem én mondom meg, merre menjen, hiszen nagyon sok embernél megfigyelhető a döntésképtelenség és a felelősség felvállalásának hiánya. Emlékszem az önismereti utamon milyen gyakran kiabáltam el magam, hogy de valaki mondja már meg, hogy kell ezt csinálni, és nem csak beszélni róla. Ekkor fogadtam meg, hogy én így fogok segíteni az embereknek, hogy a valóságban is történjenek változások, és ne csak megmaradjon egy tanfolyam vagy egy könyv szintjén lévő elméletnek.

Egyébként bármennyire is néha vérre menő élethelyzetekben kell dönteni, ha beleviszünk humort is a beszélgetésbe, rájönnek a kliensek, hogy amit eddig életbe vágó problémának hittek, azt sokkal könnyebb megoldani. Csak kell egy megengedés a megvalósulásra, és nem ragaszkodni szerepeinkhez, álarcainkhoz, játszmáinkhoz. Azt kell eldöntenünk, hogy saját életünkben vígjátékot akarunk játszani vagy drámát?!

 

5. Mit tartasz a legfontosabbnak az életben?

Ez a fontossági sorrend szerintem mindenkinek az életében a különböző életkorhoz kötött szakaszaiban változik, és bizony átértékelődik, mint a sikerrel kapcsolatos nézőpontnál volt. Egyértelmű, hogy az egészség a legfontosabb. Ha az megvan, bármit képes vagy megteremteni, a saját hozzáálláson múlik minden. Olyan információáradat van a világban, hogy minden adott a fejlődéshez, tanuláshoz!

A nyugalom és béke nagyon fontos, abból lehet kreatívnak lenni, alkotni, teremteni, és ha még mindez párosul egy energikus adottsággal, akkor azt hiszem minden adott az élethez! Hogy ez így túl egyszerűnek tűnik? Készülő könyvemből pont írok erről, arról, hogy az emberek annyira hozzászoktak a bonyolultsághoz, hogy olykor el sem tudják képzelni, mennyire egyszerűen meg lehet oldani egy adott problémát. De üzenem, ne add fel!

6. Mi életed legnagyobb tanulsága?

Nehezet kérdeztél, mert rengeteg volt a mélységtől a magasságig, míg egy viszonylagos egyensúlyt voltam képes kialakítani életemben. De ha nagy tanulságokról van szó, akkor mindenképpen a felszámolt önbecsapásaim. Ezek annyira félre tudják vinni az embert mind gondolkodásban, mind hitrendszerben, hogy felér pár pofonnal. Fel kellett ébredni az álmodozásból, a minden és mindenki jó ezen a Földön hitrendszerből, aztán lerakni a megmentő és jó kislány szerepeimet, a megfelelési kényszereimet. Mert az ember nagyon sok módszert képes kreálni, hogy szeretve legyen, hogy el ne veszítsen dolgokat, embereket, a törődést, és bizony a mátrixon túlmutató energiáért is folyik a harc. A másik nagy tanulság a befolyásolhatóságom felszámolása volt következményként.

Egyszerűen észre sem vesszük, amikor a vágyaink, a megvalósítandó akár üzleti vagy magánélet terveink hevében és szenvedélyében kiszolgáltatottá és befolyásolhatóvá tesszük magunkat. Igen, ez az önismeret egyik beismerő állomása kell legyen, amikor valaki felismeri, hogy tulajdonképpen önmaga az oka egy kialakult helyzetnek, a többiek csak szereplők a megértéshez.

Tanulságos volt, mikor valakibe vakon hittem, követtem, elhittem mindent, amit mondott, mert érzelmi végletekben éltem és nem láttam a fától az erdőt, de persze egy idő után kaptam olyan leckéket, ami ebből is kihozott. Pontosan eljutottam arra a pontra, hogy vajon hogyan válhatok én egyedivé, amivé akartam, ha követő maradok hosszú távon. . Nyilván nem arról van szó, hogy ne legyen akár a fiataloknak is, egy példaképük, vagy valaki, aki tanítja őket, terelgeti őket, csak észre kell venni, amikor már le kell válni. Ez olyan, mint ahogyan a szülőktől kirepül a gyermek, ha felnő, saját útját kell járnia úgy, de mellette mindig számíthat a szülőre, de csak ha kéri.

A tanítvány tanuló kapcsolat is egyébként ilyen, útjára kell engedni a tanítványt, miközben szem előtt kell tartani, hogy itt a tanulási folyamat kölcsönös volt, nem csak egyoldalú. Ehhez természetesen alázatra van szükség. Nagyon tanulságos volt a spirituális utam. Nem szabad azt hinni, hogy az egy megváltó külön világ. Egyébként nagyon sokat lehet tanulni általa, sok olyat, amit alapvetően tanítani kellene az iskolákban, mint például az egész napi rohanás után egy lenyugtató meditáció, de ez csak egy apró cseppnyi példa a tengerből.

 

 

7. Mi az üzeneted, a küldetésed, vagy amit képviselsz a világban?

Azt hiszem az jobb megközelítés és elfogadhatóbb számomra, hogy mit képviselek. Az egyszerűséget, az átláthatóságot, a megértést, a szeretetet, a szabadságot, örömöt és legfőképpen azt, hogyan lehet az életet tudatosan a gyakorlatban élni, és alkalmazni mindazt a tudást, amit magunkhoz veszünk. Átadni azoknak ezt, akik nyitottak, befogadóak, és erre szeretnék vinni az életüket. Beleértve ebbe a fiatalabb korosztályt is, hiszen nagyon sok fiatal tudatos embert ismerek a gyermekeim révén, akik olykor sokkal határozottabbak, mint a középkorosztály. Mi előtt még bárki azt gondolná, hogy ájtatos manó vagyok, nem. Csak már nem választom a konfliktust, nem választom a feszültséget, a vitát, nem választom a panaszkodást és azokat az embereket, akik még ebben szeretnek élni. De igen, kimondom, amit gondolok, szoktam káromkodni, és tudok amazon lenni és anyatigris is! Nagyon fontos volt meglátni, mit nem akarok, mert ebből kiindulva tudtam, hogy mit is akarok valójában! A felismerés, hogy mindig választhatunk és dönthetünk, hogy jogunkban áll, erőt ad ahhoz, hogy e mellett ki is tartsak, hisz tudom, melyik választásom hozzávetőlegesen hova vezethet.

 

8. A mai végtelenül sok önismereti, motivációs, életmódi és önmegvalósító információáradatban hogyan választod ki a “megfelelőt”? Mit tanácsolsz ezzel kapcsolatban másoknak?

Őszinte leszek. Én már nem keresek ilyet. Egyébként saját magam számára lennék legjobban hiteltelen, ha ennyi évtized tanulása után még mindig magamon kívül keresném a megoldásokat. Azonnal önelemzést csinálok, amint belekerülök egy számomra nyugtalanító helyzetbe is, és megnézem, hogy lehet azt a lehető legjobban megoldani az adott napon. Amikor jön egy kihívás az életembe, akkor a meglévő tudásomat hasznosítom, vagy elém tesz az élet egy embert, egy helyzetet, amiből meg tudom oldani azt. Én például ha beleszaladok egy öncsapdába, akkor képes vagyok azonnal az elmémet megállítani, megfigyelőként kívülről nézni akár magamat is, mire kell figyeljek, mit tehetek, hogy a helyzet megváltozzon. És olykor nagyokat nevetek magamon, hogy lám-lám, legközelebb tessék jobban odafigyelni, a legnagyobb nevetések olykor az embernek saját magán történnek.

Egy biztos, mindig nyitottnak kell lenni, a megoldás végtelen helyről érkezhet, amiből újra és újra tanulok én is. Egyébként ezt nagyon kikiáltom mindig a világba, hogy emberek, tessék nevetni, tessék játszani, tessék lazítani!

Egyébként másokra vonatkoztatva egyben biztos vagyok. Több ezres tömegek motiválása sosem fog az önismeret mélységéről szólni. Nyilván itt az egyéni véleménye mindenkinek más lehet. De erre sajnos vagy nem sajnos visszaigazolások vannak. Belegondolni sem jó, hogy agyon akarják motiválni az embereket, miközben még a traumáikat magunkban hordozzák feldolgozatlanul, önismeret nélkül. Fiatalok belehajszolása a motiváció címkéjén keresztül a pénzsiker világába, szintén veszélyes!

Én az embereket egyediként csak úgy tudom elképzelni fejlődni, változni, ha a tömegről – legalábbis egy időre – leválnak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy valaki nem lehet egy örömteli, szabadságot, szeretet igazából adó és egymást segítő, sőt önmagával akár szembe is állító közösség, csoport tagja. Sőt, ha a fizikai életmódváltást hozom fel példának, a közösségben elvégzett például sportolás vagy étkezési szokásrendszer megváltoztatása mindenképpen hamarabb végbe megy, mint egyénileg. A húzóerő és a bizonyítási vágy sokat segíthet. Mentális, lelki-szellemi téren már jóval gyakrabban javaslom az egyéni utat. Az önmegfigyelés, a viselkedések és érzelmek megértése, az ego helyén kezelése az első feladatok között van ezen az úton.

Mutatom azt az utat, hogyan tud valaki önmaga és mások megfigyelőjévé válni, ezzel nagy fokú éberségre szert tenni. De itt kiemelem a szabadságot, ami azt jelenti, hogy az egyén önmaga képére tud változni, fejlődni, ki tudja alakítani saját szokásrendszereit, és főleg értékrendjeit úgy, hogy nem kötelezik semmire, sem egy energetikai irányzat, sem egy vallási filozófia, sem egy önálló tréner, guru, edző, aki inkább magához akarja kötni a tanulni vágyót, mintsem egyéni útra bocsájtani. Először érdemes megnézni, hogy valaki miben kíván változtatni, lehet változtatni életmódon, gondolkodásmódon, szokásrendszeren, mindenen, ami egy jobb közérzetet, egy felszabadult életet hozhat. Megnézni, eddig miben hitt és az hova vezetett. Hajlandó-e változtatni ténylegesen, vagy csak beszél róla, ez gyorsan lemérhető egyébként. A következő lépésben egy sorrendet is kialakíthatunk, ami nem azt jelenti, hogy az menet közben nem fog változni. Ha több életterületen szeretnénk változást, akár munkahely, kommunikáció, emberi kapcsolatok, pénz, párkapcsolat, szexualitás, minden összefügg, de érdemes egyesével elkezdeni.

Az információszerzés hasznos dolog, ébernek lenni arra, hol van az, amikor valakire az érzelmein, a problémáin és a megvalósítandó vágyain keresztül akarnak hatni, csak hogy részt vegyen egy tréningen. A kevesebb néha több. A legfontosabb dolog, hogy egy könyv elolvasása, egy tréningen való részvétel, vagy egy személyes konzultáció után mi történik, vagy történik-e egyáltalán változás? Ha nem, akkor valamit vagy nem tudunk alkalmazni a gyakorlatban és segítséget érdemes kérni, vagy nem jó helyen járunk az információért. Bizony ma ezek elég borsos árba kerülnek. Vannak nagyon jó tréningek megfizethető áron, ahol tényleg nem a csoportos megváltás a lényeg, hanem az egyén fejlődése!

Sajnos sok embernek még ma sem önismeretre van szükségük, hanem két nap alatt csodára. Módszerekre, technikákra, ami majd mindent feldolgoz bennünk, megértésre talál és átreformálja az életüket a nélkül, hogy tenni kelljen érte valamit. Ez nem vezet sajnos sehova. Csak a mázos felszín. Fontos megemlítenem, hogy itt is a végletekkel van baj, amikor valaki beleragad a múltja elemzésébe és évekig mást sem csinál, vagy csak a jövővel foglalkozik, mikor a jelenje sem tiszta. Ebben megtalálni az egyensúlyt úgy, hogy közben ne menjen el mellettünk a saját életünk, az a kihívás, de megvalósítható!

 

9.Beszélnél a spiritualitás és az önfejlesztés kapcsolatáról?

Mindenképpen fontos, hogy ezt a két fogalmat mindenki önmaga számára tisztázza, hogy mit jelent. Az én mentális utam az önfejlesztéssel kezdődött még a 90-es évek elején, és egyértelműen szükségem volt a spirituális részének megtapasztalására ahhoz, hogy kivonjam belőle azokat a hasznos esszenciákat, tanításokat, melyek alkalmazhatóak a hétköznapi életben, és elfelejtsem azt, ami csak mese.

Abban az áldásban volt részem, hogy mindenféle külső módszer beavatása nélkül tapasztalhattam meg és tanulhattam meg, hogyan kell jól bánni az energiával, mint a test-lélek-szellem számára ezen létezésben legfontosabb elemmel.

Ezen az úton az ember nem egyszer ébred fel új felismerésekre, nem kétszer lesz fejhez kapás, hogy Atyavilág, ha ezt eddig tudtam volna és változtattam volna …. nagyon-nagyon sokszor. Például itt vannak a különböző „kontroll” nevű dolgok. Nyilván van, amit érdemes kontrollálnunk, különben kiadnánk a kezünkből az irányítást, de vannak olyan élethelyzetek, amiben már kénytelenek vagyunk a kontrollt kiadni, és megadni magunkat a történésnek. Sokan akkor értették meg ezt a mondatomat, amikor egy cikkemben leírtam kórházi élményeimet, utalva arra, vajon meddig ér valamit a pozitív gondolkodásunk, a tudatosságunk. A spiritualitásnak óriási útvesztői és csapdái vannak. Erről könyvet tudnék írni, de talán majd a második könyvem szólhat erről.

A kettő kapcsolata számomra meghatározó volt. Mind az önfejlesztés, mind a spiritualitás tartalmazott olyan elemeket és bizony embereket, ami segített kialakítani az értékrendjeimet, ami addig nem volt mindenben megfelelő. Felszámolta a kiszolgáltatottságomat, megmutatta mit nem akarok a saját valóságomban élni. Mindegyikben volt olyan szakasz, amit imádtam, és amit így utólag kihagytam volna, DE ezek nélkül nem jutottam volna előbbre. Azt egyébként nem hiszem, hogy állandóan fejlődnünk kéne, főleg amikor bekerül az ember ebbe a filozófiai világba, akkor annyi új információt kap a nyakába, hogy nem győzi feldolgozni és elhelyezni saját életébe. Ebben is azt tanácsolnám, néha lassan járj, tovább érsz.

 

10.Mi az, ami szerinted megváltozott az önfejlesztés-önmegvalósítás világában a 21. században, és változni fog?

Minden. Ekkora információ áradat még soha nem volt. Mondjuk úgy sajnos két végletet tapasztalunk meg, és tényleg bölcs az, aki ebben a káoszban eligazodik. Szüleink korában semmi lehetőség nem volt arra, hogy széles tömegekként vagy egyénileg foglalkozzanak az önfejlesztéssel. Talán csak egyén szintjén működhetet, általában ott is már csak akkor, ha valamilyen trauma érte őket, és komolyan akart ezzel foglalkozni, akkor is csak orvosi szinten. Ma pedig a végtelen számú információs portál, poszt, a csábító ajánlatok, az ál önfejlesztő módszerek elpiacosodásával szerintem egy most induló embernek átláthatatlan. Megnyíltak az ezoterikus tanok, a spirituális hagyományok és rituálék, de ez nem kis veszélyt hordoz magában. Azt mondanám, hogy nagyon-nagyon ébernek kell lennie annak, aki ma fog hozzá az önfejlesztéshez, önmegismeréshez. Óriási a túlkínálat, és nem igazán jó irányba felhígult, a piac, mert sajnos most már ezt a szót kell használni. Rengeteg a felszínes módszer, aminek semmi köze az igazi önismerethez. Persze nem is érdekel mindenkit! Nagyon sok irányzat csak a siker-pénz-boldogság hajszával megy, illetve a manipuláció eszközével akar javakat, és beszél a pénzteremtésről, miközben követőik egyre elszegényednek, de azt nem tanítja sok módszer, hogy vajon az emberek milyen szokás- és gondolkodásmóddal jutottak el az ellenkezőjéhez, a boldogtalansághoz-pénztelenséghez-sikertelenséghez.

A pénz, a siker, és a boldogság rózsaszín vakfoltja.

Sajnos ez a világ is elment az anyagiasság túlzott világába, tanfolyamok tömkelege, hozzáteszem áron felül kínál olyan tréningeket, ami után az emberek mégis kikötnek egy olyan trénernél, aki az önmegismerés folyamatán indítja el őket. Na persze a másik véglet, amikor mindenki ingyen akar kapni és tanulni mindent! Ugye elég sok példát említettem már a végletekre, hát ezért klassz az egyensúly. És itt az egyik fontos kérdés minden ember számára, a pénz. Ami jó ha van, és teremthető, csak olykor szemfényvesztéssel árulják. A pénz nagyon is hozzátartozik az élethez. Ebben is érdemes olyan segítőket találni, aki felismerteti az érdeklődővel, hol csúszott félre az anyagi helyzete, és min lehet változtatni, hogy megváltozzon.

Ha valaki szülőként is akar önfejlesztést tanulni, akkor mindenképp megemlítem, hogy számomra a gyerekeknél nagyon sokat számít, hogy a szülők mennyire nyitottak, mit adnak át a gyerekeiknek, természetesen meghagyva a választás lehetőségét. Két nagy fiam van, akik áldásként rengeteg mindenre megtanítottak, ehhez viszont el kellett felejteni a szülői fölérendeltséget, mert bizony ez a kapcsolat is jóval mélyebb, ha egy szülő nyitott rá. Meg kell jegyeznem, senkitől nem vehetjük el a tapasztalás útját, ahogy egy kisgyermek megégeti a sütőnél a kezét, hiába mondják, hogy forró, mégis odanyúl, úgy ezen az úton sem kell és nem is szabad beleszólni mások életébe, választásába, döntéseibe. Pontosan egyébként ez az egyik feladat is az önismeret útján, hogy önállóvá, felnőtté váljunk, merjünk dönteni vállalva a következményeket, bármilyenek legyenek is.

 

 

Hogy mi lesz a következő években? Nyilván a tudomány is fedez fel majd továbbra is újdonságnak tűnő dolgokat és a filozófia is tartogathat rejtett gondolatokat. Én kívánnám mindezeknek a letisztulását, átláthatóságát, ugyan akkor legfőképpen az ember, mint saját életében egyedi lény felébredését arra, ami neki jó, önmagának alkalmazható, használható. A külvilágunk, olyan, amilyen, magunkra kell figyelni, szelektálni, és választani!

 

11.Milyen tanácsot adnál azoknak, akik szeretnének kiemelkedő egyéniségek lenni?

Talán bontsuk ketté az egyéniséget és a kiemelkedőt. Előbbiért rengeteget tehetünk, a második ebből következhet. Tudatosan képezzék magukat, átnézve eddigi eredményeiket, az ahhoz tartozó szokásrendszereiket, gondolkodásmódjukat. Merjék megmutatni magukat, megszólalni, kinyilvánítani, ha kell merjenek ehhez segítséget kérni olyan embertől, akiben bíznak, de tartsák meg a jogot, hogy bármikor továbbléphetnek. Nagyon fontos, és már fentebb említettem, hogy mindig tartsanak önellenőrzést, hogy történt-e a fizikai és lelki életükben is változás. Ez persze ne menjen át kényszeres önostorozásba vagy megfelelési kényszerbe még önmaguk felé sem. Például az elvégzett konzultáció, tréning után hatékonyabb lett-e a kommunikációjuk, az emberi kapcsolataik jó irányba változtak-e, sikerül-e már nemeket mondani, ismerik-e és felépítették-e saját értékrendjüket, tudnak-e szeretni és engedik-e, hogy szeressék őket, átfordult-e a betegségállapotuk egészségbe, nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak-e, ezek csak nagyon apróságok az összképhez képest, példák.

Hogy az egyéniséggé való válásból még hogy lesz kiemelkedő is, ez is egy jó kérdés, hiszen általában ezt legtöbbször külső visszajelzések igazolása árán látjuk meg. Válik-e valaki példaértékű emberré, aki a szavakon túl cselekedeteivel is olyan értékeket közvetít az embereknek, amiből tudnak tanulni, profitálni, építkezni mind mentálisan, mind testileg.

Ebben a világban nagyon sok lehetőség van az érvényesülésre, de rengeteg területen telített a piac, de aki a mély önismerettel képes felszínre hozni mi az amiben Ő a legerősebb, legegyedibb és azt élni is akarja, az kiemelkedhet. Egyébként érdekes ez, mert valahogy – legalább is én azt látom -, hogy a kiemelkedés egyszerűen önmagától történik meg, bár van aki ezt direktben csinálja, és van, aki a cselekedetei és életmeglátásai által kerül előtérbe. Elkerülhetetlen ehhez az önismeret fejlesztése, hiszen itt tudjuk meg, milyen erősségeink vannak, milyen tartalékaink vannak, amit mozgósíthatunk kihívásaink során.

 

12.Mi az, amit szívesen elmondanál még?

Azt gondolom, a siker skáláján akkor fogunk magas értéket mérni, akár mentális vagy fizikai kihívásról van szó, ha éles élethelyzetben vagyunk képesek alkalmazni a tanultakat! Minden, amit látunk és érzékelünk a saját valóságunkban, nem feltétlen a másik ember valósága is, de része az egésznek, amiről eldönthetjük, hogy választjuk-e vagy sem, integráljuk-e a saját életünkbe vagy sem, legyen az akár a tudatosság, a spiritualitás, az életmód reformok, bármi. Ha visszagondolunk a saját évtizedeinkre, akkor is láthatjuk, hogy mikor és hol változott saját valóságunk, az arról alkotott képünk, hitünk.

Érdemes tudnunk, hogy az önismereti út nem kell, hogy egy hajsza legyen, legyen inkább egy folyamat, ami lépésről lépésre segít könnyedebbé tenni az életet, ha azt választjuk! És itt a választás szabad megengedésén van a hangsúly ahhoz, hogy bárki egyéniséggé váljon! Ehhez kívánok mindenkinek örömteli eredményeket, és szívesen látom azokat, akik úgy érzik, szeretnének velem tartani egy útszakaszon! Köszönöm szépen az interjút az Egyéniségépítés weboldal vezetőjének – Eyn-nek, és minden olvasónak, aki időt szánt gondolataim elolvasására!