Tudod a lelkeddel nincsen baj! A lélek nem betegszik meg?

Tudod a lelkeddel nincsen baj! A lélek nem betegszik meg?

Sőt egyáltalán Veled sincsen baj.

A téma mint oly sok más filozófiai és tudományos kérdés, megosztó jellegű! Hiszen számtalan tanulmány született a kérdésben.

Mert vajon van-e lélek? Hol a lélek? Tiszta a lélek? Megbetegszik a lélek? Van formája? Van súlya? Vagy csak energiaforma? Mit csinál egy vagy több (?) életen keresztül? Lakik valahol? Inkább a szellemi részünkhöz kapcsolódik, de köze lehet a szívünkhöz is?

A tudomány persze igyekszik mindent alaposan körbejárni és meghatározni, de azt hiszem ez az egyik olyan kérdéskör, amire sosem tudjuk, csak esetleg hisszük, hogy mi az igaz válasz!

Lássuk a tudományos meghatározást:

“1. Az öntudatos személy az elméjével együtt; azoknak a szellemi tényezőknek az összessége, amelyek együtt megelevenítik a testet; az éltető forrás a testben; lélek.

A psziché maga szemmel láthatatlan. Az a psziché, amit úgy nevezel: én. A test halálakor a psziché „eltávozik”.

2. Lélektan: Az ember belső világa; az érzékelés, emlékezés, képzelet, gondolkodás, értelem, akarat jelenségeinek és folyamatainak összefüggő egésze; egy személy tudatának működése és e jelenségek összessége.” (wikiszótár)

 

Akik mélyen néznek az önfejlesztő filozófiák tükrébe, és megfigyelőként képesek kilépni az elme okozta milliónyi koncepció hátteréből, külön igazságképlettel rendelkeznek, sőt a lelket legtöbbször mint valami különálló lényt képzelik el.

Szeretnék egy nézőpontot megvilágítani! Sok évtizedes tapasztalatom által, az én igazságaim között az is szerepel, hogy a lélek – ha létezik így különbségében, egy teljesen tiszta, megfigyelő állapotban lévő láthatatlan tudati egység, ami mentes bizonyos szinten a mátrix bizonyos behatásaitól.

 

 

Először is érdemes tisztázni, hogy mit nevez önmagának léleknek, helyezi-e valahova?

Amikor sokan azt gondolják, hogy a lélek sérül meg, téves önismereti fázisba kerülhetnek. A tudományos meghatározás fenti állításából kifolyólag nagyon sok mindent irányíthatunk, és van, amit nem. Hangsúlyozom a véleményem nem feltétlen végső igazság, csak sok-sok megfigyelésen, majd értelmezésen alapuló gondolkodásmód, ami nyilvánvalóan bármikor változhat.

Amikor azt állítjuk, hogy a lélek betegszik meg, akár pszichológiai vagy spirituális szempontból, akkor igazából és bizonyítottan valamelyik emberi személyiségjegyünk gyengül meg, ami saját magunkon belül sok mindenre kihatással van a gondolkodásunkon keresztül érzelmi világunkra, kémiai reakciókra, okozatokra, viselkedésre! Amikor a lelkünkre veszünk valamit, tulajdonképpen egy nagyon érzékeny emberi részünket ér valamilyen szintű sérelem a környezetünk vagy önmagunk által.

 

Saját életemből szeretnék felhozni két példát, mert ez szemlélteti legjobban, miért gondolom ezt!

Amikor apukámat elveszítettem, nyilván kicsúszott a lábam alól a talaj 18 évesen. De nem a lelkem sérült meg. Hanem a létezésről, az életről addig alkotott világképem, a kisgyermeki apaimádó énem, a családi összképem, az elvesztéstől és változásoktól rettegő személyiség részem. A világról alkotott minden szép és jó elképzelésem egy pillanat alatt a kukában landolt, és tulajdonképpen az akkori hitrendszerem, valóságképem roppant milliónyi apró szilánkra össze. Nem volt elég tudásom és információm olyan fiatalon, csak évtizedes önfejlesztő és önmunka által tudok már komplexen látni a témában. Nem a lelkem sérült, bár lelki betegségek közé sorolják azokat a tüneteket, amiket az után produkáltam önmagamon belül.

Idővel lett egy jó pszichiáterem, aki próbált engem összerakni, de akkor még a 80′-as évek végén se közel, se távol nem voltak önfejlesztő tréningek, holisztikus megvilágítások pláne, inkább arról szólt, hogyan lehet a tüneteket csillapítani.. Később megértettem, hogyan lehet ezeket a sérült részeimet gyógyítani, de arra mindenképpen figyeltem, hogy ne akarjam magam valamiféle magyarázó illúzióba, önbecsapásba helyezni!  Mivel akkor még nagyon fiatal voltam, tudattalanul azonosultam azzal, mivel a környezetemtől is ezt kaptam, hogy ezentúl most már mindig lelkileg gyenge leszek, sőt anyukám mély fájdalmában még azt is mondta, hogy majd nekem is gyógyszert kell életem végéig szedni. Egy ideig kellett is hangulatjavítót és nyugtatót, kezelni kellett a pánikrohamaimat 19 évesen, de valahogy éreztem, hogy ez nem fog sokáig tartani. Voltak visszatérő időszakok, de ezek között egyre több idő telt el nyugalomban, örömben, és békében.

 

Nyilván nem tagadhatjuk, hogy szerettünk elvesztése igen mély trauma, hiszen az elme, az egó nem képes az elmúlást semmilyen dobozba berakni, mert kézzel-lábbal tiltakozik a megsemmisülés ellen, meg kell adni a megfelelő időhosszúságot. Az önfejlesztő útra lépés ebből a szempontból is életem egyik legjobb döntése volt és befektetése volt!

 

 

Azért szoktam ezt a példát elmondani, mert nagyon sok kérdést kaptam már arra vonatkozólag, hogy a coachingok milyen témákban lehetnek. Szakmám szerint majd nem minden helyzetet ki tudunk hozni beszélgetéssel egy mélyre süllyedt állapotból (kivételek kötelezően vannak, amil szakpszichológiai ellátást igényelnek), de a lényeg az, hogy ezeken a folyamatokon  jóval nagyobb mélységben tudok bárkinek segíteni, amit személy szerint én is megtapasztaltam, és nem csak tankönyvi megoldások szerepelnek az ülés beszélgetései során. Mert tudom milyen érzés a tragédia, az elvesztés, a fizikai tünetek, a pánikrohamok, azok felismerése, kezelése, az összefüggések és eredetének feltárása, és legfőképpen és legfontosabb részeként az egészség visszaállítása, hogy a hétköznapokat ezek nélkül lehessen újra eltölteni!

 

 

És itt a másik példa, a párkapcsolatok, a szerelem, a csalódások és az ebből pszichológiailag feldobott sérül a lelked szisztéma.

Itt is egy gyenge énünk sérül, ami még nem erős, nincs felkészülve, nem határozott, hanem inkább mártír, önsajnáló, másokat okoló, aki nem látja át a történések miértjét a párkapcsolati sorozatokon keresztül. Az az énünk, ami keresett valakit, akit felruházott szerepekkel, tulajdonságokkal, de kiderült, még sem az, aminek mi látni akartuk. És rá kellett jönni, hogy fordított helyzetek is voltak, amikor mi nem voltunk valakinek megfelelő partner, nem volt tovább dolgunk együtt.

Sosem a másik fél hibás azért, mert nem rendelkezik az igényeinknek megfelelő képességekkel, hanem elvárásaink csapdájába kerülve úsztunk a zavaros vízben, és ezért képesek voltunk sokáig benne maradni és ragadni az érzelmi traumákban, amit egy párkapcsolati történet okozott régebben. Sose felejtsük, a kapcsolódások mindig jóval többről szólnak mint a fizikai szinten megélendő párkapcsolatok (házat-kocsit veszünk, családot alapítunk, szeretkezünk, ez csak felszín). Egy párkapcsolat szétválásához ugyan úgy két ember közös története kell, mint a létrejöttéhez!

 

Az összefüggések érdekessége, hogy tulajdonképpen nem is betegségről van szó, hanem egy pszichés állapot változásról a körülmények megváltozása, és az arra adott reakcióink következményeként! Egyre többen értik, hogy a psziché – mint lélek meghatározása jóval túlmutat a tudományos elnevezésen!

Zárszóként mégis csak meg szeretném említeni oly sok ember egyik célját, elérni a lelki békét!

Mikor nincs béke? Amikor emberi mivoltunk, személyiségjegyeink, az érzelmeink felbolydulnak egy részt a környezeti hatások reakciójaként, másrészt saját szerepjátékaink okozataként! Sokszor mondjuk, hogy a testi-fizikai tüneteket lelki dolgok okozzák. És itt megint lehet bennünk egy kérdőjel, hogyan értendő itt a lelki?

 

 

Mégis mi az, ami megnyugszik bennünk, amikor lelki békénk van? Tulajdonképpen amikor minden jó körülöttünk, harmonikusan vagyunk képesek élni, aktuális élethelyzeteinket, életterületeinket megfelelő módon egyensúlyban, összhangban tudjuk tartani, nincsenek harcok, viták, és  valahogy éppen minden jó, békés, helyén van a megnyugvásunk. Egy felszabadult, örömteli érzés, egyfajta boldogság, de lehet egy visszavonulás, egy önmagunkkal törődés is, amikor tudod, hogy minden jó, ahogyan van, de ha kell valamin változtatni, megteheted, de ezért már nem mész harcokba! És azt érzed, hogy belül van nyugalom, mintha megérkeztél volna egy helyre, ahol jó!

Nyilván ez felveti a kérdést, hogy amíg nem lelki békét érzünk, addig lelki harcot folytatunk? Ki harcol kivel önmagunkon belül????

Írásomnak az igazi célja az, hogy tudd, ha  történik Veled az életben olyan dolog, ami számodra nagyon rossz, van lehetőség, és meg lehet próbálni a helyzetedet, az életedet, az érzelmeidet, akár segítséggel is, de visszaterelni egy olyan útra, ahol újra erős leszel, stabil, döntésképes leszel, és megmered majd újra engedni magadnak az örömteli napokat, kapcsolódásokat, kapcsolatokat a nélkül, hogy bántalmaznád ezért Önmagadat! Így elveszett részeinket visszaintegráljuk, és képesek leszünk új kihívásainkat is jobban kezelni!

 

Jelentkezz bátran, egyeztessünk időpontot akár személyes vagy online beszélgetésre!
E-mailed várom a shiamand@gmail.com címre, vagy igénybe veheted az első alkalmat ingyenesen, ami 20-30 perc!
Ajánlom még a témában a következő cikkeimet a figyelmedbe:

A stressztudat ellenszerei
Lelki problémák – érzelmek – testi fájdalmak összefüggései
Önbüntetésnek vége, avagy hol húzhatod meg saját határaidat?

 

Az első bátor lépésed az,
ha elakadt élethelyzetben mersz segítséget kérni!
Keress és kérdezz bátran!  Válassz a konzultációs formák, csomagok közül ITT!

 

JAKAB TÜNDI

Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó konzulens

          /Yogapsychoterapy and lifecoach consultant/

E-mail címem: shiamand@gmail.com

Telefon: +36209793670

Közösségi oldal: Tudatos élet a gyakorlatban

 

 

 

 

 

 

 

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás